2022. július 2. szombat,
Ottó napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Valse triste
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Az őszi est, mint szegény rokon,

úgy kullog az udvarokon,

s körötte a lámpa fénye

alig lobban,

csak a dülledt szemű hold az,

ami jobban

ég,

s a szobákra ámul

a késő éji

csöndesség.

 

Úgy ahogy a holtak,

kiket megcsókoltak

száraz ajkú asszonyok,

sápadtan bámultak a lámpák,

ahogy a száraz ágak

kalimpálták

a hóval vicsorgó szelet.

 

Az éjszaka tántorgott a város felett,

hóna alatt a gyárkémények,

mint korhadt két mankó,

így koldult már fényt

e szent halandó,

de csatakos bundájával lépteibe áll

a fehér köd,

s bűzt csaholt a lábainál.

Olaj bűzét, mely rozsdás hordók

aljáról káromlott az éjre,

s a karmos vasállványok

híztak üszökszínfeketére.

 

Csak a külvárosi gyárak szaga

zuhogott az égre,

de ráterült a tetszhalott éjszaka,

s pára lihegett a keményre.

  

Csarnokok ölén iszonnyá égett a munka,

ahogy nyersacélt fialtak az üstök,

s az égből kihűlt embervadak ámulták a

bozontos kéményfüstöt.

  

Az ég alatt szúróssá lett a lég,

a fényszálkás jégen

kristállyá nőtt a buborék,

s a szikár tollú szárnyas neszek

néha még felremegnek.

De ahogyan régen,

mint az Istent kétezer éve

kopott köntösében,

az eget átszúrta a szög,

karó, palánk vagy egy ág,

s alatta dézsmált a nyomorúság.

 

Amott néhány ablak, mint apró láng,

de itt mindenhol csak üveg, deszka, szilánk,

vas és acél, majd beton remeg.

Messze a fénybokrétás rossz utakon

pattogó autólámpák fehérlenek.

 

E világot itt sem őrzi más,

csak néhány lakat,

s az erre járókra csak

a mozdonyok vonyítanak.

És ha nappal néhány vagon tolat,

az sem más, csak firkás bús rajzolat,

mint a füst is,

mely kormot öklend az égre,

s a nyári nap mázolja

a vörös padokat feketére.

 

A melegebb napok,

mint az ölelés csendje,

átlobogták a tereket,

mint a tűzbe hajló ágak,

csendesen merengve.

 

Itt minden széthull,

az ember

állattá iszonyul.

De ha jő a vigasztaló éjjel,

halkan temeti el mind

a Világ elhalkuló ütemével.

                

 

Bodnár Éva
[hozzászólás] érkezett: 2008.05.31. 14:40:06 (mindenki olvashatja)
Zseniálisan megalkotott mű, kedves Zsolt! Valóban József Attilát idéz néhány verssor, a stílus mégis egy az egyben Paál Zsolt! Egyedi, remek...

Üdv: Éva
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007