 | | | 2025. szeptember 19. péntek,
Vilhelmina napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nőnapi elégikus torzó |   |
Milyen szép volt a vidék,
milyen csendes az év egykor:
legelő csordák az aranyló táblák túlfelén,
merre a szem ellát, fakadó bőség teremte gond csak,
de súlyát tán nem is bánták a jószerű népek,
hiszen szívükben menedéket lelt soruk.
Gyermekeikben visszhangzott daluk az esti ringató ölén,
mint sepke lányok kacajában a titkos nevén bújtatott jövendő,
kik orcáján pírfolt, mely virágba bomlott a legény szívében,
míg az ifjú kalapszegletén szirmot nem hullajtott a nász,
keze alatt bölcső nem bomlott vaskos ágból,
s rá az áldás reményit nem faragta a kisévnyi távol,
míg ház nem kélt gerincerős gerendával,
de míg az asszony a dolga fölé hajolt, végig,
tartva sorát hosszú éveknek.
Szorgalmát dicsérték a vének,
és erős kedv kötötte a ház urát,
örvendte is mind a kerek vacsorát,
és ahogy napra nap, az asszony keze közt
értékre dagadt a kovász,
a csupor gyümölcsízbe fulladt,
és gyermekzsivajba fordult
a borogatás alatt mormolt fohász...
Ma is dolga fölé hajol az asszony,
tartja sorát szikes éveken át,
papírdobozból kerít vacsorát,
s ajkán fohász rebeg:
bár szűnne a zsivaj már,
és nyugodna végre a gyerek!
majd újságot böngész - utána néz férjnek
vagy egy munkahelynek, mert ezt lükteti,
veri, űzi éteri szélbe a világ,
s benne mind, aki hall, aki lát, skandálja
a szabad élet dalát:
szabad a szerelem, és szabad a kín,
lásd! a szabadság hogy imád!
szabad a választás, és szabad az összes szó
az ígérettel az élen!
De nyakán a vég!
a szabadság köt hurkot a szabad nemzedéken!
Ahol ily szabad az újság, vagy az étel az asztalon,
ahol ily szabad mindenki dolga,
ahol szabad a gyermek a férj és az asszony,
ott mindenki magányos rabszolga!
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika