2026. szeptember 15. kedd,
Enikő, Melitta napja.
Kalendárium

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

Anne-Sophie Mutter  a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni.

A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét.

...

Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.

 

...

http://musicianswho.hu/wp-content/uploads/2015/05/operahaz1.jpg

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

...

 

Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Döntés
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


 Mariann az épp csak néhány perccel azelőtt elszundikáló Péter fölé hajolt, és hosszasan ráfújt a homlokára. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, majd kinyitotta a szemét.
  - Nemsokára menned kell, most nem aludhatsz el – mondta a nő, mialatt már az itt-ott heverő ruhadarabjait szedegette össze a szőnyegről.
  - Tudom – felelte Péter és nyújtózott egyet.
  - Megyek, csinálok egy kávét, amíg te felöltözől. Ne piszmogj sokáig, mert mielőtt indulsz, még beszélni szeretnék veled! – jelentette ki határozott hangon Mariann, miközben kilépett a szobából.
 - Máris ott vagyok – vágta rá Péter és nyomban kipattant az ágyból.
 
  A kis panellakás láthatóan nagy műgonddal és hozzáértő kezek által korszerűvé újított konyhájában patinás rend uralkodott. Az odakintről belopódzó délutáni szürkeség még elegendő világosságot adott ahhoz, hogy ne kelljen villanyt kapcsolni, de a sarkok, az élek részben már elkezdtek belevészni a félhomályba.
  Mariann odanyújtotta a cukrot a vele szemben ülő Péternek, majd miután kortyolt egyet a tejeskávéjából, mély lélegzetet vett és belekezdett a mondandójába.
  - Én ezt nem csinálom tovább, Péter!
  - Tessék? – vágta rá megdöbbenve. – Nem egészen értem.
  - Mondom, nem csinálom ezt tovább! – emelte meg a hangját Mariann.
  - Vegyem, ezt úgy, hogy te most szakítasz velem? Azt akarod, hogy legyen vége a mi…
  - Nem! – vágott közbe Mariann. – Azt akarom, hogy kezdődjön el, de szabályosan. Kapcsolatot szeretnék, nem viszonyt!
  - De hát…
  - Nincs de hát, és ha sincs, sőt majd, meg holnap, és még esetleg sincs, és tudod, a lehet szóból is elegem van – sorolta némi ingerültséggel a hangjában.
  - Be kell vallanom, ez most váratlanul ért. Ilyenekről eddig nem beszéltünk. És az elején, de úgyis tudod. – felelte Péter és a két tenyerébe hajtotta a homlokát.
  - Eddig nem, de most ilyenekről kell beszélnünk. Sokat gondolkodtam az utóbbi hetekben és úgy érzem, itt az ideje.
  - Értem – válaszolta Péter elcsukló hangon.
  - Ne érts félre, kérlek – mondta Mariann és az ujjaival végigsimított a férfi karján. – Nem vádaskodom, nem hibáztatlak. Gyönyörű volt ez az elmúlt több mint fél év. Az elején pillanatok alatt levettél a lábamról. Boldogan mondtam igent a rám váró lopott órákra, a bujkálásokra. Nem követelőztem, elfogadtam, hogy ennyi jut belőled.
  - Igen, nem kértél – ismerte el a férfi.
  - De most kérek. Rengeteget rágódtam ezen, nem megy így és nem is akarom így tovább. Harmincegy éves vagyok. Meg kell adnom a lehetőséget magamnak, hogy megtaláljam a páromat és ne csak valaki kedvese legyek. Szeretném, ha te lennél az, de tudom, ennek számtalan akadálya van jelenleg. Nem legyőzhetetlen egyik sem, de ha te nem lépsz, akkor, kérlek, hogy menj és engedj el.
  - De én otthon…
  - Ezen is gondolkodtam – csapott le az otthon szóra Mariann. - Miért vagy otthon és miért nem itt? A feleséged más lett. Az elmondásod szerint, már nem ugyanaz a nő, mint akivel összeházasodtál. Szeretni engem szeretsz. Ágyban, ágyon kívül velem érzed igazán jól magad, ezt állítod. Ott minden félre siklott. A külföldi munkát miatta kellett lemondanod, pedig szeretted volna. A gyerek, akire vágytál, vágysz, nem tudom, nem jött össze. Az apósoddal több éve nem beszélsz. Mellettem tudsz csak megnyugodni, igazán feltöltődni. Nem folytatom. Ha nem is sérülésekkel, de tüskékkel vagy tele. Te sem élhetsz így örökké, mert ez egyenes út a boldogtalansághoz. Rendezni kell a dolgaidat, mondom ezt akkor is, ha meglehet, annak én leszek a vesztese.
  - Annyira szeretlek! – mondta gyöngédséggel telt hangon. - Igazad van. Nem akarlak elveszíteni, de ez nem egyszerű – szedte össze a hangját kisebb-nagyobb sikerrel Péter. – Minden olyan hihetetlen gyorsan történt közöttünk és annyira varázslatos volt. Szinte időm se maradt arra, hogy tervezzek, gondolkozzak, sodródtam.
  - Ezt megértem –jelentette ki Mariann -, mert én is így vagyok vele. Mint már mondtam, nem hibáztatlak semmiért, hiszen legalább annyira hibás vagyok én is, mint te, de eljött az a pont, amikor el kell kezdeni gondolkodni, és meghozni egy végleges döntést.
  - Most akkor, hogy lesz, hogy legyen ezután? – kérdezte Péter érezhető bizonytalansággal a hangjában.
  - Ígérgetni lehet, azután azt vagy betartja az ember, vagy nem. Húzogathatjuk ezt a történetet, mint a befőttesgumit, tologathatjuk a döntést, de én ezeket mind-mind szeretném elkerülni. Talán kegyetlenség, amit kitaláltam, de ha végleges választ akarok, nem látok más lehetőséget. Bő két hét múlva itt a karácsony, és én nem óhajtok sem egyedül maradni, sem csupán kényszerűségből, mert jobb a semminél, utazni haza. Huszonnegyedikén délután ötre megterítek ennél az asztalnál két személyre és feltálalom az ünnepi menüt. Ha akkor ott ülsz majd velem szemben, ahol most, tudni fogom, hogy engem választottál.
  - Uramisten. – sóhajtott Péter.
  - Addig azt csinálsz, amit akarsz. Ha jössz, jössz, ha nem, nem. A lényeg, hogy kivel töltöd az ünnepeket.  Tegyél a szíved, az eszed és a lelkiismereted szerint. És kérlek, addig ne is beszéljük erről többet.  Nekem sem könnyű. Megteszed ezt?
  - Szerintem nincs más választásom – nyögte ki nagy nehezen némi lemondással a hangjában a férfi.
 
  Dóri a tágas nappali egyik foteljában ült és egy magazint lapozgatott, mikor arra lett figyelmes, hogy a férje, Péter mintha poharakkal zörögne odakint a konyhában. 
  - Keresel valamit? – szólt ki az asszony.
  - Nem, csak töltök egy kis bort – hangzott kintről a válasz.
  Néhány pillanattal később Péter két pohár vörösborral a kezében meg is jelent a nappaliban.
  - Kérsz?  -nyújtotta az egyik poharat a felesége felé.
  - Még korán van – válaszolta Dóri. – Megvárom a vacsorát. Apropó vacsora. Remélem, nem gond, hogy ezúttal csak megrendeltem a menüt és nem megfőztem. Az utóbbi hetekben nem jutott időm úgy az előkészületekre, mint szokott. Tudod az a szerződés, és még mindig akadnak vele bajok a fene vinné, na, mindegy, egyszer csak a végére érünk. Nem lesz több délutáni túlóra, meg ez a hajsza, már alig várom. 
  Péter leült a szemben levő fotelba, a Dórinak szánt poharat a dohányzó asztalra helyezte, a sajátjából pedig nagyot kortyolt.
  - Szeretnék mondani valamit – szólalt meg kisvártatva. 
  - Hallgatlak – emelte a férjére a tekintetét az asszony, és az újságot az ölébe ejtette.
  - Én most elmegyek itthonról, úgy döntöttem.
  - Hová? – kérdezte teljes megdöbbenéssel.
  - Végleg – nyögte ki kisvártatva Péter lehajtott fejjel.
  - De ma karácsony van.
  - Akkor is – mondta Péter és kisétált a szobából.
 
  Dóri mozdulatlanul ült a fotelban és meredten bámult maga elé. Hallotta, amint a férje telefonál, taxit rendel, majd nem sokkal rá kulcszörgés és a bejárati ajtó záródásának hangja ütötte meg a fülét. Néhány perccel később felállt, odalépett a könyvespolchoz, az egyik sor mögül kihalászott egy szalaggal átkötött borítékot, felnyitotta és a benne lévő ultrahang képet ideges mozdulatokkal apró darabokra tépte, és, mintha konfetti lenne a feldíszített fenyőfa irányába szórta. Az asztalon árválkodó bort egy húzásra kiitta a pohárból, majd a kezébe vette a telefonját és hívást indított.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007