Tömött sorokban fuldokló szavak,
a parton néhány ázott gondolat.
A gödrök alján foltok látszanak,
s egy könnyű szellő szárnyat bontogat.

A sóhajokból könnyebb út fogan;
a fénynek döntve halvány homlokát,
a zsenge hajtás hajlik boldogan,
s oszlopnak képzelt rönköket fog át.

Nyálkás kövek közt piszkos kéz matat,
nyirkos homokban kagylóhéj lapul.
Amott a lépcső, sár takar sarat;
az alja már fent, csúcsa még alul.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)