2025. október 15. szerda,
Teréz napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

 

1849. október 6.: a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. Rájuk emlékezünk a mai napon. ...

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Rend
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
Programozott napkitörések szavatolják a rendet,
páncélozott harci járművek őrzik a vasfegyelmet.
Gömbcsuklók olajozódnak minden másodpercben,
betonbunkerek ajtaja nyílik és zárul. Nem pihen el
sohasem elborult zajgása a motoroknak. Földön, égen
keskeny cafatokra tépdelik a csendet hörgő rakétasilók.
Temetetlen munkagépek falják fel a sírhelyeket, miközben
kivetítve az égre, optimista szózatok fricskázzák a kéket.
Nyegle ideál-lumpenek hétközi körmenetben, mozgalmi
dalok folyondárjaiba tekeredve felszedik és újratelepítik
a taposóakna-mezőket a balkáni frontokon. Külön seregben
e kitaszító világ konokul reménykedő árvái hömpölyögnek,
torkukra forrt kiáltásaiktól hangos a tér: béklyó helyett kenyér!
A struktúrák magabiztos éllovasai szélárnyékos óvóhelyeikről
hirdetik az igét a másnaposságtól fellazult nagyérdeműnek,
mely őrjöngve éljenez, s ütemes tapsaitól megremegnek
a gyárudvarokon száradó gyapotkötegek. Itt-ott, szél indázta
szemétlerakat csapódik a kirakat üvegeinek, s belül, a kongó
légüres térbe ágyazott riasztórendszerek felneszelnek. 
Tetszhalálba merevedett áramköreik sivítva élesztik fel
az örök-éber biztonsági elemeket. Sehol egy ember.
Csak a fegyelembe tekeredett vezetékek villámai 
csapdossák vadul az elárvult díszleteket.

II.
A zsongító fény meleget lop a fákra, ködöt oszlat
az áprilisi szél. Bokor árnya mögül ártatlan neszezés
hallik: szarvas lép ki az útra, óvatosan kémlel körbe, 
büszke fejét emeli. Remegő orrán még harmat rezdül.
Hátra, s körbe pillant, deres patája dobban avarra.
Pattan a pillanat s véget is ér, amikor eliramlik.
Öreg tölgyfa mögött erdei ember. Őszülő bajsza alatt 
elmosolyodik: így megy ez már sok tavasz óta, hogy
mindig kikopik belőlünk a tél. Rejtekutakon járva újra 
meg újra mondja az ég a régi mesét, mely az élet
rendjéről regél: Minden ér lüktessen! Vén fák kérge 
alól friss nedv csörgedezzen! Hajnali szép álmunk
meg sose repedjen! Becses bölcsőinken, 
napunk arany arca végig megpihenjen!
Akkor talán majd a béke is ránk dereng végre. 
A kobzos ujja újra végigsimít a szépre feszített húrokon. 
Nem dalol árnyról soha többé, nem méláz omló hantokon
pillantása, s felderül arca, ha a nyájas egekre tekint.


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007