| | | 2024. december 10. kedd, Judit napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Ősszel | |
Fölöttem rohant az őszi ég, vöröslő tüzek lettek a lombok, a gyárfalak konokul feketék, s én, ki ezer éve haldoklok, megálltam e romos esten, néztem, hogy leng át a fény a kereszten, alig messze, felém dőltek a sírok, s én, ki lomhán és lassan írok, közel a temetőhöz, hallom, ahogy ide búg a pályaudvar, s nem tudom, hogy kürt sivít, vagy kivert ebek, de tucatnyi barna vagont vitt, mint alvadt sebet, a sínek hada, ember állat és a gép, így robotol egy évszázada, és mindenhol házak, ezernyi tető alatt az éggel összeégve forró lázak, és az ablakok megett milliónyi hajnal ébredhetett, míg szaga kelt egy itt feledett tálnak, s keserű szemekkel hajamba szállnak a fáradt illatok, a lépcsőház komoran hallgatott, mint aki éppen hal és hallgatag falakkal lestek rám a szobák, s rám döntötte nyomorát. a külváros éj. Ahogyan ma egymagamban ültem, száz éve már így szoktam, lecsukódó pilláidnak rezdülését hallottam. Pedig messze voltál, de én láttam, ahogy kezed összeteszed, mintha imádkoznál, s ujjaid olyanná lettek mint az ostyaszínű telek, s én egy másik nőbe hittelek, kit nem is láttam egészen, de akkor te lettél ő, és ő lett te, úgy ragyogott a fény is felette, mint rajtad, mikor szép kezedből szentség-arcod kitakartad.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |