 | | | 2025. szeptember 17. szerda, Zsófia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Neked írt őszi elégia | |
Hiszen tudom én, ennek így kell lenni: évente ránkzuhan megölni október, és itt, a halódó hegyen - mint mindig -, a bölcs diófa már csak halk, apró fájdalmat énekel. Igen, ilyenkor már ónosan sötétet fest az alkony hűvös ujja és csobognak lassú reggelek - a négyes villamos dühödten gázol a hajnal ősz hajába, s a körúton dohos koldusok fekszenek. Fölfeslik a kásás éj - de minden hiába, nem gyémántlik már napsugár a budai házak szigorún zárt ablakába. Kedvem elbitangolt, - talán a nyárban rekedt - és érzem, napról napra egyre alább száll szép hitem, még a szó is elhalványul kérgesedő szívemen: így hát titokban egy védett helyet keresek -, s elrejtem azt Nálad... Óvatosan a tenyeredre teszem. Álmodom karcsú hidakra, víztükörre rogyva, - míg e mély csönd bársonya ölel - , és tudom, itt találok fényes oltalomra, mert bár az ég kékje már rég opálosra olvadt, és velem csak ittfelejtett csönded virraszt -, de tudom: két kezed közt megbújik a holnap, mindig csak a holnap. ...mégis nálad lelek csak nyugalomra.
Budapest, 2006. október 4. |
| | | Varga Nóra [egyéb] érkezett: 2008.10.18. 09:11:49 (mindenki olvashatja) Gyönyörű a versed... | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |