 | | | 2025. november 14. péntek, Aliz napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hic et nunc | |
Én, a rossz és több százszor megátkozott Éosz, tudd meg, örök vagyok, ki érez, lát és árnyékoz; de kezem rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim, kaput tárok – és talán majd nem fáj e furcsa kín, amíg a Nap fény-fogatát ismét útjára engedem, akár tegnap és ma - át a sok, kancsal évezreden. És mert a szenvedélynek vad és erős a parancsa, alig várja, hogy a sebzett lelket megkaparintsa: van csatlósa, ki tetszhalott volt alant, a mélyben, s aki csak arra vár, hogy erővel a felszínre érjen, majd a múltat felmutatva egy foszló cérnaszálon, elhúzza a gyenge előtt, hogy ártson - bármi áron.
Én, Éosz, ki csúf büntetésül halandót szerettem, (de csak egy volt, akit mindenkinél édesebben) igazán tán’ csak egyet egész elrontott életemben, - és még most is Memnon után hull a könnyem.
Memnon kincs lehetett volna – friss, új dinasztia, (van, ki megszüli lányát, és van, kinek elhal a fia) de meghalt… Szeme sötétjét apja hiába adta neki, s én, gyarló anyja, nem az vagyok, ki szavát megszegi: hallgatok és tűrök, meggyalázott rabszolga-módra, némán fájok - de nyelvem kötve hét erős csomóra. "Fiam, Memnon, te örökké élsz a Boldogok Szigetén, reggel harmattal siratlak, nekem a halál jótétemény, s hiába könyörögtem ki apádnak halhatatlan létet, örök ifjúságot nem kértem, ez örök bánatra késztet: gyenge és öreg lett, s én egy tücsök testébe zártam, így már örökre az enyém. Bajban, lélekben: társam…"
Már lázadni sem tudok, elszivárgott az összes erőm, látom magamat – Éoszt - egy magányos dombtetőn, egy hajcsár áll mögöttem, azt hiszem, bánat a neve… Hang szól, nincs ennél komorabb, gyászosabb zene. …de ujjaim közt rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim; kaput tárok. Tán’ holnaptól már nem fáj e furcsa kín.

Budapest, 2012. október 12. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |