Ősz volt és
a város vérzett, tántorogva
jött a reggel. Ember arcon
sebhez ért seb, s homlokukra
lőtt üreggel álmok
haltak, füstbe fúltak, s lángra
kaptak szörnyű múltak.
Pince mélyén
puszta kézzel, egy püfölte,
egy csak állt ott. Várta élte, mint
enyész el, s vallatója
rákiáltott: "Mondd,
hogy így volt, mást ne halljak!" S tört a
csont, mint széltől gallyak.
Új világ
jött, szebb tavasz lett, szent
szabadság, szólt az ének. Közvetítés,
cifra bankett, hinni
kellett félszemének:
Egy beszélt
is, egy csak állt ott... Mennyi aljas arcot váltott.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/312708526_5954975034537142_6665206681373157195_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=aZ1f8tSuq-EAX8fbeTc&tn=0WIB7_7xn06jIM-a&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT888gBOFBq3Qg3ZZoUnBZShcxvERWhquUXseEWTF3_rzA&oe=6357ABF9) |