 | | | 2025. május 11. vasárnap, Ferenc napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára. ... | | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hőség II. | | Lófej-máglya szélben forgolódik a nyár, mint tépett szélű, magányos rongydarab, „s a pirosító kedvű oda már”, tébolyult,
tikkadt szemű bogarak tombolnak a habzó, fehér csatakos rettenetben, az ég fekete, szinte ráng az idege, de nem hoz esőt, nem hoz enyhületet, s a mulandóságba bomló időben, jelenek
folynak alattunk patakokban, indulat iskolák és
gépek, káprázatok rügye robban szédült virággá
lett holnapokban, teljesül az őrült pótcselekvések álma, s mint
az átok beteljesül, mikor ítéletet mondunk
magunkra, s az élet ellen vétünk, amikor az élőt
élettelenre, az eleven fát műanyagra cseréljük, mint régtől átkozottak az időben, kiket
apró darabokra metélnek a soha nem szűnő érdekek,
miközben felettünk a szél dudál sivalkodva, és lombosodik a
vihar fája, s a zivatar ideér nemsokára, hogy bajaink tetézze, s lovak közé vetett gyeplőinket rázza ez a
horpadt horpaszú nyár, ki ággal száradt
leveleinket morzsaszilánkká pergeti, s napja
gyilkolódó hevében kiég, s pusztul a táj, s nyomában csak
halott fű terem, s remény-kazlak égnek moccanatlan omolva a
párálló enyészetben, s nyarunk halotti máglya e
torlódó jelenben, hol szerte rebbennek a hangyatetemek. S
azután, majd ha az eső lehull, s csak mosdatja a halottakat, s gúnyos könnyzáporában kisimulnak akkor az
aszott arcok…
2022-07-25
 |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |