Megjelöltetek, mint kutyák a bokrot,
veszett szégyenemben kertek alatt járok,
nyelvem alatt méreg, ellenetek latrok!
Kokárdára tűzött üres nagykabátok.
Megtagadtatok! Pedig vér a vérből
voltunk, vagy még vagyunk? Már magunk sem értjük.
Hideg a kard, agyunk idegen himnuszra
próbálja hajtani görcsben álló térdünk.
Meggyaláztatok! Hiába száz kínban
sóhajunk beégett bezárt kalitkába,
elbújok egy könyvben, titkom oda sírtam:
otthontalan vagyok hazámban és árva.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/32809613_1924332530934766_3828312716968198144_n.jpg?_nc_cat=0&_nc_eui2=AeGElsZZkRmgQtlCFwmNqBzqpFuR1drEdCACT1-til9ysbgW-RM2_ci4X-I6jIA0NdpUG5TKESDfnKszeJ38QMQdY9D6yGIfNZ1N81N2ksHnaA&oh=5d12e5956e7d4dd058b46f0f53226dbd&oe=5B86E958) |