 | | | 2025. november 16. vasárnap, Ödön napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Dalnok az égben | | /Cseh
Tamás emlékére/
I.
Újra kései siratók szemforgató jajongása ömlik el egy újabb hant felett, hol csak Egyetlen Barátod szólhatott utoljára Hozzád, s ráfelelhettek a hőgutás temetői lombok: nyílván megőrzünk magunknak, nyílván sohasem feledünk, nem hullajt ki magából rostás emlékezetünk, nem mélyülnek tovább a ráncok homlokodon, nem kékül tovább a halálba némult száj, hanem csak mosolyog, még órákon át. Hajad sem lesz már hamuszín-fehérebb, s a csend se lehet nagyobb már
körülöttünk, mint szívünkben a nyugtalanság, mikor rontásodra nem tör többé az idő.
II.
Nyugvópontra ért benned, s
száztizenkilencnél megállt a szív. S mi magunkban dúdoljuk
tovább a százhuszadik lüktetésig, ránk maradt
dalaid. nem tétova sejtés ma már, hanem fájó
bizonyosság, hogy a bölények ideje lejárt, s maradtak
az árva aprószentek. Hordába verődött bivalycsordák hajlítják
ránk akaratuk, harsogón csörtetve át e törékeny, maradék
renden, s mi előzékenyen húzódunk félre,
fuldokolva könnyeinkben, nyelve a port dobogó lábaik
nyomán…
III.
Alig ismeri már nevedet rontott korunk
ifjúsága. Kódorgó nemzedék ez, melynek nincs már
emlékezete, csak éppen, hogy jelene, mit túl kellene
élnie, s jövője is hazugságra épül, mint Bábel
egykori falai és gödreikből kifordult, fehérlő szemekkel
nézik pántlikás bárányfelhőinket a roskadó nap
alatt, és nagyon nem értik, hogy miért kellene
örülniük egy bizonytalan, de jólesően simogató
érintésnek.
IV.
Neved nékünk talizmán lett, melyet szívünk
felett hordunk, hogy megóvjon, bútól, bajtól,
tévedéstől. Segíts, hogy útközben mi is bölcsüljünk
kissé, míg tűnődve ballagunk esténként az utcán
lefelé, nyelvünk alá gyűrve régi igazságok
egyszerű szavait, lelkesedésünk leporolt mondatait kiáltássá
hegyesítve, tömb-acél szorosra zárva tépázott lelkünk
hadoszlopait, indulunk, s „áttörünk, áttörünk a Széna
téren át!”
2009-2023

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |