 | | | 2026. október 4. vasárnap,
Ferenc napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Őrzöm ölelését |   | 
Múltba nézek. Emlékek élednek. Arcokat látok. Ismerősök. Leírok egy nevet, magamnak: Szolnoky János Apát Úr... Emlékezésem homályát villámként hasítja szét az a pillanat, amikor utoljára öleltük meg egymást.
Akkor már a püspöknek jelentettem, hogy szabadon, de elháríthatatlan kényszerből kérem cölibátus alóli felmentésemet, amely azzal jár, hogy hivatásomat papként tovább nem gyakorolhatom. A hír gyorsan terjedt. Ismerőseim, barátaim döbbenettel vették tudomásul. Paptársaim többsége helytelenítette lépésemet. Volt azonban, akiben nagyobb szeretet ébredt.
Néhány napot magányosan töltöttem. Búcsúztam otthonom falaitól, az udvar fáitól, kedvelt kutyámtól. A falu nem sejtett semmit. Kegyetlen csend vett körül. Váratlan vendégem érkezett. Szolnoky Apát Úr.
- Nem tehet másként? - volt az első kérdése.
- Nem - válaszoltam.
- Kérem, gyóntasson meg.
Gyóntatni kérte azt a papot, akinek más útra kell térnie. Kérte. Miért? Hogy megerősítse, bármi történik is, új útjain is pap marad mindig. Vagy Isten felé mutatta, mennyire szereti Őt esendő szolgájában is? - akkor hirtelen fel sem fogtam, ami később fénylett fel előttem.
Gyónás után néhány szó. Tartalom nélkül. Mit is mondhattunk volna egymásnak? Elég volt könnyeinket visszatartani. a csöndet pedig egyikőnk sem bírta volna elviselni. Segítettem felvennie kabátját. Kísértem az udvaron, ahol autó várta. Hirtelen megállt. Megfogta mindkét kezem. Tekintetünkben lelkünk szinte összeért.
- Atya, mondja, hisz az örök életben? - a kérdés késként hatolt belém. És mint a sebzett testből a vér, úgy buggyant szívemből a válasz.
- Igen!
- Mennyben, pokolban, üdvösségben, kárhozatban? - faggatott tovább, mintha a való igazat akarná kitépni belőlem.
- Igen, hiszem az Istent és hiszem az örök életet.
- Jól van, fiam - mondta megkönnyebbült sóhajjal.
Megölelt...
Beszállt az autóba. Integettünk egymásnak. Többé nem találkoztunk.
Hisz az örök életben? - kérdezte. Miért? Ha hiszek, akkor döntésem az örökkévalóság távlatában történt. Akkor abban Istennek is szerepe van. Talán így gondolta. Megnyugodott felőlem. Szeretett.
Vagy élő hite kérdezte az üdvösséget, kárhozatot eldöntő kérdést? Élő hite, igen, mert az élő hit kereső hit. A hit bármennyire "birtokolja" a Végtelent, újra és újra vágyik, akarja, hogy teljesebben legyen az övé. Tökéletesebben egyesüljön Istennel... Gyűszűbe a tengert... A majdnem semmi a Mindent... Élő hittel ölelt. Kevés ilyen ölelést őriz 81 éves szívem.
"APÁT ÚR"
Főpapi rangot jelez a cím. Illett is hozzá. Messze meghaladta az átlagot. Mégis, az "apát úr" inkább volt egyszerű pap, akinek lelkéből a Jó Pásztor szeretete simogatta a hozzá fordulókat. Valójában azért is illett hozzá az "Apát" megszólítás, mert a szó héber jelentése: atya.
"HAGYJON VALAMIT AZ ÚRISTENRE IS"
Akkor (1968) fiatalon bíztak rám egy falusi egyházközséget. Szegény falu volt, a szegény emberek egyszerű tisztaságával és szívgazdagságával. A temető fakeresztje korhadtan szégyenkezett a település közepén. Kőkeresztet kellene állítani, mondták, kérték. De miből? Töprengésemben gondoltam a szomszéd község idős papja tanácsot tud adni nekem. Elmentem hozzá, elmondtam gondunkat. Szolnoky Apát Úr - válaszul - először visszakérdezett.
- Atya, mit gondol?
- Kőkeresztet kellene állítani, amelyre márványtáblán megörökítenénk az első és a második világháború áldozatainak nevét is. Ugyanis a faluban nincs emlékmű.
- Bátor gondolat. Tetszik. Nos figyeljen. Menjen át Tápiószelére, keresse meg a kőfaragót, mondja, én küldtem. Rendelje meg a keresztet elképzelése szerint, egyezzenek meg az árban. Ígérje meg, hogy a felállítást követő második hónapban fizet.
- De Apát Úr, egyetlen fillérünk sincs még!
- Ne féljen, bízzon a Gondviselésben, és a hívek jó szándékában.
Hite Isten felé, bizalma az emberek felé, merésszé tett és tanácsának megfelelően cselekedtem. 1969 halottak napján imával áldottuk meg a kőfeszületet. A szentelt víz harmatja mellett a háború áldozatainak nevét őrző márványra a hozzátartozók könnyeket sírtak az ismeretlen helyen nyugvó szeretteikért. (Mellékesen megjegyzem, hogy másnap - akkor l969-et írtunk - az illetékes államhatóság emberei látogattak meg, lázító tettnek minősítették a második háborúban elesettek nevének nyilvánossá tételét. Miért nem kértem engedélyt...? Közöltem, hatalmukban áll lebontatni, ám ezt nem velem kell megbeszélniök, hanem a falu népével... A kőfeszület ma is áll!)
December utolsó hetében rendeztem a tartozást. Mentem az Apát Úrhoz köszönetet mondani tanácsáért.
- Köszönöm Apát Úr!
- Szóra sem érdemes. Ne feledje, mindig úgy dolgozzék, hogy hagyjon valamit az Úristenre is!
Egyszerű mondat. Ő mondta, aki jól ismerte az Isten ügyeit.
LÁTTAM IMÁDKOZNI
Láttam imádkozni. Mise közben. Arcán belső figyelem a Titok felé. A mise után, lényén átsugárzott az érzés, alázattal hajlik meg a titok előtt, hogy nagy történésnek volt részese: misét mutatott be. Térdepelt az Oltáriszentség előtt napközben, olykor csak néhány percig. Áhítat borított fátylat vállára. Hitte, Valaki előtt térdel.
Szerette a rózsafüzért imádkozni. Nagyon tisztelte a Názáreti Máriát. Buzgóságát látva, önmagam előtt szégyenkeztem. Hol van áhítata mellett az enyém?!
Isten házát a sajátjának tekintette. Az egyház üldözés idejében, zaklatások ellenére templomokat renováltatott. Példaként állt előttem. Hitből nőtt szeretete, szeretetéből a tettei. Úgy lett meg neki "mindene", hogy részére Isten és népe volt a minden.
ÁRNYOLDALA?
Nincsen fa árnyék nélkül. Egyetlen ember sem képes hiba nélkül élni. Nem képes... Van azonban olyan ember, s Ő ilyen volt, akinek belső sugárzásának fénye alig tette láthatóvá emberi gyöngeségeit.
Különben pedig a kidőlt fának már nincs árnyéka. Rég meghalt. Azok között lehet, akikről a bibliai Dániel könyvében olvassuk, hogy fénylenek Isten mennyei országában:
"...akik sokakat igazságra vezettek, ragyognak, mint a csillagok, mindörökre." (Dán 12,3) Maga Jézus is állítja: "Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap, Atyjuk országában." (Mt 13,43)
A SZERETET EL NEM MÚLIK
Múltba néztem. Megélt kapcsolat elevenedett föl. Múltba tekinteni könnyű. Jó emlékezni igaz ölelésre. De előre nézni... "Nagyon" előre... Lehet álmodozással. Én reménnyel teszem.
Ő előre ment. Azon az úton - emberi sors - követem őt. S majd a hit isteni ajándékaként találkozom Apát Úrral, megöleljük egymást újra és megéljük: elmúlik a hit, megszűnik a remény, ám a szeretet örökké él.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika