Lombok mögé
zuhant a nap, de így is
tűz, úgy bánt a fény. El-elvakít,
meg-megharap, szikráz,
tükröt feszít fölém.
A lomha szél
lustán dülöng, a fák alatt
feledkezem. Itt
hűvösebb, ezért különb, s egy könnyű
fröccs a gyógyszerem.
Amott az út,
de most hagyom, aszfalt,
beton, ma járja más. Árnyék,
homály: egy kész vagyon, ha pengeél a
csillogás.
Sóhajtozom,
de ez kevés, az ég kacag
felhőtlenül. Torkon
ragad, bőrömre vés, s én tűröm
ezt erőn felül.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/385897443_7099962656705035_6220417598352757095_n.jpg?_nc_cat=104&ccb=1-7&_nc_sid=49d041&_nc_ohc=fkU-hcHeWv0AX-aobaw&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfA-0cwvgsIqlBV9gcjo10mFWZaKTizfwcSCczdCa5lWBQ&oe=651F42A0) |