 | | | 2025. december 4. csütörtök, Borbála, Barbara napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Statikus állandó | | I.
Történelmünk
véreres szemmel mered rád.
Apolló szobrát is ledöntötték, porba
alázva Zeusz városát, s a múzsákat rég kardélre, csákányra
hányták, és a szépség koldusait sem kímélte a
felfokozott mulandóság. A béke az álnok cselszövés reménye lett,
míg peregtek az évezredek, s mindegy, hogy költő volt vagy botanikus,
széplelkű ifjú, élekidomár, asszony, aki érted imádkozott
egy fénylő kor hajnalán.
Nézd
e századot: ember az alagútban lidércfény felé tántorog.
(Végzetes jósággal hordozta sorsát, a
munkatáborban is hirdette Attilát, mint az Igét a prédikátorok, mígnem a
keretlegények puskatussal Szerbet a másvilágra irányították. Radnótit
csupán tarkón lőtték, szerencséje volt, mily kegyes halál! A
többi kerékbe törthez képest, szinte már kéjutazás. Zsebében ott lapult
az égbolt, rög alatt csillagvilág.)
II.
Túl
sokáig volt itt béke, s talán igaz sem volt.
Az eresz alól hunyorog a május, könnyeit
hordja a szél. Csöndes napjainkat háborúk hírei mossák
alá, s méltóságunk lassan lesöpörték, mint egykor
vidéken idegenek a padlást, s egy szép napon a gyönyörök kertje is
bezárt. Nem baj. Ha ez kell, hát legyen, makogod, úgyis
elpártoltak tőlünk az engedetlen angyalok. Hétágú szelek
vágják a földet, apró hangyák sodródnak tétován, visz az ér, ver az ár.
III.
Véges
tudásunkkal hajszoljuk a végtelent.
Gyönge gyermek Isten-képre, holthoz szokni
kénytelen, szívre szorult reményben él, s torkára már
csöndek forrnak. Beszédűrben dadog a hang, lényegeink
másról szólnak, mint amit feléd vonyítanak harsogó szelek,
semmi sem új, ha naponta kikacsintgat belőled a végzeted.
Nincs időd rá kimondani, hogy minden a tegnapba szólít,
s közben gondos kezek felszedték Atlantisz köveit,
s csak nyomvonal maradt nekünk utánuk, meglelni Ariadné elejtett
fonalait…
Fiú!
A félelem örökségét el kellene tékozolni már!
2022-05-22

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |