Ha a kertnek száznyi lombja
vénségükben őszek lesznek,
őszbe nyúlik, hosszabbodik
árnyéka a keresztnek.
Ilyenkor lesz derűs minden,
utcák, pajták, tetők, házak,
mint egy kispap, úgy jön az est,
megnő benne az alázat.
Ha betakar a barna éj,
ne féld soha zord homlokát,
bámulj fel a sűrű égre,
s indulj el a lombokon át!
Néha-néha meg-megállni
fáradtan is, állva-várva,
fejedet a szélbe vetni,
s átszédülni a halálba. |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
