 | | | 2025. december 13. szombat, Luca, Otília napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Valaki megint elmegy | | I.
Mennek a régiek, sűrű sorokban mennek. Feledhetetlen arcok sora illan észrevétlen, s nincsen ír a bánat ellen a tarisznyában, ballagunk decemberi, balladás magányban, s a hónunk alatt dagad irgalmatlanságunk. Havas búcsúzásaink ránk riadt árvaságában, élesedő emlékeink fölé jajongva hajlunk, s könnyes szégyenünkbe kapaszkodunk, mint sápadó fűszálba a szél.
II.
Mennek a régiek, sűrű sorokban mennek. Elárvult otthonaik csendje gyorsan gazdát cserél. A többit fagy veti szét, vagy egy kibérelt
munkagép gyalulja gyémánt simára a magányba bolondult, öregember koszlott küszöbét, s a régi
cserépkályha agyagos arcát a földbe vájja, megadón várva a
halálra. Újra csak a letarolt föld üvölt riadót, s hangja
tétován bucskázik tova a sitt-Himaláják között. Jövőre
tán valami lesz itt, új ház, kerítéssel, e kor
szabályai szerint.
III.
Mennek a régiek, sűrű sorokban mennek. Úgy érzem, mintha velük menetelne a fénybe gyermekkorom dióillatú, karácsonyi csendje, amikor még a hó is másként csillant a fák
kupoláján, s örök ígéretek aranyalmái ragyogtak
gyertya-glóriásan. Szelíd fenyőillat lengett az új házban, szerény
jászol egy régi éjszakában, és Apa szavára lejött az
angyal.
IV.
Mennek a régiek, sűrű sorokban mennek. Nagymama is búcsút intett, s az örök tanárnő, gyöngy mosolyával nem tanít már életre derülő verset, nem helyez szívünkbe több szót, de én
érzem még vállamon kezét, mikor utoljára megölelt, s így szólt: légy jó. Mosolya lelkemben fénylik emlék- teli lánggal, mint egy örökmécses.
V.
Mennek a régiek, sűrű sorokban mennek. A kertjeink alatt kucorgó februári csendben dárdás-sörényét még meg-megrázza a tél. Olvad az idő felettünk, s megint kevesebben lettünk tavaszra: öreg szomszédomat sem csalja már ki a kertbe a föld illata. Ő is
elment. Mennek a régiek, sűrű sorokban mennek.
2010
december-2011 február

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |