 | | | 2026. szeptember 10. csütörtök, Nikolett, Hunor napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Sixtus | | ...most rongyokban szöszölnek perceim, régi ragyogások emléke falevél, kifakult ünnepek csonkjain hevernek jókedvet bomlasztó suta emlékeim...
belül sírbolt vagyok, nyugodt álmom kacér könnyek szabdalják torz közönnyel, lopott időm takar fájó búköpennyel...
...csak térdéig érek a mának, törpe létem zavart beszéde álmok csúcsára fel nem ér, bezárva csendem klastromába vezeklek, térdem kőkemény, számból suttognak a percek fogköves ínyem imája csupa vér...
Meghalok, míg a kezed a kezemig elér...
 |
| | |  Csehszakál István [egyéb] érkezett: 2009.05.31. 23:15:35 (csak regisztrált tag olvashatja) Elnézést. Már megint én. De szeretem az elmélkedést, a kutakodást. Ittpedig azért kínálja magát...
Sixtus: nem csak a kolostor, de a névadó pápa is. IV.Sixtus-nak két nagy bukása volt. Nem sikerült a törökök elleni keresztesháborúja, és nem sikerült az egyházpolitikai törekvése Franciaországgal szemben. Ami számít nekünk, hogy komoly bukásai voltak. Ugyanakkor itáliai politikája is megkérdőjelezhető, több, mai szóval gyanús, vagy nem teljesen tiszta ügyletbe keveredett. Feltehetően nem volt könnyű eset :)
Viszont műpártoló volt, és ráadásul fennhagyott több fontos építészeti emléket. Az egyik a róla elnevezett Sixtus-kápolna.
Michelangelo a neves boltozati festménynek Sixtus pápa halála után jó 20 évvel láthatott neki. Azaz IV. Sixtus meghalt, amire a kéz elért a kézig. Az (újra)teremtést nem élhette meg.
Bocsánat, csak bogarásztam.
Üdvözlettel: István  Török József [hozzászólás] érkezett: 2009.05.30. 19:51:16 (csak regisztrált tag olvashatja) Igen, valahogy így vagyok, tényleg tudom milyen a golflabda, jól el vannak bennem rendeződve a dolgok az égiekkel, csak a tálalással van némi bajom, és néha még káromkodom is, urambocsá. Tényleg 3 ponttal jelent meg az utolsó sor és kisbetűvel eredetileg, én küldtem rosszul a szerkesztőségbe István, aki a lelkembe látsz, üdv.
 Kovács Anikó [egyéb] érkezett: 2009.05.30. 17:45:11 (csak regisztrált tag olvashatja) Joe, bár kitörölted nyomait, baklövésünkről a levélváltást - de itt mi, szerkesztők bizony, elkövettünk egy hibát....Az utolsó sort figyelmetlenségből kihagytuk. Én addig a percig a kápolna képét (egyik távoli freskóját) tettem hozzá illusztrációnak. Aztán figyelmeztettél a tévedésünkre - kijavítottam, és abban apillanatban a képet is lecseréltem...
Meghalok, míg a kezed a kezemig elér...
- és rögtön más értelmet nyert a vers. Mintha ezért az egyetlen egy mondatért íródott volna meg az egész előtte lévő tizenhét sor. Sőt, azt hiszem, ezt nem is feltételes módban kellene írnom, hanem kijelentőben. Ezért íródott. Csakis így lehet.
És bár a ragrímek (perceim - emlékeim; közönnyel - búköpennyel) kicsit lármáznak - nem bántóak. Az utolsó strófa már előre vetíti valami titok, valami nagy klu kibomlását, mégsem számítottam ekkora bummra... Jó vers, Joe. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |