I.

Kicsapódik minden virág
a Föld peremére,
mint nyugodt, fejetlen érme.
Napok óta tág
a Hold s sietnem
úgy kell itt legbelül,
mint ki rajtad,
ahogy te akartad,
szétterül.
Elszomorodnak a szirmok,
döngölődő levegőt önt
megannyi méhe
súlytalan lépte,
s minden fehér
halotti leplen
elold a lét,
ahogy a virág
szárnyain,
mint gally, törött ág
hantokra peregtem.
Hallom, ahogy becéz, sirat
verset űzve írat
a zarándok szorgalom,
s szívem e párzásban,
mint enyhülő fényű lázban
elvirágoztatom.
Egy csók bizsergése,
két ajak óriás rése
e mézes-mázas
ruhátlan, lázas
közös-ülés,
a Földhöz nehezül a szellem és a kéz.
Szól minden nyelvmasszírozás,
miképp a táruló bokréta,
akár számos-számtalan mennyei kréta
rajzik, rajzol, porba ráz.
Minden kölcsönkapott szavam váz
e testesülésben
s feloldódom e ponton,
mint jelen
a megértésben.
Sosem volt semmim,
de kibontom mindenem,
s minden nem nemes, bár nemtelen,
tagadhatatlan, ekképp a rím
a szavakban, mi megterem.
Ó bíbelődj velem
asszonyi emlegető!
Bűbájom rád bízom,
bibémmel veled hízom,
te kozmoszi flóra,
te halva éltető,
s az égi kaptárba
az összefonódás,
mint szívhez ez óra
beárad.
Pásztáz, mi fűz,
e szűz tűz
száz szálat
egybeűz,
a régi vadászat
gyűrűz
s megfoganok,
mint vad ázat.
Égő dalcsokor
apró hártyákon
pengve bomol
ez időbe.
Kiárad
az orrodon
épülő ódon
várad.
Illat oszlopai
bensőmbe kötnek.
Anyagtalan csarnok
csodás lábai!
Belém tapos a tavasz,
így elgondolhatom,
hogy ez több mint az atom,
mert eggyé virágozhatom,
mint gyönge, de régi malaszt,
s vissza a Nőbe kötök.

2019.03.22. Badacsonytomaj

II

Dobban az asszonyi oltár, hangszalag kötteti fülhöz,
lég szövetét köti száz repülő szárny s béke virágoz.
Rendre a Nap meg a Hajnalcsillaga pírba kel és tükröst
tartok az égre meredt szemem árján s vérzek e hóba.
Olvadt szűz pora nyögve virágzik, fürdök az árban.
Mossa a hullám zöldünk, magzati pózt kifeszítőt
s habzik e kelyhén összes anyának hasfalu kútja.
Forr gyerek áram, sok születés gagyogása súg, döng.
Dobban a hártyás, ős füle égnek, dörren a zápor,
csöppen, lányt vizel éppen a vérrel, sarlaja fullánk.
Ontsd szuronyod ki te dolgos, vérbő lándzsa e toll is
s hadd hatolok be a csöndhöz pántlika léptü bogárraj!
Méz zivatar zizegése a hatszögü tér foganás: Hass!
Földi arany vonalaknak lágy ágy metszetü pontja:
Napterü éter. Bonts hát egy-ügyü ajkat az égre!
Szentkoronát szül az asszony: nyitva A-(méh)-kasa könyve.
Lám kifehérlik a kígyó, ős két oszlopa egynek,
bár nincs, zúg e világban, téridejébe növekszik,
ismeretem szaporázzák,szívem nyíl egyenes mint, a
méh a virághoz. Hallom bölcs-ő Nő, aki ring-ló
szilva. Fehér pata nyargal, kengyele szemvizü könnyem,
sok pici mandula magva e fűzér, benne imával.
Nézd palotám, ez a lép-ted, lét szövedék ige húrja!
Hét mezejében, e méhben mézes, éber az álom.
Magzati öldalom értem, v-Én a-ki-hordom a Szívet!

2019.03.23.-09.13. Badacsonytomaj