2025. december 6. szombat,
Miklós napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház.

...

December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.
...

Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. 

...

Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.

Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni.

...

Kosztolányi Dezső: Ádám

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
...

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Dunaparti elégia
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Vasárnap, dél…Sétálok a kihalt folyóparton, 
- az ég ónszürke, a fák, bokrok csupaszok -,
a vízben úszik egy deszka és néhány karton,
amott dühödten csaholnak éhes kuvaszok.
Hány perce is dacolok az éles szembe-széllel,
ahogy lépdelek a legszebb pesti hídon át...?
De nem törődöm most az elfoszló beszéddel,
mert fázom - kevés meleggel ölel a kis kabát.
Mellettem csivitelnek a lányok - kamaszok,
nevetnek, hajukban csat, fényes és piros -,
hatalmas kincsek ezek a csip-csup kacatok,
ők bár ostobák - de üdék, s a derekuk csinos.
Fiúkról csevegnek, gondjuk semmi sincsen,
ha hazaérnek, előttük gőzölög a forró leves;
vacogok, a szél tépi sok kiszabadult tincsem,
a sarkon túl okádja a népet egy piros hetes.
Látom, felfestődött a bánatos, együgyű égre
egy hosszú, fényes csík: repülő hangja ijeszt;
a Duna sűrű, sárga, át kellene festeni kékre:
napot képzelek, száradó ruhát, színes csipeszt...
 
Most hullámzanak a homályos, késő téli utcák,
a rakpart fölött zörög, fékez egy sár-koszos troli,
nincs békesség, az arc fáradt - a létet is unják,
mint a bábuk, menetel a tömeg, és a zaj pokoli.
Engem nem bánt - szeretem a nyüzsgő Budát,
a padot, a széles tereket, a négyes villamost…
Jó látni a hidat, a Medek-villa régi-szép kapuját:
s ha erre kószálok, tudom, hazaérek hamarost.
Korán csöppen szét a sötét: keresem ecsetem,
átfesteni az eget - de az alkonyat egyre kerget,
és amit látok, nem tetszik. Egyetlen színe sem!
A nagykörút már rég a hátam mögött tekergett,
de a Duna figyel, hogy valahogyan összekösse
a mát a holnapommal - és legyen egy strigula -,
legyen folytatás, és ne csak ma, de mindörökre,
legyen nyár, ölelés, öröm, fény, apró primula...
A tél szorít. - Nem akarom, de hűvös ölébe von,
s bár a parton állok, nem mondtam neki igent,
mégis vezet siketen, vakon, és úttalan utakon.
Miért fáj így a ma, a tegnap - a fent és a lent…?



Budapest, 2014. január 26. 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007