2021. szeptember 23. csütörtök,
Tekla napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szófejtés: Orvosi témakör
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

 

ÁPOL  érteménye: segít, támogat, se­gítségére, hasznára van vkinek. A szó ere­detileg felkarol, átkarol jelentésű lehetett, mert „régiesen és a székelyeknél am. csó­kol, ölel” (Cz. F.) Ógörög:

ópheléo(l) [ώφελέω] = segít, használ, hasznára válik vkinek

ÁPORODOTT  gyöke áp, értsd büdös, rothadt szagú, megzápult. A szó eredeti alakja: → ZÁP, régibb tájszólásban: ápul = zápul, áptojás = záptojás.  Záp sz-szel ejt­vén: szep, ebből a → SZEPSZIS szó.

BAJ  kiejtési változata: bal (l > j: mint jány > lány). Mert pl. nem bal oldali eset a baleset, hanem baj eset. Bal kéz: baj kéz, azaz bajt hozó, bajcsináló, vagyis ügyetlen kéz. Baj az ógörög jellegzetes kiejtéssel (b = p): pai [παι]. E régi, pai, paj kiejtést őrzik a pajk (paj-k), pajkos (azaz bajk-os, vagyis bajt okozó), pajtás (azaz bajtárs, valójában pajk-társ) szavak. Az ógörög korban a gye­rek is e gyökkel neveztetett meg, mert hogy: bajcsináló, de e pai szóból a pajzánkodás, pajzán szó is. Ógörög:

paidiká [παιδικά] = pajtika: fiúkedvese vkinek, kedvenc

paidikósz [παιδικός] = pajtikás: gyer­meki, gyerekes, játékos, fiúszerelemre vonatkozó.

paidiszké [παιδισκη] = pajtácska, paj­táska (ugyanis régi -iszka, iszké ma -icska, -ocska, mint pl. magocska, tal-icska, azaz tol-icska)

paio(l) [παιω] = 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) páhol.

(Itt csak megjegyzem e paid, pajt szóból származik a pedagógus = nevelő szó.Jelen­tése: aki a kis bajkeverőkkel, pajtásokkal foglalkozik, neveli őket.)

A ~ gyökből a bajlódik, baja van, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. → VAJUDIK, BAJÁN

Magyarból a szláv boj, voj (= baj) szó.

BAJÁN  az → ORVOS másik, régi megnevezése és a → BAJ, ógörög pai [παι] = baj) gyökből származik, értsd: aki legyőzi a bajt, aki diadalmaskodik a baj fölött. Így lehet a baján szó az orvos megnevezése és egyben avar királyunk (Baján) neve is.  E szóból a bajnok (tulajdonképpen bajánok) szó. Baján összevont alakja: bán (mint tiszt­ség). Ógörögben (b = p):

paián [παιαν] = baján: orvos, Paián: az istenek orvosa.

paióniosz [παιωνιος] = bajános, bajá­nyos: gyógyító, gyógyerejű.

BETEG  gyöke bet, régi kiejtéssel beth, peth, ez mély hangrendben pat, miből a pa­tika szó. Másik ágon a bet gyök kiejtése bágy lett, ebből a bágyad (régi bádjad), bá­gyadt szó. Ilyen érteményű a bet, beth, peth győkből épített petyhüd, petyhüdt szó is. Ezt igazolják ezek az ógörög szavak: 

páthé [πάJη] = baj, szenvedés, elviselt sors

páthosz [πάJος] = betegség, szenvedés, áttételesen külső hatás, benyomás, szenvedély stb.

A ~ szóból többek között: betegség, be­tegít, betegszik, betegesség, betegeskedés, betegül.

FÁJ  igen régi szavunk. Az ógörög kor­ban pheü [φεϋ] = fáj, de valódi értelme: jaj, ógörögben joj [ioi], azaz jaj. E pheü szó azonos a pfü, hü, piha szóval, pl. pfü, de büdös, azaz jaj, de büdös, hü, de büdös.

GÁZ  → GŐZ

GENY, GENNY  Jelentése: fehéres, sárgás sűrű folyadék, a keny (mint kenyő­dő, kenődő) szóból származik. A ~ szó áll a ganaj, ganyé szóban is. Érdekes, hogy már nem ismerjük ezt a szóazanosságot, de mégis egyenértékűen használjuk a „ganyé ember” és a „genny alak”, „genyó” kifeje­zést. → KENŐCS

GÉZ  másként kifejezve: fátyolszövet. ~ áttetszőt, gomolygót jelent, s azonos vele a → GŐZ, mint gomolygó, áttételesen át­tetsző, finom eloszlást jelentő szó. ~ azo­nos az angol gauze szóval.

GŐZ  gyöke az ősi magyar, valami­képp görbére hajlást jelentő go gyök, miből pl. a gomoly, gomolyag, gombolyag, gön­dör, göb, gubanc stb. szavak. Go gyökből a go-oz (mint fal-az, kör-öz) > gőz szó, értsd: gomolyog, általában nedv, pára, köd, s kissé áttételes jelentéssel ez a gáz szó is. Pusztán az áttetszőség miatt (fátyolszövet) jelenti ez a szó a → GÉZ -t is. Go-oz ma­gas hangrendben ge-iz, ebből pedig a geizir > gejzir szó, mely tehát mai kiejtéssel gőz­er lenne. A ~ nagyon régi szó lehet. A Cz. F. szótárban a GŐZ szó elterjedtségéről: „Rokonokul tekinthetők a német Gas, Gäscht, gischen, Gischt, Geist, svéd gåst, gaesning (forrás, pezsgés), angol yest, yeast, ghost, izland geys, geysi, geysan (hevesség), szláv jesa (felindulás, harag), finn kaasu stb.”

GYÓGY gyöke: → JÓ > gyó (mint táj­szólásban jő = gyü, jön = gyün). Gyógy, régiesen gyód, úgy képzett szó, mint me-gy, sze-d, de ez a gy, d hang t is lehet: gyót, vagy í-vel: gyó-ít (jó-ít) (hasonlatosan  a fut, süt, gyút azaz gyu-ít > gyújt szavakhoz). Tehát a gyógy ige, s e szót  könnyen megértjük, ha a jót szót a jó v-s párjával ejtjük ki: → JAVÍT. Ugyanis a régi általános magánhangzó kettőzés miatt jó jao, jau, így jót valójában jaot, esetleg jauit volt, ebből lett egyik ágon jót > gyót > gyód > gyógy, a másik ágon javít.

Hogy ~ gyöke valóban → JÓ, annak bi­zonyítását nem csak egyes tájszólá-sokban találjuk meg, hanem az is igazolja, hogy a jó jelentése a kínai nyelvben: gyógyszer, gyógynövény, a héber nyelvben ugyancsak gyógyszer.

Teljes körű igazolását pedig az ógörög­ben találjuk meg:

iá­szisz [ϊάσις] = józás: gyógyítás, gyó­gyulás. (Másként a jó = jav egyenlő­ség alapján JAV-azás: jóvá tevés lenne, ugyanis az ógörög kori -oszisz ma -ozás, -ezés, -özés):

iátész [ϊάτής] = jótész (jót-ész): orvos. Jótész ma gyógyász kiejtéssel haszná­latos, lásd a szócikk elejét.

iátér [ϊάτήρ], iátór [ϊάτωρ] = jóter vagy jótér, jótor (mint pl. futár): orvos.

iátosz [ϊάτός] = jótos: gyógyítható (jó­tos v-vel javítas – mint pl. avitas, avi­tos – lenne).

~ helynevekben is előfordul, gyógyvi­zet, gyógyforrást jelezve: GYÓGY, GYÓD, GYÜD s egykoron talán GÖD is gyógyvízéről, gyógyvíz forrásáról kapta nevét.

GYÓGYÁSZ  valójában jótész (jót-ész), ahol a jót ige (mint lát, süt) v hanggal azo­nos a javít szóval. Azaz ógörög jótész v belhanggal: javítász, s e jótész szó mai ki­ejtéssel: gyógyász. A kiejtés változásáról bővebben  → GYÓGY.

GYÓGYÍT  a → GYÓGY = jót  (v bel­hanggal: jav-ít) szó feleslegesen tovább­képzett alakja, ugyanis kétszer szerepel benne a -t, -ít igeképző. Valószínűleg a ki­ejtés (jót > jód > gyód > gyógy) módosulá­sával elhomályosult a gyógy jó-ít (jav-ít) érteménye, s végül főnévként értelmezték, aztán hogy ige legyen, ismét utána fűzték ugyanazt az igeképzőt.

GYÓGYÍTÓ  eredeti kiejtéssel: jót-ít, jót-ító, → GYÓGY,  GYÓGYÍT

GYÓGYSZER  összetett szó: gyógy + szer. → GYÓGY, melynek gyöke a jót ige (mint fut, lát), jelentése: ami javít, jó-ít. A szer jelentése: anyagi jav (→ JÓSZ), „va­gyon, portéka. Mindenféle szerrel üzérked­ni. Fűszer, ócska szerek.” (Cz. F.)

HALÁL, alapszava: hal, eredetileg hul, mely a hull szóval azonos: az l kettőzése csak nyomatékosítás, → HULLA. Aki meghal = elhull. Halni veszni = hullni veszni. „Él hal érte”. Világlátásunk szerint csak az ember hal meg, az állatok dögle­nek, vesznek, esetleg elpusztulnak. Egyet­lenegy kivétel van, a méhek. Ők ugyanis szintén meghalnak. Magyarázata az egyip­tomi, vagy az előtti időkben rejlik. Mint ahogyan a méh szó kettős értelme is. Ezek a jelenségek is a magyar világkép ősiségét jelzik.

HALANDÓ  eredeti alakja: hullandó, értsd: ami majd elhullik, azaz meghal. A gyök: hal, lásd → HALÁL. (Az -andó, -endő régi magyar képző, s a jövőben be­következő eseményre mutat: pl. hozandó, megírandó.

HALOTT  valójában: hullott, aki el­hullt. → HALÁL, HULLA.

HALOVÁNY  eredetileg halou-ány.   Az u hangból v lett: halv-ány. A halott fehé­res színéről. → HALÁL.

HULLA  alapszava: hull, ami elhullt,  → HALÁL

ÍR  gyógykenőcs. Közel áll hozzá elő­téttel a zsír szó. A Cz. F. szótár szerint az ír az erő szóval rokonnak látszik, minthogy gyógyerő van benne. (E szófejtés nem eléggé bizonyított.)

JAV v nélkül: → JÓ

JAVAS  gyöke: → JÓ, ebből v-vel: jav. Javas: gyógyító asszony vagy férfi. ~ v nél­kül: jós (jó-os), eredetileg → JÓSZ (jó-osz, jó-asz), mely szó már csak a jószág (jó­szág) szóban él.

~ tehát nem tévesztendő össze az azonos hangzású jóssal, jósolóval, e szavak gyöke ugyanis: → JŐ, JÖV, mint jövő, jövendő, jövendölő, a jós jövendőt mond.

JAVÍT  v nélküli párja: jót, miből kiej­tési változattal → GYÓGY. ~ jelentése: jóvá tesz, megjavít.

  régiesen: jau, ebből: jav; ógörög iá [ϊά] = jó (mint pl. iai [ιαι] = jaj), másik ki­ejtéssel: eü [έύ] = jó. Jó gy-vel: gyó, → GYÓGY.

JÓS  gyöke nem → JÓ (ld. → JAVAS), hanem: JŐ, miből: jövős, jövendölő, jövőt mondó.

JÓSZ (jó-asz) gyöke JÓ, JAV. A ~   szóból a jószág szó. Érteménye: jav, mint­hogy értékeim: javak, jó dolgok.

~ azonos az ógörög

éüsz [έύς] = (jósz) javak, jó dolgok szó­val.

KENŐCS  gyöke ken, keny, mely azo­nos a → GENY szóval. „Mindkettőnek eredeti gyöke pedig a szétömlést, olvadást jelentő en v. eny, mely megvan az enged, enyik, enyek, enyekes, enyészik, enyv szók gyökeiben s a k itt is mint több más szókban előlehellet. Értelme: valamit bizonyos híg, ragadós anyaggal dörzsöl, mázol, hogy nyirkossá, puhává, fényessé tegye, vagy szépítse, vagy enyhítse, gyógyítsa stb. Hajat, szakált, bajuszt kenni.” (Cz. F.)

MEDDŐ  eredeti jelentése metszett, azaz mett, s a heréltre mondták. ~ régi el­lentéte: magló (magot ontó), miből úgy tű­nik, hogy azonos szerkezetű, eredetű a két szó.  A Cz. F. szótár így magyarázza meg, hogy miként lesz meddő a metélés által a hím is és a nőstény is:  „Minthogy pedig mind a hím, ha heréjét kimetszik, mind a nőstény, ha görgőjét kiveszik, faját szaporí­tani megszün, s terméketlenné leszen: in­nen jelent átv. értelemben terméketlent.” → METSZ

METÉL  METSZ

METSZ  alapszava: met, a szóvégi -sz csak újabb kori toldás. Például metszd ré­gen: medd vagy metd, metszeni: metni. ~ szóból: metél, metélés, megmetélni (pl. a szőlőtőkét). Más nyelvekben: „latin meto (aratok, metszek), szanszkrit masz, arab maza, franczia massacrer, és német met­zeln, Metzger, Messer stb.” (Cz. F.) Lásd még: → MEDDŐ

ORVOS alapszava: → ír (értsd: kenőcs). Ír régie­sen íru, írv (mint hamu – hamv, nedü – nedv), s ebből -os toldalék­kal: írvos. Kiejtésben ketté vált az iruos szó:

1) íres

2) orvos

Orvos tehát kenőcsös ember, az, akinek kenőcse van, aki keneget.

A gyógyító ember másik, régi neve: → BAJÁN (aki legyőzi a bajt), → BAJ.

SÉRV  gyöke: sér, miből a sérült, sérülés szó is. Sér régi kiejtéssel: seru, s az u-ból v lett (mint hamu - hamv), így keletkezett a ~ szó. Eredetileg mindenféle sérülést, sebet jelentett.

SÍR  (verem). Eredetileg gabonatároló vermet jelentett. Ógörög:

szirósz [σιρός] = gabona elraktározására szolgáló verem

SZEPSZIS  a szó szerkezete: szep-sz-is. Szep gyök kiejtési változatai záp, áp (mint áporodott). Részletesen: → ZÁP.

SZIKE  alapszava: szeg, ~ a szegő kiejté­si változata, azaz késféle szerszám. Ugyan­ez a gyök áll a szekerce és a szakóca (értsd: szegőce) szóban is. Egyezik vele a mongol szüke, mandsu: szoukhe.

VAJUDÁS eredetileg b-vel: bajódás, baj­lódás, → VAJUDIK

VAJUDIK = eredetileg: bajódik, l ven­déghanggal: bajlódik, ue. vajlódik. A baj gyökből másként képezve: bajmolódik.

ZÁP  jelentése: büdös, romlott, teljesen azonos vele az ógörög szép [σηπ] = rotha­dás, felbomlás jelentésű szó. Záp i előhang­gal: iszap, z előhang nélkül: ÁP, mint → ÁPORODOTT. Záp régi, szelyp kiejtéssel SZEP, miből sz utóhanggal szepsz (mint nyug – nyugsz, fek – feksz), ebből pedig a szepszis szó. Ógörög

szépo(l) [σηπω] = 1) zápol: rothaszt,  rothadásnak indít, 2) zápul: elrothad, bomlásnak indul.

széptikósz [σηπτιός] = záptikás: rotha­dást, felbomlást okozó.

széptósz [σηπτός] = záptos: elrohadt, felbomlott.

(Tehát ógörög kori szavaink: zápol, zápul, záptikás, záptos, csak z = sz.)

Latin seps (szepsz): egy apró gyíkfajta, melynek csípése állítólag rothadó sebet okoz.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007