2026. augusztus 9. vasárnap,
Emőd napja.
Kalendárium

Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött.
...

A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg.

...

1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.

Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta.

...

"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja."

...

 

Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.

...

Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára.
...

Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg).

...

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

...

1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...

Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja.

...

Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szüntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?
Miért adtad, végzet, azt az érzést,
mely a furcsa forgatagon át
kémlelőn egymás szemébe néz és
...

Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Útmutató
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Most újból kicsit más tollaival ékeskedem, akár a nem oly régen publikált Gozsdu Elek, vagy Katona József szerelmeslevelének közreadásával.
Legtöbbször - mondhatni: kivétel nélkül - a saját gondolataimat fűztem mondatokká és vettem a bátorságot, hogy azokat megosszam az Olvasóval.
Most nem így lesz: itt feleslegesek az én matt, olcsó és mélyen lehajtott fejű szavaim, hiszen itt tündöklik Kosztolányi Dezső több mint nyolcvan éve leírt „Káté” című esszéje, - és ma épp annyira aktuális, mint születése idején volt.
Vagy még annál is jobban...?!
Régi-régi vesszőparipám, hogy nem az a költészet, ami nem ér ki a lap széléig a könyvben.
Kosztolányi Dezső ebben az esszében mindazt elmondja, amit én érzek.
Számomra útjelző fény minden sor, minden gondolat. Nem kellenek mellé mankó-mondatok, suta magyarázatok.
Sok éve vagyok újságíró, és cseppet sem véletlen, hogy egyik legnagyobb példaképem - az újságíró, költő, író - Kosztolányi Dezső.
Kedvenc esszé-gyűjteményemből ide másolom - elejétől a végéig - azt a cikkét, amit ennél jobban megírni lehetetlenség.


„Ha valaki érez valamit, és ezt kimondja, az még nem vers.
Ha valaki történetek sodrába kerül, és ezt elbeszéli, ez még nem regény.
Ha valaki emberek, gondolatok küzdelmét látja, és azt jelenetekbe foglalja, az még nem dráma.

Hogy keletkezik a vers, regény, dráma?
Úgy, hogy élményeinkből valamit hangsúlyozunk, valamit kiválasztunk, valamit magasba emelünk.
Valamit megtartunk, valamit kihagyunk.
Rész, kis rész, beszélj az egész helyett, beszélj az egész élet, beszélj az egész világ helyett.
De mit tartunk meg? Mit hagyunk ki?
Ebben van a költészet ősi kérdése.
A nagyok ezt tudták, már régen. Egyiptomban, Görögországban.
Költő, tartsd meg a fontosat, hagyd ki a nem fontosat.

De mi a fontos? Az, ami látszik, vagy az, amit látok?
A lámpáról kell beszélnem. Azt mondom, hogy magas, zöld ernyős, porcelán. Azt mondom, hogy sikolt, hosszú tűket szúr a szemembe.
Mind a két esetben igazam van.
Mert két lámpa van.
Az egyik kívülem. A másik bennem. Két világ is van. Az egyik kívülem. A másik bennem.
Mindig e két pont között ingadozott a költészet, e két part között hullámzott szeszélyesen és határozatlanul, nem fejlődött az egyikről a másik felé, hanem alkalmazkodott az ember idegrendszeréhez, amint kívánta. Idő múltán a művészi ingerek nem hatnak többé, elkopnak, halottak. Akkor jöjjön az új, mely szintén régi.

Az, ami látszik, a klasszicizmus. Tárgyak között az ember. Hideg, de nem érzéketlen. Menekülése a láznak a nyugalom felé, a rohanó-elmúlónak a biztos felé, a korlátlannak a korlát felé, hogy belefogóddzék. Nem igaz, hogy utánoz, vagy másol. A realizmus, naturalizmus, verizmus sem tette ezt, csak stilizálta – őrjöngő képzelettel – azt, ami látszik. Ami van, azt nem is lehet változtatás nélkül papírra tenni.

Az, amit látok, a romanticizmus. Emberek között a tárgy. Forró, cikázó, én. Távolban a valóság. Impresszionizmus, impresszió, benyomás, a világ képe, szaggatott vetület énbennem. Szimbolizmus, jelkép-költészet, jelkép, valami, ami jelentős, egy, és mégis sokat jelentő, a sok hiábavaló érzés, történet, küzdelem nélkül. Expresszionizmus, ez kifelé, kifelé törekedni innen belülről, kifelé nyomulni, kifelé énbelőlem, világ, melyet az én képemre és hasonlatosságomra teremtek. Nem én vagyok a te tükröd, hanem te légy az én tükröm, világ.

Mindegyik művészi forma őriz halhatatlan alkotásokat. De ne tagadjuk, a megszokott formák kattogása már fáraszt bennünket: nem él az, ami a múltban még élt. Hogy milyen holtpontra jutottunk, hogy milyen az emberiség idegállapota, semmi sem bizonyítja jobban, mint ez: nincs ma az egész földkerekségnek egyetlen apostoli látnoka, egyetlen vezető írója sem. (Ibsenre, Tolsztojra gondolok.)
Minden keresés, minden kísérlet jogosult, mely ismét összekapcsol bennünket az eleven művészettel. Áldott az, aki az újat hozza. Azt az újat, mely régi, de mi újnak látjuk.”


Pesti Hírlap, 1925. február 22.

*

…valahogy így kell ezt látni, és valahogy így kellene ezt megírni.
És befogadni, elfogadni, megfogadni.
De mi maradt elmondatlanul Kosztolányi Dezső után…?
A káté – vagyis a katekizmus – görög-latin szó, valamely tan, főleg a vallás legfőbb tételeinek kifejtése kérdés-felelet formájában.
Kosztolányi kiterjesztette kátéját a világ minden kis rezdülésére.
…és mindegyikre megfelelt – saját magának.
Mindezt úgy, hogy én  leszek gazdagabb és több tőle.
Ha ezt végiggondolom, döbbenet van bennem - szent döbbenet, és újra előveszem ezt a kötetet. Ezredjére is.
A művészet bonyolult és elvont dolgairól érzékletesen, egyszerűen, természetesen beszél. Az irodalmi alkotásban a szépséget, a káprázatot, a véges dolgok végtelen visszfényét keresi. Nincsen egyértelműen meghatározható esztétikai rendszere: egyetlen normája a szépség, a rejtélyes, a gyakran megfoghatatlan szépség; elgyönyörködik egy-egy szóban, kifejezésben, elámul a rím, a ritmus, egy-egy mondatfűzés, a forma bámulatos kifejezőerején, azon, hogy a műből az igazság szépségbe öltözötten szól az olvasóhoz.
Mit is mondhatnék még…?
Hiszen ezen írásom elején megígértem, hogy nem fűzök (kivételesen) semmiféle szegényes kommentárt ehhez a kis remekműhöz.
Nem álltam a szavam, pár gondolat azért csak kikívánkozott. Az ámulat szavai.
De változatlanul, és most is vallom: én Kosztolányi Dezső gondolatain, versein, sorain, meglátásain mindig, de mindig elámulok.
Újra és újra.
Megunhatatlanul.


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007