 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Könnyű szívvel | | Még kékellő köd alszik a távoli kertekben, korbácsliliom, gyöngykavics, lombok, hű kutya, ...valahol riasztó hangja szól, madár is rebben, - majd megdöndül egy nagy ház barna kapuja. Elalszom. A reménnyel telt lélek könnyű és ábrándos, olykor álmot is lát, - de már nem félek: most a nyári hajnal könnyedén átmos, majd az éjszaka úgyis új reggelbe dermed, újra fény sistereg, és végre versemnek nem kell ásnom tátongó, éjfekete vermet: mert már tudom, friss nyár, jó kedd vagy szerda ébredhet felettem, mikor majd sorsomat és minden szavamat boldogan újrateremtem, - hiszem, hogy mind kophatatlan, - s ekkor felizzik bennem a megnyugtató dallam. És ha eddig csak a vak hiány volt egyedüli társam; ha csak a fellázadt ész dorgált e pusztító romlásban, - most mindet elbocsátom! Menjetek! Eddig nehezen, és nyugtalanul éltem, de most új remény kélt, és látod, ide, mellém és fölébem lebben, szinte látom - finom diófa-keretben, - mint egy festmény...Sohase' szebben... Kinyújtom érte Desdemona-ujjam, kinyújtom, majd fölé hajlok, hogy a port róla óvatosan lefújjam, és itt van előttem! Itt a kép, - és a bánat szerteszéled, és most jó....Nagyon jó. Itt és nálad találok menedéket, már nem táncolnak lidércek körülöttem, ami fájt, vagy kínzott,- már mind, mind csak mögöttem. Ez a nyár az enyém. Eddig is szerettem, - de már megigazulva alhatom. Nem robot és nem munka - sem törékeny életem, sem a nappalom. Hollók között sólyom vagyok: könnyű szívvel szelem az üveg-levegőt, és egyszerre minden gond silány szilánkokká roppan kiterjesztett, óriás szárnyaim előtt... Gyönyörű röptömről messze száll a hír, suhan a szédítő szakadék felett: erőt ad annak, aki talán kedveszegett és szárnyalni vágyna, - de sehogyan se bír...
...úgy négy felé jár, - felébredek, a legfénylőbb csillag már itt-ott megfakult: a redőny résein át, bizony, a sok meredek fényszögön már fennakad az éjszakai múlt...
És felszállt a köd, nézd, már nincsen nyoma, nyit a liliom, meleg a kő, végre nyughat a kutya, ...így reggel mutatja magát legszebbnek Buda. S kulcs mögött hallgat a nagy ház kapuja. 
Budapest, 2008. június 15.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |