Egyszer, ha majd belépek egy szobába,
ahol csupán a csend marad velem,
s talán a múltam reszketeg homálya,
mit látni enged még az értelem;
s ha ott elalszom, ébredek sokára,
vakító fényben pőrén, védtelen,
s mert zaj ront rá a hallgatag szobára,
égő szemekkel, sírva kérdezem:
miért kell mindent újra kezdenem?
![](https://scontent.fvie2-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/29792229_1870674379633915_5678691331587619040_n.jpg?_nc_cat=0&oh=841015e7aba0921711fa01aabcde7fd2&oe=5B2C1992) |