 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Életképek az ittfelejtettek búcsúestjéről | | Napnyugta után mostanában rosszabb: a varjak megülnek itt a szürkületben, - karom vagy kéz, ha feltépi a Holdat - érted barátom, lidércfénnyé lettem. Csendben buktam le a foszforszínű égről, s ha felém hajoltál, tőled nem kérdeztem: vannak-e álmok, mit érettem őrzöl…? …maradt-e lélegzet még ebben a testben? S ha harmadnap a gyertyák pupillámig égnek, feltámadás lesz-e a keresztút helyett… Hisz eszköz vagyok csak, torzképe a fénynek: szolgálok: ut omnes per illum crederent.
S ha zuhanni kell, hát mindig elegánsan. A holtak könyvébe nagybetűkkel írni - úgy akartam Istent minden pohár borban, kortyolni a csendet, végre megízlelni, hogy az élők könnyében ajkam melegétől darabokra hulljon minden reménységem, száll a csend a földön, testem testedhez dől, nagy jel virradt ránk az éjféli égen, hol nincsen zodiákus s félig holtak lettünk, matutinum idején sem virrasztunk talán: ilyenkor hamvad szét áldozattá lelkünk, ajándék a csend, minden borospohár.
S akit meghalni szólít el a sorsa, a bál utolsó keringőjét nekem adja még - forognak a lelkek, felnéznek a Holdra: így hűl ki az élet: foszló nemzedék. Pecsétgyűrűm fénye ellobbanhat lassan, az ki őrt állt bennem, elsüllyedhetett… az utolsó vagyok, kiterítve, holtan - et lux in tenebris (azt mondják) lucet; s azt is mondják sokszor: csillag gyúl felettünk megértésünk villanása örökké lobog, de ami van, pusztul, s ami volt, már eltűnt: zuhognak a testek, torkukban horog.
Még egy táncot kérek csak ebben a csendben, egy pohárka bort hadd kortyoljak veled. Hogyha el kell menni, mondhassák: nevettem, szeretőm a nyár volt, s öleltem telet, s akit bántottam, az mind megbocsátott, a hulló levelekkel testem szárnyra kap - visszafordulok, s a világ fölött tósztot, - búcsúáldást - mondok itt a Nap alatt.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |