2025. november 19. szerda,
Erzsébet, Zsóka napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Emberségünk magasában
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Nagy Lászlónak, századik születésnapjára

„Föld-hó-kohó arcú világöreg-ősök
haza érnek csengős pásztorok, regősök,
parasztok, timárok, vasverő cigányok,
költők, s holdsütésben forgó szent zsiványok.”
(Nagy László: KÍSÉRŐÉNEK FIÁNAK  aki felnőtt s elindult haza –részlet)

I.

Rajtunk ragadt áhítatban dagonyázunk,
örökölt estek öblein folyik át láva nyarunk.
Időnk testetlen rángás, hazug hasadás,
szilánkos  pillanataira már alig van szavam.
Ember-arcunk tűnni látszik, jelkép, jelszó,
jelmez csupán, fényfolt csak egy vásott ruhán.
„Latoló józanságban” kötelek forrnak torokra,
szóra, áruvá árvultan árultuk el magunkat, 
s veszett kutyákat uszítottunk  bolondokra,
száműzve fényhordó garabonciásainkat, 
akik üdvünk ügyében jártak szakadatlan. 

II.

De vagyunk itt egy páran még, e hosszú tűrő
méla alkonyatban, kik szentképedre nézünk, 
mikor tévedhetetlen nyáridőkben mécsesünk
fennlobog, s mi már tudjuk, hogy estet hirdetni 
délben dőreség, múló állapot, ködbe foszlik, 
mint a lapos indulat, amikor hóhért játszik.
Magáért lázad minden fénytömeg makacsul, 
jajgatni is rest, ha sérülten olykor visszavonul,
mint a megcsalt szerető, de nem menekül,
s csodafényét kioltja majd az est cselesen.

III.

Örökölt esteken át folyik a nyár, s vagyunk, 
itt vagyunk még, s csalhatatlan szentkép arcod
előtt szégyenlángú arccal, mégis készen állva,
arra az egyetlen örök lobogásra, melyért élni
még mindig érdemes, a keskeny útra, ami fájna,
a csírázatlan idő vasfogába vájva, rontás rontó
szélbe szállva hozzád, ki a szív igazát kívántad:
emberséget csendből, csendet emberségből, 
„sziklacsípőkön” át emberségünk magasába
emelve fel átkozva is áldó, megszentelt szavad, 
letépve rólunk mind a lélekszakállakat.

IV.

A józan latolók mára mind kocsiba szálltak,
de mi, akik itt vagyunk, mezítláb, gyalogosan
megyünk utánad omló nyárban, hószakadásban,
s tört mécsesünk ezüsthajú, hazányi házad előtt
fellobog, s újra bízhatunk e lázban, bolondok,
a megsántult idő sivatagában, s kivárjuk
míg elomlik e század, s újabb százat lépnek 
az évek majd utánad, kivárjuk bátran, dacolva
páran, míg az arcod előtt glóriás varázsló,
lángoszlopok gyúlnak örök szimmetriában,
káromkodó korunk végső katedrálisában.   

V.

Szótlan is szóltál, létünk szirtfokán daloltál
viharos fellegzsoltárt, fejjel fölénk magasodtál,
világ szélén, sziklák élén, vihar végi szurdok
mélyén részünkért dacoltál.  Tengernek arccal,
fohászos sors-sebed sose heged, szinte látlak
akkori korunkban, mint a járni tanuló gyermek,
amikor  apja az úton először engedi el a kezét.
Viharunk nem ért véget, belül szénné éget
bomlott szabályokat, s tovább visz mindvégig
a szittya „csak azért is”, „a lehetetlenért is tovább”.

VI.

Világ végi csöndek tornyozódnak, táguló terek
intenek búcsút lávahamvába holt nyarunknak.
Örökölt rendünk időkátyúba szorult rossz szekér,
mit hasztalan tolnak, húznak, nem mozdul előre,
veszteglünk, s végső csodát, kegyelmet remélve,
Hozzád is fohászkodunk, ezüsthajú szentkép,
bárányos oltár, szélszagú szabad ménesek ura:
Hétrét görnyedt gerincünk szikla legyen újra,
ember embert többé ne alázzon, ne sújtson porba,
emeld fel hát szívünket emberséged magasába!

2025-08-14


Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007