2025. május 17. szombat,
Paszkál napja.
Kalendárium

Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.

Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.

...

VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.–  Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.

Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba.

...

 

 

1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.

 

A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Dunaparti elégia
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Vasárnap, dél…Sétálok a kihalt folyóparton, 
- az ég ónszürke, a fák, bokrok csupaszok -,
a vízben úszik egy deszka és néhány karton,
amott dühödten csaholnak éhes kuvaszok.
Hány perce is dacolok az éles szembe-széllel,
ahogy lépdelek a legszebb pesti hídon át...?
De nem törődöm most az elfoszló beszéddel,
mert fázom - kevés meleggel ölel a kis kabát.
Mellettem csivitelnek a lányok - kamaszok,
nevetnek, hajukban csat, fényes és piros -,
hatalmas kincsek ezek a csip-csup kacatok,
ők bár ostobák - de üdék, s a derekuk csinos.
Fiúkról csevegnek, gondjuk semmi sincsen,
ha hazaérnek, előttük gőzölög a forró leves;
vacogok, a szél tépi sok kiszabadult tincsem,
a sarkon túl okádja a népet egy piros hetes.
Látom, felfestődött a bánatos, együgyű égre
egy hosszú, fényes csík: repülő hangja ijeszt;
a Duna sűrű, sárga, át kellene festeni kékre:
napot képzelek, száradó ruhát, színes csipeszt...
 
Most hullámzanak a homályos, késő téli utcák,
a rakpart fölött zörög, fékez egy sár-koszos troli,
nincs békesség, az arc fáradt - a létet is unják,
mint a bábuk, menetel a tömeg, és a zaj pokoli.
Engem nem bánt - szeretem a nyüzsgő Budát,
a padot, a széles tereket, a négyes villamost…
Jó látni a hidat, a Medek-villa régi-szép kapuját:
s ha erre kószálok, tudom, hazaérek hamarost.
Korán csöppen szét a sötét: keresem ecsetem,
átfesteni az eget - de az alkonyat egyre kerget,
és amit látok, nem tetszik. Egyetlen színe sem!
A nagykörút már rég a hátam mögött tekergett,
de a Duna figyel, hogy valahogyan összekösse
a mát a holnapommal - és legyen egy strigula -,
legyen folytatás, és ne csak ma, de mindörökre,
legyen nyár, ölelés, öröm, fény, apró primula...
A tél szorít. - Nem akarom, de hűvös ölébe von,
s bár a parton állok, nem mondtam neki igent,
mégis vezet siketen, vakon, és úttalan utakon.
Miért fáj így a ma, a tegnap - a fent és a lent…?



Budapest, 2014. január 26. 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007