 | | | 2025. december 10. szerda, Judit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hic et nunc | |
Én, a rossz és több százszor megátkozott Éosz, tudd meg, örök vagyok, ki érez, lát és árnyékoz; de kezem rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim, kaput tárok – és talán majd nem fáj e furcsa kín, amíg a Nap fény-fogatát ismét útjára engedem, akár tegnap és ma - át a sok, kancsal évezreden. És mert a szenvedélynek vad és erős a parancsa, alig várja, hogy a sebzett lelket megkaparintsa: van csatlósa, ki tetszhalott volt alant, a mélyben, s aki csak arra vár, hogy erővel a felszínre érjen, majd a múltat felmutatva egy foszló cérnaszálon, elhúzza a gyenge előtt, hogy ártson - bármi áron.
Én, Éosz, ki csúf büntetésül halandót szerettem, (de csak egy volt, akit mindenkinél édesebben) igazán tán’ csak egyet egész elrontott életemben, - és még most is Memnon után hull a könnyem.
Memnon kincs lehetett volna – friss, új dinasztia, (van, ki megszüli lányát, és van, kinek elhal a fia) de meghalt… Szeme sötétjét apja hiába adta neki, s én, gyarló anyja, nem az vagyok, ki szavát megszegi: hallgatok és tűrök, meggyalázott rabszolga-módra, némán fájok - de nyelvem kötve hét erős csomóra. "Fiam, Memnon, te örökké élsz a Boldogok Szigetén, reggel harmattal siratlak, nekem a halál jótétemény, s hiába könyörögtem ki apádnak halhatatlan létet, örök ifjúságot nem kértem, ez örök bánatra késztet: gyenge és öreg lett, s én egy tücsök testébe zártam, így már örökre az enyém. Bajban, lélekben: társam…"
Már lázadni sem tudok, elszivárgott az összes erőm, látom magamat – Éoszt - egy magányos dombtetőn, egy hajcsár áll mögöttem, azt hiszem, bánat a neve… Hang szól, nincs ennél komorabb, gyászosabb zene. …de ujjaim közt rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim; kaput tárok. Tán’ holnaptól már nem fáj e furcsa kín.

Budapest, 2012. október 12. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |