 | | | 2025. szeptember 13. szombat,
Kornél napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hic et nunc |   |
Én, a rossz és több százszor megátkozott Éosz,
tudd meg, örök vagyok, ki érez, lát és árnyékoz;
de kezem rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim,
kaput tárok – és talán majd nem fáj e furcsa kín,
amíg a Nap fény-fogatát ismét útjára engedem,
akár tegnap és ma - át a sok, kancsal évezreden.
És mert a szenvedélynek vad és erős a parancsa,
alig várja, hogy a sebzett lelket megkaparintsa:
van csatlósa, ki tetszhalott volt alant, a mélyben,
s aki csak arra vár, hogy erővel a felszínre érjen,
majd a múltat felmutatva egy foszló cérnaszálon,
elhúzza a gyenge előtt, hogy ártson - bármi áron.
Én, Éosz, ki csúf büntetésül halandót szerettem,
(de csak egy volt, akit mindenkinél édesebben)
igazán tán’ csak egyet egész elrontott életemben,
- és még most is Memnon után hull a könnyem.
Memnon kincs lehetett volna – friss, új dinasztia,
(van, ki megszüli lányát, és van, kinek elhal a fia)
de meghalt… Szeme sötétjét apja hiába adta neki,
s én, gyarló anyja, nem az vagyok, ki szavát megszegi:
hallgatok és tűrök, meggyalázott rabszolga-módra,
némán fájok - de nyelvem kötve hét erős csomóra.
"Fiam, Memnon, te örökké élsz a Boldogok Szigetén,
reggel harmattal siratlak, nekem a halál jótétemény,
s hiába könyörögtem ki apádnak halhatatlan létet,
örök ifjúságot nem kértem, ez örök bánatra késztet:
gyenge és öreg lett, s én egy tücsök testébe zártam,
így már örökre az enyém. Bajban, lélekben: társam…"
Már lázadni sem tudok, elszivárgott az összes erőm,
látom magamat – Éoszt - egy magányos dombtetőn,
egy hajcsár áll mögöttem, azt hiszem, bánat a neve…
Hang szól, nincs ennél komorabb, gyászosabb zene.
…de ujjaim közt rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim;
kaput tárok. Tán’ holnaptól már nem fáj e furcsa kín.
Budapest, 2012. október 12. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika