 | | | 2025. február 9. vasárnap, Abigél, Alex napja. Kalendárium | 
Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. ... | | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | | | 
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nőnapi elégikus torzó | |
Milyen szép volt a vidék, milyen csendes az év egykor: legelő csordák az aranyló táblák túlfelén, merre a szem ellát, fakadó bőség teremte gond csak, de súlyát tán nem is bánták a jószerű népek, hiszen szívükben menedéket lelt soruk. Gyermekeikben visszhangzott daluk az esti ringató ölén, mint sepke lányok kacajában a titkos nevén bújtatott jövendő, kik orcáján pírfolt, mely virágba bomlott a legény szívében, míg az ifjú kalapszegletén szirmot nem hullajtott a nász, keze alatt bölcső nem bomlott vaskos ágból, s rá az áldás reményit nem faragta a kisévnyi távol, míg ház nem kélt gerincerős gerendával, de míg az asszony a dolga fölé hajolt, végig, tartva sorát hosszú éveknek. Szorgalmát dicsérték a vének, és erős kedv kötötte a ház urát, örvendte is mind a kerek vacsorát, és ahogy napra nap, az asszony keze közt értékre dagadt a kovász, a csupor gyümölcsízbe fulladt, és gyermekzsivajba fordult a borogatás alatt mormolt fohász...
Ma is dolga fölé hajol az asszony, tartja sorát szikes éveken át, papírdobozból kerít vacsorát, s ajkán fohász rebeg: bár szűnne a zsivaj már, és nyugodna végre a gyerek! majd újságot böngész - utána néz férjnek vagy egy munkahelynek, mert ezt lükteti, veri, űzi éteri szélbe a világ, s benne mind, aki hall, aki lát, skandálja a szabad élet dalát: szabad a szerelem, és szabad a kín, lásd! a szabadság hogy imád! szabad a választás, és szabad az összes szó az ígérettel az élen!
De nyakán a vég! a szabadság köt hurkot a szabad nemzedéken! Ahol ily szabad az újság, vagy az étel az asztalon, ahol ily szabad mindenki dolga, ahol szabad a gyermek a férj és az asszony, ott mindenki magányos rabszolga!
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |