 | | | 2026. június 16. kedd, Jusztin napja. Kalendárium | 
Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi.
Június eseményei:
június 1.:
Írország: a köztársaság napja
Szamoa: a függetlenség napja
Bulgária: a rózsák ünnepe
június 2.:
Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe
Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója
június 3.:
Ausztrália: az alapítás napja
Uganda: a mártírok napja
június 4.:
a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920).
az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja
Ghána: a forradalom napja
Tonga nemzeti ünnepe
június 5.:
Környezetvédelmi világnap
Szenvedélyek napja
június 6.:
Patika nap
Siklós napja
Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja
június 7.:
Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása)
június 8.:
Szent Medárd ünnepe
Óceánok világnapja
június 9.:
Spanyolország: La Rioja ünnepnapja
június 10.:
Magyar ügyészség napja
Portugália nemzeti ünnepe
június 11.:
Szent Barnabás ünnepe
Líbia nemzeti ünnepe
június 12.:
A gyermekmunka elleni világnap
Fülöp-szigetek: a függetlenség napja
Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja
június 13.:
Szent Antal ünnepe
Belgium: az apák napja
Kirgizisztán: nemzeti emléknap
június 14.:
Véradók világnapja
Malawi: a szabadság napja
USA: a zászló napja
június 15.:
Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe
Dánia nemzeti ünnepe
június 16.:
A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére.
A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére).
Az afrikai gyermekek világnapja
Pápa napja
Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja
június 17.:
Elsivatagosodás világnapja
A hangzáskultúra napja Magyarországon
Izland: a köztársaság kikiáltásának napja
június 18.:
Egyiptom: a felszabadulás napja
június 19.:
Kuvait: a függetlenség napja
június 20.:
A menekültek világnapja
Eritrea: a mártírok napja
június 21.:
A zene Ünnepe
Argentína: a zászló napja
június 22.:
Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja
június 23.:
Olimpiai nap
Spamellenes Világnap
Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja
Luxemburg: a nagyherceg születésnapja
június 24.:
Keresztelő Szent János napja
A csontritkulás világnapja
Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja
június 25.:
Barlangok napja
Mozambik: a függetlenség napja
Szlovénia: az államiság napja
június 26.:
A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja
A közalkalmazottak napja
A kínzás áldozatai támogatásának világnapja
Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása
június 27.:
Cukorbetegek világnapja
Szent László napja I. László tiszteletére
Határőrség napja
A magyarországi lengyelek napja
Dzsibuti: a függetlenség napja
június 28.:
USA: az első világháború emléknapja
június 29.:
Péter-Pál napja, az aratás kezdete
Táncművészet világnapja
Szent Péter napja
A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról.
Seychelle-szigetek: a függetlenség napja
június 30.:
A magyar szabadság napja
A keresztény vértanúk emléknapja
Szent Pál napja
Horvátország: a függetlenség napja
Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja
június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár
június első szombatja: Lakáskultúra napja
június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon
június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon
június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet
június harmadik vasárnapja: Apák napja
június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló.
a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja
június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának
júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált
Érdekességek
A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik:
Ikrek (május 21-június 20.) és
Rák (június 21-július 20.)
Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép.
Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap.
Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...
| | | |
A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...
| | 
Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...
| | Ha verskedvelő ember Dsida-költeményeket olvas, hajlandó megfeledkezni mindenki másról, és el sem tudja képzelni, hogy egyáltalán lehet ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet. Nem, nem volt válaszadó, nem volt irányt mutató, tömegeket helyes történelmi útra vezérlő lángelme, nem volt költészetével egyben történelmi alak. Valójában amolyan kismester volt, de micsoda mester! Talán úgy mondhatnánk, hogy a legóriásabb a kicsinyek között; a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa. Ki lehet mutatni szövegkritikai elemzéssel, hogy ...
| | | | A már fél éve körülzárt Bécs védői letették a fegyvert Mátyás király előtt. Az 1482-ben kirobbant osztrák háborút hosszú ellenségeskedés előzte meg III. Frigyes császár (1440-1493) és Mátyás között. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Női portré őszi tájban | | 
Az ősz lassan enged a télnek.
Reggelente deresek már a fák, a bokrok bogyóit is megcsípte a dér, és amikor a
nap magasabban jár, még akkor is meglátszik a lehelet. Ezeken a hideg napokon
az ember leginkább csak a szobából szereti nézni a tájat, és sóvárog a tavasz
után, pedig a hosszú tél még hátravan.
Itt fent a hegyen számunkra egyhangúbban,
csendesebben telik az élet. Itt más illata van a ködnek, a nedves fának,
bokornak, és amikor a fenyők sóhajtoznak a szél terhétől, meséket hallunk meg
ezekben a hangokban. Ehhez fül kell, érzékeny fül. A lentiek – a „városiak” –
ezeket a dolgokat nem érthetik. Néhány száz méterrel a betonrengeteg felett
mások az emberek. Sokan a város zajából ide kirándulni jönnek, mi itt élünk,
szeretünk és halunk meg. Odalent fákat ültetnek, hogy túléljék, idefent fákat
vágnak ki, hogy erdei tornapályát építsenek vagy kirándulóhelyeket. Ezeknek a
sétányoknak és hegyi ösvényeknek történetük van; mind vezet valahová, a fákon a
színes jelzések mutatják az irányt. Talán mindegyiken jártam már – hisz
gyerekkoromban volt időm rengeteg –, s néha nem is egyedül, mint ahogy most
sem.
Megfogom hideg kezét – kesztyű nélkül fázik
biztosan –, kissé megmelengetem. Kabátja a hosszú, csíkos sállal a térde alá
ér. Kezemet kabátzsebébe húzza, így lépdelünk egymás mellett, kimérten. Néha
el-elmereng, rácsodálkozik a tájra, így alaposan megfigyelhetem. Cipője
harmincnyolcas lehet, fekete, magas szárral, szorosan keresztbe fűzve,
biztonságból dupla masnival. Vállígérő, sötétbarna haja oldalt elválasztva, szeme
kék. Termete magasnak nem mondható, vékony és törékeny. Kissé kreol bőre talán
most sápadtabbnak látszik, ahogy a fények esnek. Megfigyelem alaposan, hisz
kíváncsi vagyok rá nagyon. Minden mondat és mozdulat számít, minden kis
rezdülés fontos lehet nekem, de gondolom ezzel ő is így van. Beszéde furcsa
attól, hogy az s betűt felül, szabályosan képzi.
Megfontolja amit mond, minden mondat kerek – beismerem, ebben jobban remekel,
mint én. Nem beszél túl sokat, s kerüli a közhelyeket. Mindez imponál nekem! Így
ballagunk egymás mellett. Faggatom tovább családról, munkáról, tanulmányokról.
Előad mindent szép sorjában: apját igen korán elvesztette, anyjával él, és van
egy fiútestvére. Munkáját szereti, de nem erre vágyik, mellette megint tanul.
Úgy érzi többre hivatott. Szabadidejében kórusban énekel. Szeret fellépni, és a
jövő hónapban is vendégszerepel.
Kis pihenőhöz érünk, ahol mindketten érezzük,
itt meg kell állnunk pár perc szusszanásnyira. Tudjuk, hogy ez alkalmas
pillanat, s mintha a véletlen műve lenne, egyszer csak szembefordulva találjuk
magunkat. Zavar persze mindkét félnél felfedezhető. Talán ettől szép annyira az
egész? Csók cuppan mégis, először az arcon, bátortalanul – ó, de hideg! –, majd
játszanak a szájszélek, ahogy keresik egymást, s közben fagyos orrunk egy
pillanatra összeér. Erre arcán aprócska mosoly támad, majd megesik az első
valódi csók. Talán egy kapcsolat legszebb pillanata ez. Fordulópont, melyre
rögtön megszűnik a zavar. Gondolatban továbbviszem a szituációt, mintha nem itt
lennénk és nem most, de belátom, nem szabad annyira sietnem.
Az ember próbálja felfedezni a másikat, és keres
valami hasonlót, jellegzetest, hogy bizonyítsa magának: igen, ő kell, hisz pont
olyan, mint én vagyok, azt szereti, amit én, úgy gondolkodik, érez és hall.
Vagy legalábbis majdnem annyira. Közben azon is tűnődöm, hogy mennyire tudjuk
befolyásolni egy másik emberi lény sorsát, amikor a szívébe költözünk.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a felelősségről; esetleg feleslegesen
bolygatjuk fel életét. Milyen események láncolatát indíthatjuk el, melynek
kimenetelét előre nem láthatjuk. Inkább bele sem gondolok!
Sétánkat folytatjuk tovább még felhőtlenebbül,
mint ahogy korábban tettük. Erdei ösvény, tölgyfák és fenyők, messziről
országút zaja. Hangfoszlányok – talán mások is erre tévedtek? Lehet, de minket
nem zavar. Lépteink során cipőnk talpára néha ráragad egy-egy átázott,
megsárgult falevél.
Már magasan járunk. A fák mögött néhány méterre
mellettünk keskeny vágányok; nyáron erre halad el a kisvasút. A piciny mozdony
a garázsban várja a következő szezont, de a három kis vagonra az alacsony
korlátokon átmászva most könnyedén felszállhatnánk. Ez már utunk vége is
egyben, a buszforduló és egy kőből épült melegedőhely. Forralt bort rendelünk.
Ehhez egy cigi is jólesne most, bevallom, de ő nem dohányzik, így én is kibírom
valahogy.
Megérkezik a busz. Mindketten a városban
folytatjuk a napot, ezért felszállunk rá. Utas kevés, így hamar indul, nem
szabad lekésni, mert óránként jár. Az ajtó csukódik, és már haladunk is a
szerpentinen lefelé. Erősen kapaszkodni kell. A kanyaroknál, fékezéseknél
dülöngélünk, mint két bábu, s jókat nevetünk. Leülünk inkább, mert
biztonságosabb. Fejemben, mint egy Rilke-dallam, egy röpke gondolat kavarog, s
kezd életre kelni: vajon mi lesz holnap vagy holnapután, mi lesz egy hét múlva?
Akarom-e őt annyira majd, mint most?
Aggályaimat elhessegetem. Inkább a mának élek.
Már biztos vagyok magamban: holnap is látni akarom!
Nem kell sok idő, megint a város részei vagyunk,
amely akármennyire is eleven és zsúfolt, mégis a miénk. Valahol megáll a busz,
leszállunk. Elbúcsúzunk. Majd váratlanul mégis visszafordulok, s látom, ő is
hasonlóképp tesz. Kezével int, majd befordul egy sarkon.
Pécs, 2005. november 20. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |