2026. szeptember 1. kedd,
Egyed, Egon napja.
Kalendárium

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

Anne-Sophie Mutter  a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni.

A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét.

...

Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.

 

...

http://musicianswho.hu/wp-content/uploads/2015/05/operahaz1.jpg

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szüntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?
Miért adtad, végzet, azt az érzést,
mely a furcsa forgatagon át
kémlelőn egymás szemébe néz és
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Könnyű szívvel
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Még kékellő köd alszik a távoli kertekben,
korbácsliliom, gyöngykavics, lombok, hű kutya,
...valahol riasztó hangja szól, madár is rebben, -
majd megdöndül egy nagy ház barna kapuja.

Elalszom. A reménnyel telt lélek
könnyű és ábrándos,
olykor álmot is lát, - de már nem félek:
most a nyári hajnal könnyedén átmos,
majd az éjszaka úgyis új reggelbe dermed,
újra fény sistereg, és végre versemnek
nem kell ásnom tátongó, éjfekete vermet:
mert már tudom, friss nyár,
jó kedd vagy szerda ébredhet felettem,
mikor majd sorsomat és minden
szavamat boldogan újrateremtem,
- hiszem, hogy mind kophatatlan, -
s ekkor felizzik bennem a megnyugtató dallam.
És ha eddig
csak a vak hiány volt egyedüli társam;
ha csak a fellázadt ész dorgált
e pusztító romlásban,
- most mindet elbocsátom!
Menjetek!

Eddig nehezen, és nyugtalanul éltem,
de most új remény kélt, és látod, ide,
mellém és fölébem lebben,
szinte látom - finom diófa-keretben, -
mint egy festmény...Sohase' szebben...
Kinyújtom érte Desdemona-ujjam,
kinyújtom, majd fölé hajlok,
hogy a port róla óvatosan lefújjam,
és itt van előttem!
Itt a kép, - és a bánat szerteszéled,
és most jó....Nagyon jó.
Itt és nálad találok menedéket,
már nem táncolnak lidércek körülöttem,
ami fájt, vagy kínzott,- már mind,
mind csak mögöttem.

Ez a nyár az enyém.
Eddig is szerettem, - de már megigazulva
alhatom. Nem robot és nem munka -
sem törékeny életem, sem a nappalom.
Hollók között sólyom vagyok:
könnyű szívvel szelem az üveg-levegőt,
és egyszerre minden gond silány
szilánkokká roppan
kiterjesztett, óriás  szárnyaim előtt...
Gyönyörű röptömről messze száll a hír,
suhan a szédítő szakadék felett:
erőt ad annak, aki talán kedveszegett
és szárnyalni vágyna, - de sehogyan se bír...

...úgy négy felé jár, - felébredek,
a legfénylőbb csillag már itt-ott megfakult:
a redőny résein át, bizony, a sok meredek
fényszögön  már fennakad az éjszakai múlt...

És felszállt a köd, nézd, már nincsen nyoma,
nyit a liliom, meleg a kő, végre nyughat a kutya,
...így reggel mutatja magát legszebbnek Buda.
S kulcs mögött hallgat a nagy ház kapuja.
 


Budapest, 2008. június 15.


 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007