 | | | 2026. október 5. hétfő,
Aurél napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szerelmeslevél - 4. (Móricz Zsigmond) |   | Egyik, közelmúltban megjelent írásomban futólag említettem Móricz Zsigmondot a harmincéves Ady kapcsán…Ma az ő meleg, szépséges szerelmeslevelét mutatom meg…
Egy kis „háttér-információ” a teljes megértés kedvéért, - bizonyára sokaknak ismerős, de talán nem árt feleleveníteni.
Móricz Zsigmond első felesége, Janka öngyilkossággal vetett véget életének 1925-ben, több mint húsz év házasság után… Még ugyanabban az évben Móricz egy vacsorameghívás alkalmával megismerkedett Ady Lajos debreceni tankerületi főigazgatónál egy fiatal özvegyasszonnyal, Magoss Olgával, - akinek férje, Kardos Géza a háborúban lelte halálát.
Debrecen akkori polgármestere Magoss György volt, - kisebbik lánya, Olga, fiatalon özvegységre jutva, nővére házában élt, családi körben, - ám mégis magányosan.
Mikor az író és a polgármester lánya megismerkedett, Olga harminckét éves volt, az író tizennégy évvel volt idősebb nála, lassan az ötvenedik életéve felé közeledett. Móricz már a vacsora alkalmával bizalmába avatta a szép Olgát, nyíltan beszélt felesége haláláról, és azt sem tagadta el, hogy nem egy sikerült frigy volt az övék. Erről így írt egyik későbbi levelében:
„…valami iszonyú, féktelen, szinte torz szerelem volt köztünk…S mégsem tudtam harmóniába kerülni vele…s ő sem velem. Holott soha az életben senkivel rajta kívül összetűzésem nem volt…én nem vagyok agresszív az életben, (írásban az más), s vele végig egy vihar volt a huszonhárom év …amelyben ő kettétört, s én lezuhantam…Abba halt bele, hogy túlfeszítettem a húrt, s nem akartam abbahagyni, leállni, - s most itt heverek összetörve. […] Most én a Maga álmait szeretném megismerni. Miért mondta el Maga nekem a minap, hogy Maga milyen szerelmes tud lenni? Hogy a szobán nem tud keresztülmenni, a torkán nem megy le a lélekzet, s imbolyog a világ…?! Mi volt ez…?! S ki volt ez...?!”
Igaz, hogy eleinte Móriczot a minden emberi iránt érdeklődő, mindenben témát sejdítő író rutinjával faggatta a szép özvegyet, és maga sem tudta, hogyan, de mélyen megérintette a gyászoló asszony sorsa, és vallomásos bizalma, amit Móricz is viszonzott. Hamarosan tárcanovellát írt A feketeruhás nő címmel és azt közölte Az Est 1925. május 30-i száma. A tárcát szabadkozva küldte el Magoss Olgának, Debrecenbe: „Az, amit életéből kegyes volt elmondani, annyira érdekes az ember lelki élete szempontjából, hogy mikor most én is hasonló helyzetben vagyok, a halállal szemben való viszonyát, úgy érzem, meg kell írnom. Nem tudom azonban, mennyire érzékeny a profanálással szemben, ezért ellepleztem a színtérrel és álnévvel.”
Az özvegy nem sértődött meg, sőt, válaszában részletesen leírja megrázó élményeit, amit férje holttestének exhumálásakor érzett. Levelének szövegét Móricz a Tündérkert című regényébe szinte szóról szóra beillesztette.
…milyen egy író ember, egy újságíró…Kezében minden tény, hír, - irodalmi nyersanyaggá válik…
1925. szeptember 8-án már ezt a levelet küldi Olgának:
„Jóreggelt Kedves Olga! Mennyire vágyom Magát látni! Bennem oly tisztán él a Maga pozitív szépsége, hogy nem akarom megérteni a forró szenvedést, mely leveleiből, mint a tegnapi csokorból árad. Fulladtabban, mámorosabban s fájóbban, mint a friss virágból…Nem akarom az életfélelmet annál az embernél, aki az élet akarására van teremtve. A levelei egyre jobban meghamísítják bennem lévő arcképét, s én folyton visszatérek ahhoz a fénylő szemű archoz, mely tőlem balra, kissé távoldad ült, s folyton rámnézett, komolyan, s egy parányi gúnnyal! …Ez igen!…ezt szeretem, a gúnyt, - mert a gúny erő, öntudat, biztonság.
Mondja, mikor láthatom Magát újra? Jaj, elillannak a percek, üresen, kielégítetlenül, s az ember ittmarad, mint egy üres csigahéj: aki ránéz, azt mondja: élt. Csak ő tudja, mi volt az élet.
Szabad Magát látnom?”
De Olga megriadt attól, hogy az író sok tárcájának, írásának, regényének nőalakját róla mintázta Móricz. Ez már bántotta Olga önérzetét, és bár hajlott arra, hogy viszonozza az író szerelmét, neki másfajta elképzelései voltak szerelemről, házasságról: ő nem akart férjének pusztán inspiráló segítsége lenni, - hanem életcélja, és uralkodója… A sors néha nagyon igaztalan és fájó tud lenni: Móricz felismerte, hogy soha sem tudná Olgát boldoggá tenni, és 1926. június 25-én visszaküldte minden levelét. Négy nap múlva feleségül vette Simonyi Máriát, a szép színésznőt. Ez a házasság tévedés volt, nem tartott sokáig.
Olgával viszont haláláig levelezett az író, - az egyre fáradtabb és egyre magányosabb Móricz Zsigmond megosztotta gondjait és gondolatait azzal, aki nem lehetett a felesége, de mégis mindenkor vigasza és örömet, boldogságot nyújtó társa maradt. „Én nem is tekintem irodalmi eszmecserének ezeket a leveleinket: annál többnek, - emberek szólnak át egymáshoz.” – írja egyik késői, kedves, szeretetteljes levelében Olgának.
Ami miatt az egész cikk megszületett, az alább közölt szerelmeslevél: még a boldog, együtt töltött szép időkből…
**
Kedves Olga!
Valami meleg, boldog, nyugodt vágy van bennem, s napról napra egyre inkább a Maga jósága, nyugalma, pöröléstelen csöndje s a fájdalom felé hajló mosolya után.
Én nem akarok ígérni: mert az ígéret csak szó. Szeretném megkeresni a törvényszerűséget, ami kettőnket egyre jobban összefűz. Bizonyos, hogy Magával egy más élet volna, mint ami volt. Janka mellett vad harcos voltam, Maga mellett filozófus lennék.
Én a nőt ugyanolyan tényezőnek tekintem az életben, mint a férfit. Én úgy érzem, Magával lehetne szerelemben barát lenni, s nem szerelemben ellenség…
A simogató puha tenyerét csókolom.
1926. február 14.
**
…én ehhez már semmit sem tudok hozzátenni.
Íme a pesti Móricz Zsigmond, és haláláig hű „távoli-társa”: a debreceni Magoss Olga igaz története...
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika