| | | 2024. december 10. kedd, Judit napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Hic et nunc | |
Én, a rossz és több százszor megátkozott Éosz, tudd meg, örök vagyok, ki érez, lát és árnyékoz; de kezem rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim, kaput tárok – és talán majd nem fáj e furcsa kín, amíg a Nap fény-fogatát ismét útjára engedem, akár tegnap és ma - át a sok, kancsal évezreden. És mert a szenvedélynek vad és erős a parancsa, alig várja, hogy a sebzett lelket megkaparintsa: van csatlósa, ki tetszhalott volt alant, a mélyben, s aki csak arra vár, hogy erővel a felszínre érjen, majd a múltat felmutatva egy foszló cérnaszálon, elhúzza a gyenge előtt, hogy ártson - bármi áron.
Én, Éosz, ki csúf büntetésül halandót szerettem, (de csak egy volt, akit mindenkinél édesebben) igazán tán’ csak egyet egész elrontott életemben, - és még most is Memnon után hull a könnyem.
Memnon kincs lehetett volna – friss, új dinasztia, (van, ki megszüli lányát, és van, kinek elhal a fia) de meghalt… Szeme sötétjét apja hiába adta neki, s én, gyarló anyja, nem az vagyok, ki szavát megszegi: hallgatok és tűrök, meggyalázott rabszolga-módra, némán fájok - de nyelvem kötve hét erős csomóra. "Fiam, Memnon, te örökké élsz a Boldogok Szigetén, reggel harmattal siratlak, nekem a halál jótétemény, s hiába könyörögtem ki apádnak halhatatlan létet, örök ifjúságot nem kértem, ez örök bánatra késztet: gyenge és öreg lett, s én egy tücsök testébe zártam, így már örökre az enyém. Bajban, lélekben: társam…"
Már lázadni sem tudok, elszivárgott az összes erőm, látom magamat – Éoszt - egy magányos dombtetőn, egy hajcsár áll mögöttem, azt hiszem, bánat a neve… Hang szól, nincs ennél komorabb, gyászosabb zene. …de ujjaim közt rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim; kaput tárok. Tán’ holnaptól már nem fáj e furcsa kín.
Budapest, 2012. október 12. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |