2025. február 19. szerda,
Zsuzsanna napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Második ecloga
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Non equidem invideo; miror magis: undique totis
usque adeo turbatur agris

Sorsod ugyan nem irigylem, bár bámullak – a bajtól
Messzi határunk oly hangos!

(Vergilius)

 

HANG

Ébredj!

Tárd ki az ablakod! Ősz van; rosszak az álmok,
s házad mélyén vak szívvel reszketsz egyedül most.
Nézd, a kevély nap, rőt sugarakkal járja a rétet!


PÁSZTOR

Távoli hang, jöjj!

Jöjj! Hadd lássam az arcod! Mert te, ki szirteken átszólsz,
most megijesztesz!

HANG

Nem kell, hogy félj! Itt vagyok, erre,

ím, hol a parton borszín lánggal ájul a hullám.
s vad, buja orkán meztelen égből ökleit ejti.

PÁSZTOR


Hallak, s félek, hogy te csak én vagyok bús egyedül, s az

őrület izzik vén koponyámban. Ismerem én ezt!
Fajtám százezer éve megéli az elme halálát.


HANG


Kérlek, régi barát, ne emészd magadat! Te – te vagy, s én

egykoron elhagytam szigetünket!


PÁSZTOR


Távoli tájak!

Elcsalták azokat, kiket ábránd és a kalandvágy
megfertőzött. Hát te is ily’ mód ostoba voltál?


HANG


Hidd, nem a forró vér vitt engem a messzi vizekre!

Én nem vágytam a féktelen és vad vízfalak árját!
Én nem vágytam villámoktól terhes egeknek
őrült arcait újra megélni a végtelen éjben.


PÁSZTOR


Mondod, s én hiszem azt: nem az önzés vett el e földtől.

Mégis rossz elmémre telepszik a félsz, hogy a léted
égi határokon túl a végtelen űrbe repült át.


HANG


Már tudod, annak kellett lennem, kit csak az ég bír,

föld már nem lehet úr rajtam.


PÁSZTOR


Ó, a halál! Iszonyú rémként szól mégis a mélyből!


HANG


Más a halál! Más ég és más táj. Nézz fel az égre!

S hallgasd angyali hangját. Rőt patak szép dala szálldos,
s fák folyosóján reggeli fény zsong.



PÁSZTOR


Föld a hazám, s mind benne, mi szép és jó. De te múlt vagy.

Romló húsodon ébred nyüzsgő lárvahad. Én már
nem láthatlak többet e réten! Nem vagy egész már!
Léted eloszlott…
Inkább mondd, hogy vett el a végzet?
Távoli tájak ölén?


HANG


Vad harc dúlt, és besoroztak,

Rabként vittek a gályák dögszagtól haragos part
öblein át, hol a hús feketén füstölt, s a halottak
tornyai nőttek. Óh, az a bűz, és rengeteg állat
ronggyá tépve hevert lenn. Borzalom mind, ami ott volt,
mit soha emberi szó el nem mondhat.


PÁSZTOR

Bizonyára
szép s nemes éveket is éltél…


HANG


Nemes éveket? Rég volt!

Mégis látom a tengert, dús arany alkonyok gyúltak,
s vízre omolva a sápadt holdfény űzte hajónkat
északi tájakon át, hol jégsziklák dideregtek
gyilkos fagynak zord iszonyában.
Mennyei táj ez…
S láttam más szép földeket is. Palotákat a tópart
vad meredélyén, s messze a templomok oszlopos éjén
járva merengtem. Nap nap után éltem gyönyörök közt.


PÁSZTOR


Aztán jött vér, harc, tűz, éhe az emberi bűnnek…


HANG


Tudnod kell, a halál, mégis koszorúja a létnek!


PÁSZTOR


Engem a nyájam s kunyhóm tart meg, jó nekem itt, hol

kandallóm tüze vár rám, s a nap isteni trónján
földemet élteti.


HANG


Óvd hát éltedet, s járj e világban

tiszta örömmel!


PÁSZTOR


Úgy legyen!


HANG


Indulok! Éjre sötétül

ég és föld, s már nem látlak! Gályám örök útra
visz messzire engem…


PÁSZTOR


Múlik az ősz és téli napoknak vad szele jár itt,

s lassan indul a nyáj a mezőn át, s újra magamban
élem az élet szent idejét.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007