A tündérkertben rút varangyos béka trónol,
s a vén diófa széken tarka szarkák ülnek.
Majmok tömegével, de egy sem ért a szóból,
s a kócos papagájnak minden szombat ünnep.
Ázott egérkével két zsíros disznó táncol,
a birkák sóhajtozva gyűjtenek a jegyre.
Itt balra van etető, s jobbra tákolt jászol,
s a kettő között hasznot számolgat egy kecske.
A kertek alól nyúlfi kendermagot árul,
neki áll a zászló, egy kopóé az üzlet.
Az áldozati bárány borjúszemmel bámul,
majd összecsuklik végül, mint kit nyakon ütnek.
Hazudják az álmot a kacsák libasorban,
tudós bagoly szórja a mérget verebeknek.
Fogatlan oroszlán bús szíve nagyot dobban,
és könnyes szemmel mondja, -mégis így szeretlek.
Siránkozó tücskök a sült galambra várnak,
míg messzi délről jönnek a fekete gólyák.
Egy vak madár szeméből könnyet csal a látszat,
a homályban nem látszik, mint lóg ki a lóláb.
Holdat tologatnak a keselyűk az égen,
a szentjánosbogárka csillagocskát játszik.
Egy fáról levert fészek, mint lehetne éden?
Embert talán igen, de lelket alig látsz itt!
Széthordja a hajnalt a sajtot osztó róka,
sosem lesz így dolguk a dalos pacsirtáknak.
Kaméleon-kabát és angyalhaj paróka,
fontos kellékei az örök éjkirálynak.
A sűrű rengetegben vak sötét a tenger,
a partján hagyják futni a sok sánta kutyát.
Ki bármit kérdezhetne, szemben érdekekkel,
könnyen harap fűbe, vagy hagyja ott a fogát.
Körbe ér a korlát, bár tagadják a rácsot,
s gondoskodnak róla, hogy bóduljon az állat.
Ha túl mocskos a padló, szórnak rá forgácsot,
és mindig újra töltik a moslékos tálat. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
