avagy: a szlovák nyelv a magyar nyelv egyik sajátos változata

A címben megfogalmazott állításon bizonyára sokan meglepődnek, de bebizonyítom ebben a tanulmányban.
TÉTEL: A ma szlováknak mondott nyelv úgy 1600-1400, úgy igazából talán csak 1000-1200 évvel ezelőtt kezdett elszigetelődni a magyar tözsnyelvtől, tehát „eredeti” szlovák nyelv egyszerűen nem létezik: a magyar nyelv egyik leány-nyelve. Ahogyan az ukrán nyelv kisorosz nyelvnek, úgy a szlovák kismagyar nyelvnek nevezhető, mégha ez utóbbi az idők múltán már jobban eltávolodott szülőjétől. Mára már amolyan unokánkká, dédunokánkká vált.
A munkát végül is szófejtő szótárnak szánom, néhány szónál máris talál valamiféle magyarázatot az olvasó: teljes egészében ilyen lesz a kész munka.  Azért érdemes a szlovák szókincset nem csak részleteiben, hanem teljes egészében bemutatni, mert nagyon hálásak lehetünk a szlovákoknak: 1600-1400 évvel ezelőtti szókincsünk egy részét töretlenül őrzik. Pl a szlovákból tudni meg, hogy a „tavasz” szó valójában „tavas”, azaz az olvadást jelenti. Mert szlovák ’tavit’ = olvaszt, ’tavba’ = olvasztás (tav = tó, kicsinyezve: tócsa). A szlovák szókincs szerencsére nem áttekinthetetlenül terjedelmes (mi pl. legalább milliónyi szóra vagyunk berendezkedve), s ez a jelenség pedig lehetővé teszi annak kutatását is, hogy mit miért őriznek ma is, és mit miért nem. A legizgalmasabb ez az utóbbi „miért nem” kérdés. Ugyanis a válasszal egyúttal a ma szlovákoknak nevezettek akkori életviszonyait, világszemléletét is feltárhatjuk. Mert a nagy kérdés az, hogy miért szakadtak el tőlünk?
Miért változott meg oly sok magyar szó kiejtése a szlovákok ajakán, ami miatt végül is egykori magyar tájnyelvből leszakadó leánynyelvvé kezdett válni úgy 1000-1200 évvel ezelőtt?
Ennek oka az eredeti nyelv szellemének kihúnyása. A Magyar Tudományos Akadémia 1860 körül kiadott szótára (az un. Czuczor-Fogarasi szótár) a leány-nyelvekről ezt írja: „E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merő lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák, s alapérteményökről öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik. Tudniillik épen úgy bánnak az anyai szókkal, mint a nyelvrontó tájbeszédek az értelmezhetőbb deréknyelvéivel, pl. midőn a palócz csillapít helyett csiplagítot, a bodrogközi és székely vakmerő helyett makverőt, a balatonmelléki hágcsó helyett háskót mond /.../“ Ilyen módon vált le a magyar törzsnyelvről a szlovák is.
Mindennek bizonyítását e tanulmány második része, a SZLOVÁK-MAGYAR SZÓEGYEZTETŐ KISSZÓTÁR szolgáltatja. E rengeteg szóegyezés áttekintése után ugyanis be kell látnunk, hogy a szlovák nyelv nem létezne a magyar nyelv nélkül. S ennyi elég is e tanulmány elején megfogalmazott állítás igazának belátásához.

A magyarból szlovákká lett nyelvben bekövetkezett változásokról:

a) A szóképzés beszűkülése:
A szlovákok a leánynyelvekre jellemzően nem csak szavakat, hanem sok szóképző elemet is elvesztettek. A szóképző elemek megritkulása szükségszerűen a megmaradtak kiterjesztését vonja maga után, miáltal növekedik a szóképzés egyhangúsága, vagyis szűkül az árnyalt kifejezés lehetősége. Például mivel a főnévből való igeképzés számos lehetősége kiveszett, az elfeledtek helyére a megmaradtak közül jobbrészt az -ít, -at  a szlovákban -it’, -at’  lépett. Az alábbi példák jól mutatják az -ít immár csak gépies, a magyar fül számára egyhangú használatát:
pečatit’, azaz   „pecsétít” = pecsétel
brázdi», azaz   „barázdít” = barázdál
mulatova», azaz  „mulatovít” = mulatozik
kikiríka», azaz  „kikirikít” = kukorékol
kosit’, azaz   „kaszít” = kaszál
člnkovat’, azaz  „csónakít” = csónakázik (ugyanis a régebbi magyarban csolnak
volt a csónak, s e csolnakból lett a szlovákban cslnk, azaz člnk.)
A Szóegyeztető kisszótár tanulmányozásához szükségünk van a legjellemzőbb szlovák kiejtési változtatás ismeretére. Ezek közül mutatok néhányat alább, 3-3 példával:
b) Magánhangzók kihagyása:
črmel’ = csermely
člnok = csolnak (régen a csónak ugyanis csolnak volt)
krč = görcs
c) Kiejtés egyszerű módosítása:
chyba = hiba
chýlit’ = hajlít
poltucet = féltucat
d) Díszítő hangok ejtése a szóba:
specatit’ = megpecsétel; itt az s hang csak dísz : s|pecsat = pecsét.
škrekot’ = rikácsolás; itt az šk a dísz : šk|rekot’, és a rekot’ szórész nem egyéb, mint rikít. Ez erős hangot jelent, de az erős színre is mondjuk: rikító.
drľgroš = zsugori (valójában zsugoros) szóban a dr a vendéghang : dr|ľgroš, s kimaradt két magánhangzó is : zsugor = ľgr.
e) Hangátvetés:
putňa = puttony
hrdza(vý) = rozsdá(s), azaz h|rdza, vagyis rdzs = rozsda, vagyis hangátvetés : rozsd-rodzs. (Ilyen jelenség a magyar törzsnyelvben is előfordul, pl. a mozsár a morzsa, morzsál szóból ered.)
črieda = csorda
f) Az -ova, -ov v szóvége tipikus magyar jelenség Ez a v hang ugyanis a magyar nyelv régies kettős magánhangzójának a maradványa. Mint pl. a régi kiejtésben ló: lou, tó: tou stb. A második magánhangzó mássalhangzóvá vált, s így lett lov, tav, mint pl. tó, de tavat, ló, de lovat.
beszedov = beszéd (beszédou)
bantov = bánt (bántou)
čakov = csákó (csákou)
g) A magyar rag számunkra szokatlan használata :
chmúrit’ = „komorít” = komoran néz
cielit’ = „célít” = céloz
karha» = „kohít” = korhol
h) Az szk hangkettős előállítása:
kurtít = szkrátit’
szekrényke = szkrinka
szikla = szkala
i) Négy példa a „legcsavarosabb” kiejtési módosulásra, az „sztr” hármas hangzó előállítására. Láthatjuk alább, hogy a t hangot csak díszítő hangként ejtik, továbbá a magánhangzót és az r hangot felcserélik s hogy az r hang közvetlenül a t után következzen:

szarka tarka csorbít szerda
sztraka sztraka(tý) sztrobit’ sztreda

j) Végül érdemes még megemlíteni, hogy előszeretettel kicsinyítenek a szlovákok:
močovka = mocsok, azaz trágyalé
kišasonka = kisasszonyka
gombička = gomb, azaz gombocska
Összességében a szlovák szókincs nem újabb kori, idegenből átvett rétegének csak kb. 20-25%-a kemény dió azon kutató számára, aki tud magyarul, de úgy tűnik, hogy e rész egy része is csak a bonyolult hangcserék és varázslatos mássalhangzó torlódások létrejötte miatt rejtezik a magyar kutató elől. A maradék pedig abból származhat, hogy azon régi szavainkkal azonosak, amelyeket elfelejtettünk az idők folyamán. Ezért is mondható, hogy a szlovák szókincs valóságos aranybánya a régi magyar szókincset kutatók számára.

SZLOVÁK-MAGYAR SZÓEGYEZTETŐ KISSZÓTÁR

Az alábbi szószedetbe közel sem mind, csak a legnyilvánvalóbb egyezéseket vettem fel. Azonban beláthatja az olvasó: oly nagy mennyiségű magyarral azonos szó szerepel e szűkített szóegyeztetésben is, hogyha már csak ennyit is kivonnánk a szlovák nyelvből, akkor az megszűnne létezni. Ez tökéletesen elegendő is az e tanulmány eljén megfogalmazott állítás igazának belátásához.
S végül kérem az olvasót, hogy a helyenkénti gépelési hibát ne rója még fel, a javítás folyamatban van.

A
ach = ah
agát = akác, az ék, ak (mint akad) gyökből, bármely nyelvben
akácia = akác, lásd fenn: agát
aj = ej
ajaj = ajaj
almuľna = alamizsna
apo, apík, apko (ritkán) = apa
ár = ár (mértékegység)

B
baba = vénasszony, bába
báb = baba, pólyás baba, azonos egyben a magyar báb, mint rovar bábja szóval is 
bába = kisbaba, játékbaba
bábä(-tko) = baba, csecsemő, játékbaba
babka1 = bába, bábaasszony,  e szó Babba, azaz Nagyboldogasszony nevéből adatik, ő a szülő nők védelmezője is
babka2 = fitying, eredetileg kis pénzecske, mely II. Lajos alatt jött divatba; valóban kis babot jelent (bab = búb, búbocska, bab b>p: púp), itt úgy értendő, hogy babkát sem ér; babka ma kis módosulattal: batka, pl. „fabatkát sem ér”
babona, bobona = 1) babona, 2) varázslat
babra, babraňa = mindent elrontó, ügyetlen (nő)
babračka = babrálás, babra munka, b>p módosulattal pl. pepecs, pepecsel
babrák(-čka) = ügyetlen, mindent elbabráló, fajankó
babrat’ = babrál, pepecsel, régiesen: babirkál, bibirkél, jelentése: vakargál, piszkál, keresgél
babuši» = babusgat, ölelgetve-csókolgatva dédelget, bugyolál
bača = bácsa, értsd: számadó, azonos vele a székely bácsa, palóc bacsa, Tisza mellett bacsó; innen a bácsi szó is, továbbá ebből a batya, b vesztéssel: atya; bizonyára a bácsa szó áll l vendéghanggal a bölcs (régen: bőcs) szóban is
báčik, báči, báčino, báčinko = bácsi, bácsika
bačkora = bocskor
BAD- = a figy, vigy (mint figy-el) kiejtési változata (lásd a bedlit’ = vigyáz címszót is); szanszkrit budh (budh-ana-sz vigyázó); 1.) figy f>v: vigy (mint vigyáz), d-vel ejtve: vid (mint video, spanyol ’vidente’ = látnok. szlovák vidina = vízió), zs-vel vizs (mint vizslat, vizsgál, innen a vízum, vízió szó is); ez a gyök nagyon elterjedt a szláv nyelvekben: vigyeni, vigyáni, vigyzáni, vigyzeni, mind a vigy, figy gyökből; 2.) szlovákban az a hang kiesésével: BAD>BD is, pl. bdelý = éber, azaz figyelő (mintegy „b(i)gyelő”)
bádanie = kutatás, tanulmányozás, lásd: BAD- 1.)
badat’ = észrevesz, észlel, meglát, lásd: BAD- 1.)
bádat’ = kutat, tanulmányoz, lásd: BAD- 1.)
bádatel’(-ka) = kutató, lásd: BAD- 1.)
badatel’ný = észrevehető, észlelhető, lásd: BAD- 1.)
baf = pöf, pöff
bafa», bafka» = pöfékel
baganča = bakancs, bok-ancs, mely szóban a bok = bog itt a bokát jelenti
bagáľ = csűrhe, csőcselék; e szót a francia bagage szóból származtatják, ahol katonai poggyászt jelent (a bagázs és a poggyász egy szó, kétféle kiejtéssel!); a bagázs szó valójában a bog gyökből származik, (boglya>máglya, bog>bögy, bugyor, bütyök, butykos, b>m: motyó stb.), vagyis a csürhe a bag, bog gyökből az összecsapódott, összebogozódott társaság értemény révén adódik
báj = mint bájoló: rege, hitrege, monda
báječný = bájos, elbűvölő, csodálatos, lásd: bű-báj, bűv, bűbájos
bájka = mint bájoló: állatmese, dajkamese
bál = bál
balada = ballada
baladický = balladai
balamutit’ = bolondít, pl. blázen (balázen) = bolond, lásd ott
baliareň = csomagoló (helység); bal = mál, mint málha, lásd még a balik címszót is
balenie = csomagolás; bal = mál, mint málha, lásd: balik
baliček = kis csomag; bal = mál, mint málha, lásd: balik
balik = csomag; balik gyöke azonos a bála, málha szavak gyökével, de ide sorolható a bog bog, (az angol bag is), boly szó is; Czuczor szótárában: Málha, mely bugyorba göngyölgetett, s holmi utravaló podgyászt jelent (vidulus, bulga). Innen, málhába kötni valamit am. csomóba, bugyorba. Ennek gyöke a domboru magasat jelentő ma, s rokon a máglya, mágicsál szókkal, valamint pólya szóval is; ma gyökből al képzővel lett ma-al, mál, valamit egymásra halmozva öszvegöngyölget; innen igenév máló, mála, s h közbevetésével, mely itt is némi ürességet jelent: málha, azaz eredetileg valamely tartó eszköz, melybe holmit beraknak, öszvegöngyölgetnek
balit’ = csomagol, lásd: balik
balvan = sziklatömb, lásd bálvány, Baál istenről, vagyis a bálvány Baál, azaz Bél kőszobrát jelenti, de ezt csak az tudhatta, aki a Tigris és Eufrátesz vidékén is otthon volt; Baál, azaz Bél nevét őrzi a szintén ősi Béla szavunk is; nincs tudomásunk a szlovákok mély Kis-Ázsia-i kapcsolatairól; balu-balv olyan jellegű szó, mint a hamu-hamv, nedű-nedv
balvanovitý = kőtömb alakú
bán = bán
banik = bányász, lásd lent: baňa
baňa = bánya, Czuczor Gergely szerint a be gyökből származik, eredetileg bé-ény, bénye, merthogy belé kell menni
banictvo = bányászat, lásd: baňa = bánya
banovat’ = bánkódik, bánatos, gyöke bán, a bú gyökből; igen erős bizonyíték, hogy a bánya és a bán(at) gyökök a szlovákban is azonosak, holott a jelentések eltérőek
banda = banda
bandita = bandita
banský = bánya-, lásd: baňa = bánya
bantova» = tágabb értelemben bánt, itt: érint, fog, megzavar, nyugtalanít
bár, bárs = bár, bárcsak, de ugyanakkor előtag is:
 bárkde = bárhol
 bárskedy = bármikor
 bárskto = bárki
BAR = a HOR gyök h-b kiejtési változata; har, hor érteménye: ami kiáll, kiemelkedik, valami fölött van; har, hor gyökből r>j váltással a haj (angolban még régies kiejtéssel: hair), r-vel pl. harisnya, hártya: ami fed; továbbá h>b váltással: bar, mely általába szőrt jelent (ami fed, így a bar szó bőr, bur(ok), bor(-ít), bor(ogat) kiejtéssel is ezt jelenti; régi barkáz: szőrös kelmét fölborzaz; ilyen értelemben e bar gyökből a barka, bársony, barkó, borzas, borbély, beretvál, barbár (szőrös), r>j váltással: baj(usz) stb. szó is (latin barba, német Bart, szláv brada (szakál))
baran = birka (hogy a bárány birkát jelent, nyilvánvaló tévedés, s ez a szó eredetét is igazolja), a bar, bir szőröst jelent, pl.: barka, barkó, birka, lásd a BAR címszót
baranica = báránybőr sapka, kucsma, mint szőrös, lásd a BAR címszót
baranina = bárányhús, birkaszag, baran mint szőrös, lásd a BAR címszót
baránok = kis bárány, mint szőrös, lásd a BAR címszót
barbar = barbár(magas hangrendben: berber), eredeti jelentése: szőrös, szakállas, lásd a BAR címszót
barbarský = barbár, műveletlen, lásd a BAR címszót
barikáda = barikád, torlasz, azaz ami kiemelkedik; lásd a BAR címszót; pl. a bar = har gyökből a kiemelkedés értemény révén, mint ahogy a barikád szó is, a Hargita, Harsányi hegy elnevezése is
barina = mocsár, pocsolya, bar-ina bar gyöke magas hangon ber, amiből a berek: vizes lapály, folyók mellékét ellepő és sûrü bokrokból, tövisekből, vesszőkből álló cserjés erdőcske
barinatý = mocsaras, lápos, lásd: barina
bárka = bárka; bárka = burok, ebből hangátvetéssel: burka, bárka
barnavý, brnavý = barna
batéria = üteg (bot = üt, akármelyik nyelv szókincsében is találjuk)
ba»ko = bátya
batoh = batyu, b>m: motyó, lásd még a bagáľ címszó szómagyarázatának második részét
batoľina = poggyász, lásd: batoh = batyu
baza = bodza (bogyozó szó összevontan ejtve)
bdelost’ = éberség, bd a fegy, figy, vigy gyökből, lásd BAD 2.)
bdelý = éber, bd a fegy, figy, vigy gyökből, lásd BAD 2.)
bdenie = virraszt, bd a fegy, figy, vigy gyökből, lásd BAD 2.)
bdiet’ = vigyáz, őrködik, bd a fegy, figy, vigy gyökből, lásd BAD 2.)
bedlit’ = vigyáz (értsd: őrködik), bed a fegy, figy f>v és v>b változata, lásd a BAD- 1.), 2.) címszót
bes = bősz: 1. rossz szellem, démon 2. düh, dühroham
beseda = beszéd, társalgás; a besze gyök a csángós-ógörögös kiejtésű mesze (mese) szóból származik b>m hangmódosulattal, a mit, mot, moty, mosz, moz gyökből, azaz mozgatja a száját (ógörög mese = müthe, azaz mitosz = motyosz, lásd Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv 5. MOT, MOC, MOZ, MOSZ című fejezetét (89-95. o.)
besedovat’’ = beszélget, lásd fenn: beseda
besne = bőszen, dühösen, a bősz szóból
besniet’ = őrjöng
besnota = veszettség, bősz düh
besný = veszett (v>b váltás)
bes = vesz-ettség, bes: vész v>b hangmódosulattal, ugyanis a vész romlást jelent, a vesz = visz szóval azonos; más szlovák példa: v>b: pes = veszett kutya, vagyis bes>pes
be»ár = betyár
bez = veszettség, de a bez szó nélkülit is jelent (pl. bezciel’ný = cél nélküli), bez az oroszban kocsit is jelent; ennek titka abban rejlik, hogy a szláv bez azonos a magyar vesz = vez = visz = vész szóval (ne csodálkozzunk a visz és a vez (mint vezet) azonosságán, ez állat esetében különösképp kiviláglik: elvisz = elvezet), tehát a kocsi: visz, a baj vész, a hiány visz, vesz, pl. veszteség (orosz bez: bezvode = vízhiány), ez mind ugyanaz az egy gyök; a vissza is ebből: visz-vá (lásd erről bővebben a „HAR I.” című könyv 149-162. oldalain, sok értelmező rajzzal)
bez|mocný =  tehetetlen, itt bez hiányt jelent – vesz(t) v>b: bez –, a bez-mocný második felében, a mocný szóban pedig a moccan szót üdvözölhetjük, mely a mo-mov>moz z>c változata; megjegyzem, hogy más nyelvekben pl. a moving, moveo szó szintén a magyar mo-mov (mint ló-lov, kő-köv)-ből származik (pl. angol moving)
bez|vetrie = szélcsend, ahol bez nélkülit jelent, a vetrie-ből a vet egyezik a magyar visz>vit (vitel, vitorla) szóval, így jelenti a szelet is a szlávban
bil’ag = bélyeg
bíreš – béres, a szlovák szótárban: zsellér
bit’ = üt (az üt szó a bot b-vesztéses változata, minden más nyelvben is a magyarból)
bitka = verés, verekedés, lásd: bit’
bitkár = verekedő, lásd: bit’
blázen = bolond; alaposan kitekert szó; a bolond (az n vendéghang, tehát bolod) bolyongót jelent, s az első szótagból más nyelvekben is kiesett az o az átvétel után: lengyel bloud, német blöd, wend blod, blud, perzsa bul = bolond; teljes bizonyíték, hogy a szláv nyelvekben a bolond és a bolygás szók ugyanabból a gyökből származnak, lásd alább: bludit = bolyong
bláznit’ = bolondít
bláznivý = bolond
blcha = bolha
blen = beléndek (növénytani), a bolond szóból
blika» = „pilikat” = pillong: pislog, pislákol
bludit’ = bolyong
bludenie = tévelygés, azaz bolyongás
bludne = tévesen, a bolyong szóból
bluf = blöff, tulajdonképpen: böff, mint böffentés
bôb = lóbab
boblavý = bugyogó (lásd: bub, buborék)
bobok = bogyó (állati ürülék), lásd alább: bobuµa
bobuµa = bogyó, a búb szóból, mellyel azonos a bab szó is
bod = pont (földrajzi), az n csak vendéghang, s a kiinduló szó: pötty
bodka = pont (ékezetjel), tehát pötyke
bodµač, bodliak = bogáncs
bodrý = élénk, fürge, vidám; ez feltehetőleg áttételes jelentésa Bodri kutyanévből, mely azonban bodrost, bodros szőrűt jelent
boj = ütközet, csata, lásd: párbaj, bajnok, bajvívás; a szó története igen érdekes és összetett: 1) a bajol és a páhol (ógörög-ómagyar paiól>pajol>bajol, valamint paiól>páhol) ugyanaz a szó („ellátja a baját”), 2) ógörög-ómagyar paián>magyar baján jelent orvost is, mint aki legyőzi a bajt, de ez avar kori vezetőnk neve is: Baján, 3) mindez kapcsolatba van a bán, mint „elbánik vele” szóval
boj = harc, a győztes: bajnok, a ví, mint vív gyökből; pl. vajúdik = bajúdik, bajmolódik
bója = bója
boliet’= „bajít”: fáj; bal = baj
bordó = bordó
borievka = boróka (-fenyő, -bogyó)
bosorka = boszorka
brány = borona
bráni» = „boronít”: boronál
brat = barát, testvér, társ, felebarát
bratko = testvérke, barátocska
bratstvo = testvériség
brázda = barázda, kiesett a b és az r közül az a hang)
brázdi» = „barázdít”: barázdál
brdo = (takács)borda (szövőszéken)
brečtan = borostyán
brekot = brekegés
brička = bricska
britva = borotva (magyar szó ez!, lásd a BAR címszót)
brloh = barlang, a szlovákban odú
bronz = bronz
bubla» = a búb, bubor szóból: bugyborékol, buborék
bublina = buborék
búda = bódé
budzogáň, buzogáň = buzogány
buchta = bukta (gyök: bok = bog, mert a bukta: bog, bugyor, bogy>moty: motyó, bog>pog szóból a pogácsa, de mint bog, bugyor, a poggyász is)
budit’ = „figyít”: ébreszt (f-b és gy-d hangátmenettel)
bujarý = buja: kicsapongó, szilaj, tüzes, életerős
bujniet’ = buján nő; a buj a búj (összebújni) szóból és a bő>buja szóból egyaránt adatik, innen a „buja növényzet” is, ezt az egyezést csakis a magyar eredet igazolhatja, lásd a következő két címszót is
bujnost’ = bujaság
bujný = buja növésű, dús, azaz bő, mint buja = bő termés (burjánzó azonban már a bur, bor, bőr (mint burkol) gyökből adatik, annyit tesz, hogy burkol, borít, beborít)
buk = bükk
bukovina = bükkös, bükkfaerdő
bukréta = bokréta
bum = bumm
bunda = 1. rövid sportkabát 2. szőrme 3. sűrű szőrzet, bunda /kutya, birka/
bundáš = hosszúszőrű kutya, bundás
burina = burján, gyom (ami burjánzik)
búrat’ = burít: rombol, bont
býk = bika, a bök szóból
byvol’ = bivaly (régen: bival)
buk = bükk; a bog>bok gyökből, jelentése bogos, ágasbogas, dán boege, svéd bok, ógörög  (phégosz), latin fagus
C
cápat’ = csapkod
capart = cafat
capnú» = (oda)csap, megüt, odavág
cecok = csecs, tőgycsecs, mellbimbó
cech = céh
celok = az egész, a tel (mint teli, teljes) t-c:cel szóból, lásd alább: celý, ciel’
celý = „teli”: teljes, egézs
cengot = csengés
cep = csép, cséphadaró
cer = cser (tölgy), cserfa
cesto = tészta
chápat’ = felfog (lásd: „kapossa már, kapisgálja, a kap gyökből)
chatrný = satnya
chopit sa = elkap (lásd chápat)
choroba = kór
chorý = beteg, lásd „kór”
chrast = haraszt
chrček = hörcsög
chrčat’ = hörög
chyba = hiba
chýbat = hiányzik, „hibádzik”
chýr = hír
cíbik = bíbic
cic = cic
cica, cicuµa = cica, kiscica, cicus
cicat = szopik (a csecs, cici, ciciz szóból)
cicer = csicseriborsó
ciel’ = cél, a cél a tel szóval azonos t-c módosulattal; ezt a telibe talál = célba talál kifejezés is elárulja
cielit = céloz
ciepka» = csipog
cieva = cséve, orsó, cső, a cső-csöv gyökből
cikcak, cik-cak = cikcakk
ciling, cililing = csiling, csingiling
cimbal = cimbalom
cingi-lingi = csingi lingi
cinka» = cseng, peng
cirok = cirok
cmúl’at’ = szop, a cum, mint cumizik szóból hangátvetéssel, lásd: cumel, cumlik
crka» = 1. csorog, csörgedezik 2.csurgat
cumel, cumlík = cumi, dudli, cucli, Felvidéken: cumli
cupkat’ = cuppog
cvendľat’ = cseng
cvengnú» = csengetni (egyet)
cvrček = tücsök
cverna = cérna
cvikla = cékla
cvrkat = ciripel
CYK = kük, kók, csuk, cik: ősi magyar szó ez s nagyon elterjedt a régi nyelvekben; a gyök: ko, jelentése görbére hajlik, pl.. kókad, káka, ku(n)kor; a k hang lehet c, cs hang is (mint Cicero, Csicsero, Kikero, avagy császár, cézár, kaiser), innen ciklus: körbe forduló, csuk: a forgó ajtóra értendő, csukló, mert küklo: forgó, cik-cak, cikázik és így tovább, mindezt alátámasztja a szlovák kukµa = csulya szó
cyklón = ciklon: „küklony”, lásd: CYK
cyklista = (bi)ciklis-ta, azaz „forgós”, kerékpáros, lásd: CYK
cyklus = ciklus, lásd: CYK
Č (cs)
čača = csecse
čačaný = csecse
čačka =  csecsebecse (pl. csacskaság)
čakan = csákány
čakov = csákó
čalamáda = csalamádé, eredetileg csadajmálé
čap = csapszeg
čapica = sapka
čapik = nyelvcsap
čapi» = 1. megcsap, megüt 2. odacsap,odavág, eldob
čapka» = 1. csapkod, csapdos 2. pacskol, vereget
čapovat = csapol
čara = csere
čarda = csárda
čardáš = csárdás
čaša = pohár, csésze, kehely
čata = csapat
čatár = szakaszvezető
čeµaď = 1. cselédség 2. család (archaikus), család ugyanis azonos a cseléd szóval, csak mély-magas hangú változatai egymásnak; a gyök: té, tesz, cseál, vagyis csak annyit jelentenek, hogy cselekvők
čemer = csömör
čerieslo = 1. csoroszlya 2. orrcsont
čermeµ = mezei csormolya
Čermeµ, Črmeµ = Csermely, földrajzi tájnév + patak  Kassa mellett
čiapka = sapka
čiarka = cirka: vonal, ugyanis firka az alapszó
čibuk = csibuk
čičikat = csicsíjgat, azaz csititgat
čík = (réti)csík, illetve halfajta
čin = a csinál szó gyöke: cselekedet, tett
čini» = csinál, tesz, cselekszik
činný = csináló
čip, čip-čip = csip, csip-csirip
čipka = csipke
čipča» = csipog
čistec (bot) = tisztesfű, sebfű
čisti» = tisztít, tisztogat, t-cs hangváltás
čisto = tisztán, t>cs
čistitota = tisztaság, t>cs
čistý = tiszta
číľ, číľik = csíz
čiľma = csizma
čkanie = csuklás
čka» = csuklik
čµap = placcs!, erős hangkeveredés
čµapka» = koppan, csobog, csurog, lotyog, locsog, lubickol, pacskol, vesd össze: caplat
čln = csónak, az l hang úgy került a szlovák szóba, hogy csónak régen csolnak volt.
člnok = csónak, régen csolnak
člnkovat’ = csónakázik
črmeµ, čermeµ = csermely
čpie» = csipős, marós szaga van, csíp, mar (szag)
črep = cserép, cserépdarab, cser>csr
črieda = csorda
črta = karcolat, vonal: a karc szóból
čudák = különös ember, a csuda szóból
čudova» sa = 1. csodálkodni 2. bámészkodni
čurča» = csurog, csörgedez
čurkota» = csurog, csobog, csörgedez
čutora = csutora
čudo (csudo) = csoda
čvarga = csavargó: szedett-vedett népesség
čvirika» = csiripel
čvrlika» = csiripel,  cirpel,  nyekereg (hegedű)
D, D’
dá = ad, ád, fordított: da» – adni, pl. dádá, megdádálak: adok a fenekedre; a fordítás nem valódi, ugyanis ad régen: ada volt, s a szókezdő a kiesésével da, a szóvégi a kiesésével pedig ad lett
d’aleko = távol, v nélkül: túl, s ebből t-d’ módosulattal: d’al
dávno = „távno”: régen
d’alší = „túlsi” (bizonyára túlsó): távolabbi, messzebbi
debnár = bodnár, bognár (hordókészítő), b-d hangcsere
decko = „gyeckó”, a gyermekecske összevonva
ded = déd, nagyapa
dereš = deres
deľma = dézsma
dial’ka = „túlka”: távolság, lásd: d’aleko = távol
diamant = gyémánt (gyém = gyöm, göm, mint pl. gumó)
dieľa = dézsa
dínom-dánom = dínomdánom
dojka = dajka
doska = deszka
drahý, drahá, drahé = drága
draho = drágán
drahokam = drágakő
driek = derék
drobit’ = „darabít”: aprít, azaz „darabít”
drobný = „darabnyi”: apró
drobky = „darabka”: aprólék (darab)
drobnost = apróság (darab)
drotár = drótos
drôt = drót
drúk = dorong
drumbµa = doromb
drúzga» = dr = tör: tör, zúz
drvit = tör (pl. darál)
drľat’ = tart („tartít”), fog
drľgroš = zsugori, ahol ľgr = zsugor
duda» = 1. dudál 2. dúdol 3. dorombol (macska)
duda» = 1. dudál 2. dúdol 3. dorombol (macska)
duchna = dunyha, dunna
duna = dűne, homokbucka
dupa» = dobog, topog
durdi» sa, duri» sa = durcáskodik, duzzog
dvor = udvar; a szó gyöke: ó, mint óv, s e gyökből származik az odú = védett hely, valamint az ótalom, l vendéghanggal oltalom szó ; udvar eredeti alakja: oduor, u-v váltással: udvar
dvorit’ = udvarol (nyelvi gondolkodásmód is mérvadó!)
dutý = odvas, csak kiesett az odu szókezdő o hangja
dyňa = dinnye
dľber = csöbör
E
eden = éden, paradicsom; ugyanis az éd szó jelentése: gyönyör, innen az édes szó; aki édeleg, az gyönyörög, édesem pedig annyit jelent, hogy gyönyöröm, gyönyörűségem; Éden pedig annyit jelent, hogy: gyönyör helye.
egreš = egres
ej, ejha = ej, ejha, ejnye

F
faj- = fúj
fajka = „fújka”: pipa
fajta = fajta, faj
fakµa = fáklya
feš = fess, csinos, takaros
fičúr = ficsúr
figa = füge
fíha, fiha = hűha
finesa = finomság, finom árnyalat
fµaša = palack, üveg, flaskó, flaska (lásd a Palacsinta című fejezetet)
forma = forma, alakzat, alak, a for, mint forgat gyökből, ahogyan a korongos formáz
fortieµ = fortély
frčka = 1. fricska 2. rangjelzés
frišký = friss, fürge
fŕka» = 1. fröcsköl, fröcsög 2. prüszköl (ló)
frknú» = 1. fröccsen, fröccsent 2. csurran
fuč = fuccs, oda
fuča» = 1. fúj, süvít 2. fújtat, liheg
fuj, fujha = pfuj!
fujak = hófúvás, hóvihar
fujara = „fújara”: furulya, tilinkó
fujavica = „fújavica”: hófúvás
fúkací = fúvós
fúka» = fúj
fuňa» = 1. fúj, fújtat, liheg 2. süvít
fura = fuvar, de: fur-ikázik; fur a for, mint forgolódik gyökkel azonos, s fur-fuvar épp olyan szópár, mint a csűr-csavar, zár-závár
G
gága», gagota» = gágog
gágor = gége
galeja = gálya
galiba = galiba, baj, bosszúság
gate = gatya; e szó a köt szó kiejtési változata: „felkötni a gatyát”
gáza = géz; érdekes szó, ugyanis go-oz > goz, gáz, gőz, ebből a gejzir szó is, s jelentése: gomolyog (go-oz); ám mivel a gőz, gáz áttetsző, áttételesen a finoman áttetsző kötözőszer is innen kapta a nevét
gazda = gazda
gejzír = gejzír, lásd fenn: gáza
geršµa = gersli, gerstli; a szó rokona a gernye: kiaszott testű, görhes és a gerzsely szó, mely utóbbi jelentése a Czuczor-Fogarasi szótárban: szőlőfaj, melynek bogyói sürűen öszvecsomósodnak
glg = korty, a glug, klutty szóból
goliáš = góliát; a hor (magas, pl. hórihorgas) h-g: gor gyökből, s innen r-l hangváltással; magas lábáról e szó a góla (gólya) neve is
golier = gallér; a ker, kör szóból származik, mert kör alakú ruhakellék 
gombik = gomb
gombička = gombocska
grajciar = garas, hangkieséssel és a szó módosításával: krajcár; a gör, gur szóból származik, kerek alakja miatt
grobián = goromba
groš = garas: görös, lásd: grajciar
guµa = golyó, gömb
gul’ka = „golyóka”: kis golyó
guláš, guµáš = gulyás
gúµa» = gurít, hengerít, görget
gulky = golyók, lásd galuska, golyva
gunár = gunár
H
habarka = habarókanál
habkat’ = kapkod, a kiejtés érdekesen módosult: k>h, p>p, d>t
habkavý = habozó: bizonytalan, ingadozó, határozatlan
hahot = hahota, hahotázás
haja» = hajcsizik, csicsikál
hajčiar = hajcsár (hajtó)
hajdúch = hajdú, másképp hajtó
haky-baky = ákombákom
hala = hall
haló = halló
haluška = galuska
hámor = hámor
hat’ = gát, lásd: hát, hátság, bakhát, hegyhát
hej = hej!
hemľit’ sa = hemzseg
heš = hess
hÍbka = mélység, lásd: híj, hiba
hintov = hintó; hintázó mozgásáról
híka» = 1. hű-zik (csodálkozva, meglepve, felindulva)
hµa = íme, lám, la, ni
hlísta = giliszta: bélféreg, bélgiliszta, g-h  
hlivie» = hever, heverészik
hm = hümm
hmka» = hümmög
hmla = homály: köd; kiesett az o és az á hang
hna» = hajt
hnoj = ganaj (h-g)
hó, hohó = hahó
hodit’ = hajít
hodne = hogyne, nagyon
hoj = hej, haj
hojoj, hojój = hajaj
hoji» = gyógyít, az eredeti szó: jóít, a gyógyít szóé is (jóít = javít)
hold = hódolat; az l vendéghang, pl. a Hold neve is régen Hod volt
holdovat = hódol, lásd fenn: hold
homôlka (syra) = kis kúp, egy gomolya (túró); h-g
hompála» = himbálódzik: hompál = himbál
honit = hajt
honvéd = honvéd
hop = hopp
horda = horda
hornatý = hegyes vidék (hor, har = felmagasodó, kiemelkedő, pl. Hargita, de jelent bemélyedőt is, pl. horpad, lásd: Hortobágy)
horný = felső, lásd fenn
hôrny = hegyi, erdei (lásd fenn)
horuci = forró, ugyanis forró h-f módosulattal lett horu
hrable = gereblye, régiesen grábla (h-g)
hraba» = gereblyéz (h-g)
hrča = harcsa
hrdzavý = rozsdás
hrebeň = 1. fésű, 2. gereben, 3. taraj, 4. (hegy)gerinc; a gereben ugyanis kiálló hegyeiről kapta a nevét, s ilyen a fésű, a taraj és a hegygerinc is
hriadeµ = (eke)gerendely (h-g); a szó a gerenda = tehertartó fa szóból származik
hromada = rakás, halom, garmada; hrom valójában horom, r-l: halom s a har = kiemelkedő, nagy jelentésű szóból származik; har h-g: gar, s a régi harom r-l: halom
hrot = hegye, csúcsa valaminek
hu, huhu, huhú = hú, húha
huba = gomba; az alapszó: göb, pl. göbe, göb-ből m vendéghanggal: gömb, gomb; huba = guba gömbölyödöttet jelent
húka» =  a hú, huhog szóból: 1. búg 2. tülköl 3. huhog (bagoly) 4. üvölt
Hun = hun (ember)
huncút = huncut, betyár
husár = huszár
húľva = gúzs (g-h: húľ), háncskötél
hyacint = jácint
CH
cha-cha = haha
chatrný = 1. gyatra, satnya, silány, hitvány 2. kopott rozoga, rozzant 3. beteges, gyenge, nyeszlett 4. csekély, kicsi, satnya
chcechot = vihogás, hahota, röhögés
chichot = hahot(a), vihogás
chichota» sa = hahotázni
chlm = halom, domb, pl. Királyhelmec-Kráµovský Chlmec
chmeµ = komló  ch-k
chmuµo = mulya
chmúri» = komoran néz („komorít”)
chmúrny = komor: felhős, borús, zord (időjárás)
choroba = kór
chorý = kóros, beteg
chotár = határ
chrast = haraszt, bozót; ch – h
chrček = hörcsög
chrchla» = krákog
chrchµavý = krákogó, rekedtes
chrupka» = ropogtat, rágcsál, ropog, recseg, a ch csak előleh
chyba = hiba
chybi» = 1. hibázik 2. nem talál, eltéveszt
chýli» = hajlít
chýr = hír
   chýrečný = híres, hírneves
   chýrny = híres
   chyrova» = hírlik
I
ircha = irha
iskra = szikra (hangátvetés); szikra a sziporka szó rövidített változata
išpán = ispán
iste, isto = lásd alább: istota
istota = biztonság, bizonyosság, biztosság; a szlovákban kiesett a szókezdő b hang; ilyen a magyarban is előfordul, pl. bámul-ámul
izba = szoba; hangátvetés, mint szikra-iszkra
J
jajča», jajka» = jajgat, jajveszékel
jarica = jérce
jarka = jerke (fiatal nőstény bárány, kecske)
jarmo = járom, iga
jarok = árok
jasle = 1. jászol, 2. bölcsőde
javor = juhar(fa), jávor(fa)
jazmín = jázmin
jé, jej, jéj = jé
joj, jojoj, jój = jaj, jajjaj
juj, jujuj, júj = juj, jujjuj
K
kabat = kabát
káča = kiskacsa
kačaci = kacsa
kačica, kačka = kacsa
kada = kád, dézsa
kachµa = (cserép)kályha
kachle = kályha
kaka» = kakálni
kalich = kehely, de kelyh, s ebből a kalich
kalina = kányafa, bangita
kameň = kő (lásd kemény)
kamenec = jégeső (lásd: kő-kemény)
kameňovat = megkövez („keményez”)
kanec = kan, vadkan, tehát: kanec, mint pl. magóc
kanistra = kanna
kantár = kantár
kanva = kanna
kaňa = kánya
kapce = téli csizma (posztóból), valójában kapca, ugyanis ez csak burkolót jelent, pl. köpeny, kapucni
kapún = kappan
kapusta = káposzta
kapuszta = káposzta
karabína = karabély
karas = kárász
karé = karaj: sertéskaraj
karfiol = karfiol
karika, karička = gyűrű, karika, körtánc /körbe-körbe, karikába…/
karha» = szid, korhol, megfedd
karhavý = korholó
karta = kártya, eredetileg hártya
kaša = kása
kefa = kefe
kefka = kis kefe
kefovat’ = kefél
kel = kel
kepeň = köpeny
ker = cser, mint cserje, bokor
kerovat’ = kormányoz
kikiríka» = kukorékol
kišasonka = kisasszony
klada = kaloda (kal =üt, csapódik, pl. kladivo = kalapács
klampiar = kolompár, bádogos, azaz kalimpáló
klapka = csapószelep, kl = cs!
klas = kalász
klepanie = kopogás, kopácsolás, kalapálás
klepat’ = porol, gépel, lásd: kalapál
klepec = kelepce
klepot = kopogás, kopogtatás, kocogás, kelepelés
klietka = kalitka, ketrec
klobúk = kobak: kalap
klopanie = kopogás
klopa» = kopog
kl’úc = kulcs
kµúčiar = kulcsár
kl’účka = kilincs
kmín = kömény
kmotor = koma
kniha = könyv
knôt = kanóc
kocka = kocka
koč = hintó, lásd: kocsi
kočiš = kocsis
kočovný = vándor (színész), nomád, értsd: kocsizó
kofa = kofa; érdekes szó: kaffogót jelent, nyilván a folyamatos vevőcsalogató beszédjéről
klobása = kolbász
koláč = kalács
kolemba» = ringat, hintáztat, himbál
kolembavý = ingó, himbolygó
koliba = kaliba
kolo = kör (r>l)
koleso = kerék (r>l: „köröző”)
kolovat = kering (r>l)
komin = kemény
komora = kamra
kont = konty
kontík = kontyocska
kopa = kupa(c): rakás, lásd: kopec
kopa» = kapál
kopec = kupac, domb, halom
kopija = kopja, lándzsa
kopov = 1. kopó (kutya) 2. rendőrkopó, ügynök
kopyto = kaptafa
korbáč = korbács
korčuµa = korcsolya
kord = kard, szlovákoknál: vívótőr
korheµ = korhely
kormidlo = kormány (hajón)
koruna = korona, a kör szóból, alakja okán
kosa = kasza
kosit’ = kaszál
košikár = kosárfonó
košina = kas, szekérkas
koštova» = megkóstol
kotkodák = kotkodács
kotkodáka» = kotkodácsol
kotlik = katlan
kotlina = völgykatlan
kov = fém (lásd: köv, valamint kovács)
kováč = kovács
kova» = kovácsol, vasal, patkol
kozol = kazal
kol = karó (r>l)
kôra = kéreg
kôpor = kapor
kôš = kosár
košík = kosárka
kraj1 = karéj, valaminek a széle
kraj2 = környék
krajec = karéj, azaz köréj
krájat’ = vág, szel (lásd: kanyarít)
krajcir = szabó (lásd még: kurtít)
krajnŷ = szélső (karéj)
kráka» = károg
krátit’ = kurtit
krátky = kurta
krč = görcs
krčah = korsó, kancsó
krčit’ = görbít
krčma = korcsma
kreslo = karosszék
kres»an = keresztény; a kereszt szóból; maga a kereszt már áttételes jelentésű keresztbe rakni: egymáson átteni, egymásra rakni; az eredeti szó a kör, ker gyökből származik: körös, s a köröst szóban a t csak másodlagos meghatározó (lásd alább: kríľ), s mint egyházi fogalom, a szkíta Köristen jelére és fogalmára meg vissza
krst = keresztelés  /kereszt – k-r-s-t /
krivka = görbe (talán „körövke”, „körívke”?)
kríľ = kereszt, lásd: kres»an
kruh = kör, kr = kör, ker
kuchtík = kukta
kuchyňa = konyha, a koh gyökből
kuka»1 = kakukkol
kuka»2 = kukucskál
kukµa = csuklya, lásd: CYK
kúkoµ =konkoly
kukučka = kakukk
kukurica = kukorica, a kukora szóból
kulač = kulacs
kuµha» = kullog, sántít
Kumán = kún
kúpa = vásárlás, azaz kap, kapás, megkap
kupec = vevő, bizonyára „kapóc”
kupny = vétel, a kap, kapni-ból
kúpit = vesz, vásárol, a kap-ból
kupola, kopula = kupola
kúra = kúra
kus = kis, darab
kuštik = kis darab
kutanie = kutatás, turkálás, keresgélés
kuta», kuti» = kutat, keres
kuvik = kuvik
kuvikat = kuvikol
kuľel = guzsaly
kvas = kovász
kvičat = visít
kýbeµ, kýblik (köznyelvi) = kübli, vödör, a köb, öb, mint öblös szóból
kýchavka = keh (lóbetegség)
L
µa = lám, íme
laba = láb (állaté)
labilny = ingatag, lásd: lebeg, láp, ebből az angol „labilis” is
labka = lábacska
lampička = lámpácska
µan = len
langoš = lángos
lata = léc
larva = lárva
láva = láva, mindenhol máshol is a lé-lev-ből, mint folyékony
lavór = lavór (valójában „lever”, a lé, lev gyökből)
laľírova» = lazsál
lečo = lecsó
lekcia = lecke (a hunoknál: lecuka)
len = csak, csupán (len pl.: fej-et-len, e len található mély hangrendben, s lágyan ejtve a lanyh, lanyha szóban is)
lenga» = lengedezik, himbálódzik
lenivo = lanyhán, lustán (len itt = lanyh)
leňošit = henyél (len, leny itt = lanyh)
lepenka = karton (azaz lap), ez egyben a pelenka szó is, csak lep-pal gyökfordulással
levanduµa = levendula; érdekes szó, a latinban is megvolt; gyöke a lé, lev, ugyanis fürdőkben használták áztatva, illatosítónak
leľérny = lezser, könnyed,, értsd: laza
lilavý (köznyelv) = lila
ločka» (exp) = lotyog, locsog
lod = hajó (lásd láda, ladik)
lodka = ladik, csónak
lodnik = hajós, a láda szóból, azaz „ládnyik”
lokňa (köznyelv) = lokni, hajfürt
lokša = laska, krumplilepény
lom = törési felület (lásd rom r>l: lom)
lomcovat = ráncigál, r>l, régen pl. ronc romc volt, tehát eredetileg romcigál
lomit’ = „romít”: tör (lásd rom r>l: lom)
lomoz = „romoz”: zaj, zörej
lopata = lapát
lopta = labda
lopúch = (úti)lapu
lov = vadászat (lásd lő-löv)
loves = vadász (lövész)
lucerka, lucerna = lucerna
lúh = lúg
lup = lop: 1. rablás, lopás 2. zsákmány
lúpez = rablás (lásd: lopás)
lúpeľnik = rabló, fosztogató (lásd: lopó)
lupič = rabló (lopó)
lúpi» = „lopít”: rabol, fosztogat
M
macko, macik = mackó, macika
macocha = mostoha
mača = macskakölyök
máčik = mákszem
mačka = macska
mach = moha
Maďar = magyar (férfi)
mak = mák
makovica = mákfej
malina = málna (lásd: málik)
mama = mama, anyu
mámit = ámít, valójában bámít, s ebből b-m módosulattal: mámít
mamµas = mamlasz
mandla = mandula
maska = álarc, maszk, a más gyökből
maškara = álarcos ember, maskara, a más gyökből
mávat = lóbál (lásd: mo-moz, ennek v-s párja a mov)
maz = 1. máz, 2. kenőcs 3. enyv, csiriz
maľiar = mozsár (a morzsál hangjainak magyar összekeverése utáni átvétel)
mäsiar = mészáros, a metsz, metél szavak met gyökéből
med = méz (a magyar „mál”-ból, mely szó mel, l>z váltással mez, ebből med, a lényeg ugyanis az, hogy a méz: málós)
medved = medve (mézkedvelő ugyanis)
medza = mezsgye
méka» = mekeg
mentieka (régies) = mente
meraci = mérő
meranie = mérés
merat’ = mér
meravo = mereven
meraviet’ = merevedik
meravý = merev
merný = mérték
miazga = mézga
mica = cica, pl. cicamica
mieň – menyhal
miera = mérce
mierka = 1. mérce 2. métrék
mierni» = 1. csillapít, enyhít 2. mérsékel
mierne = mértékletesen
mierny = mérsékelt (lásd: kimért)
milost = kegy, könyörület, lásd: malaszt, a mál gyökből, melyből a málladozó is; e mál gyökből milovat szó, lásd alább
milovat = szeret
milý = kellemes, kedves
minulý = múlt
miskovat = herél, lásd: miskárol, mely a met> mis >metél, metsz gyökből származik
mletý = őrölt, darált, a magánhangzó kiesett a mál gyökből
mlyn = malom, lásd fenn
mlynár = molnár
mlynček = daráló, lásd fenn
mňauka» = nyávog
močiar = mocsár
močaristý = mocsár
močovka = trágyalé, azaz mocsok
mol’, mol’a = moly (a mál, málasztból, régen moly: moli)
mor = járvány (pl.: a halál martaléka), ami mar, elmar
morózny = morózus (morcos, mord, zord,
mota» = 1.  matat, /ténfereg/  2. felteker /pl. zsineget/
motolica = métely
motovidlo = motolla
motyl = pillangó, lepke, bizonyára a motollából, mely a moz-mot-ból származik
mráz = fagy, fagyás, lásd merev
m|reľa = rács, rostély; érdekes hangcsere, hasonlatos pl. a mroľ = rozmár
mrmlat’ = mormol, pontosabban „mormolít”
mrvit = apróz, mr = mor, mar, lásd morzsol
mrzutý = morcos
muk = mukk
muknú» = megmukkan
mulatova» (köznyelv) = mulatozik
must = must
my = mi
N
na = nos, nahát
NÁD = ned, mint nedü, nedv, n>b különbözettel: med, mint pl. meder, medence, ez m>v különbözettel: ved, mint veder, vedel
nádcha = nátha, a ned, pl. nedv-ből, pl. nedár: ellő baromtól elfolyt nedv, nadály: pióca, azaz nedvben, vízben élő
nádoba = edény (ned, nedv = víz)
NAD = NAGY, kimagasló, túlságos
nad = fölé, de „kiemelkedő”, lásd: NAD
nad|merný =  nagyméretű, pl. lakás
nad|mieru = túlságosan, azaz nagymétékben
nad|priemerny = átlagon felüli, itt is nad = nagy
ná|drľ = tartály, ahol dr = tart, pl. drľanie = tartás, fogás
nadto = ráadásul, nad = nagy
na|fúkat = felfúj
na|gazdovat = megtakarít, lásd: gazdálkodik
na|klonit = meghajlít, kl>kr>kör
na|kopit = „fel|kúpít”, azaz felkupacol: felhalmoz, lásd: kuporgat, a kup (pl. kupac) gyökből
na|hor = felfelé (har, hor a magyarban „fel”, pl. Hargita)
na|kosit = (le)kaszál (kos = kasz)
na|krútit = („felkörít”, valójában gördít) felteker, kr>kör
na|krivit = görbén, kr>kör
na|kup = bevásárlás, a kap gyökből, pl. megkap
na|lepit = felragaszt, a lep (pl. lepel, belep) gyökből
na|rušit = megzavar, lásd ráz, összeráz
na|rukovat = berukkol
na|štrbit = megcsorbít, štrbit = csorbít
na|študovat = megtud, megtanul, a tud (pl. tudás) gyökből
na|to” = arra rá, a to a tak, ták = illeszkedik gyökből van
na|triet = beken, a terít szóból
na|trvalo = tartósan, a tar (pl. tart) gyökből
na|veky = örökre, ahol veky = vég
na|činnost = tétlenség, a csin, csinál szóból, tagadással: necsin
na|čistý = piszkos, „nem tiszta
na|čudo = nem csuda
na|dávno = nemrégen, ahol táv>dáv, tehát „nemtávol”
na|hatený = akadálytalan, itt a hat, het (mint hatol, hatékony) szerepel
na|málo = nem kevés, a mál, mint máladék, l>r: mor(zsa) jelent kicsit
na|mierny = mértéktelen, a mér gyökből
na|milý = nem szívélyesen, azaz „ne(m) máladozva”
ne = ne, nem
nemo = némán
nemý = néma
ne|s|koro = későn, azaz „nem korán”
ne|velký = nem nagyon, a vál gyökből, „ne (ki)váló”
neľ = -nál, -nél, l>z hangmódosulás, mint mel>méz
nič = ni(n)cs: semmi
nie = nem
niet, nieto = nincs
no = no, nos
noľe = nosza, nocsak, nos hát
núti» = unszol, kényszerít, erőltet; a szlovákban a jó, igyanis nosz (mint noszogat) hangátvetéssel lett unsz alakú
nuľ = nos: tehát, akkor
O
o|banova» = megbán
obed = ebéd, v-b váltással az evét szóból
objem = térfogat, az öb-ből, pl. öblös, öb k-vesztéssel a köb, keb (pl. kebel, köböl) szóból
oblok = ablak, a lak a luk, lók>ók, óg gyökből
oblý = öblös: gömbölyded
obraz = ábráz: kép, lásd ábrázat, ábrázol; ábr, obr a bor gyök (mint borító, burok) szó első két hangjának felcserélésével jött létre; ez a köze egymáshoz az abrosz és az ábrázat szónak: burok mindegyik
obrok = abrak
obrus = abrosz, lásd fenn: obraz
oceµ = acél, az izz, edz szóból
ocot = ecet
óda = óda, az ó = régi szóból
od = -tól, -től, -ról, -ről, de általában az „át” jelentés érvényesül, vagyis át t>d: od
od|činit = jóvátesz, činit = csinál
od|kroji» = „lekarajít”: levág, leszel, lemetsz
od|viest = elvisz
oh, óh = ó, óh, ah
oho, ohó = hohó
och = ó, oh, ah
oj = aj, oh
okno = ablak, okno azonos az akna szóval; ok a luk, lók l-nélküli változata
oko = szem, ugyanis ablak, avagy akna, azaz luk, lásd: magyar akna, s fenn szlovák okno = ablak
okulár = szemlencse, képnagyító, okulár, lásd fenn: oko
oldomáš = áldomás (köznyelv)
olovený = ólom, az olu, olv (mint olvad gyökből)
olovo = ólom, lásd fenn
o|pálit’ = lesüt, lebarnít, a pir gyök r>l hangmódosulata szerepel itt
o|sihotený = elszigetelt, elhagyatott, ahol sihot = sziget
o|slobodi» = fel|szabadít; slobod = szabad
otec = atya
P
pá, pápá = pá-pá
pac, pac-pac, paci-pac = pacs, pacsi
pác (köznyelv) = pác
packa =  „pacska”: pacsi, kezecske, pacskolás
pacova» = pácol
pád = esés, a pat, poty (potyog, pottyan, potya) gyökből t>d módosulattal
padák = ejtőernyő, de „potyak” ez igazából, lásd fenn
padat’ = esik, de potyog ez igazából
padavka = hullott gyümölcs, azaz pottyant gyümölcs
padnút = lepottyan
paf = puff /puskahang/
pagáč = pogácsa; pag, pog = bog
pagacik = pogácsa (b>p módosulat a bog gyökből)
pajác = pojáca, a boh(ó) gyökből
pajtás = pajtás
palác = palota
palacinka = palacsinta (a lap gyökből, gyökfordulással)
pálenka = pálinka
paleny = égetett, a pár(ol), pír ( = tűz) gyökből r>l módosulattal, lásd parit = párol
palica = pálca
palier = pallér
pálit = éget, a pír gyökből r>l módosulattal, tehát pálit = pirít
palivo = tüzelőanyag, lásd fenn: a pír>pal gyökből
pamuk = pamut
pancier = páncél
pančova» = pancsol /pl. bort/
pandúr (régi) = pandúr
pánt = pánt
pantalóny (régi) = pantalló
papka» = papizik
paplón = paplan
paprika = paprika
papuča = papucs
pár = pár, néhány
pár = házaspár
para = pára
parenie = párzás
parit = párol
párit sa = párzik
parný = pára, gőz
parnik = gőzhajó, azaz „párahajó”
párny = páros
parta = parti (pl. vízparti)
parta = párta (koszorú)
partner = társ, partner (ami szintén a pár-ból származik!)
patália = patália, zűrzavar
pavuk = pók; olyan szópár ez, mint csavar- csűr, zavar-zűr
pazder = pozdorja
pečat’ = pecsét
pečatit’ = pecsétel
pečeny = sült, sütött, lád pecsenye
pečienka = pecsenye, sült
pečivo = (pék)sütemény (úgy tűnik, hogy pék, pek és pecs szavak csak kiejtési változatok)
pejo, pejko = pej, pejló
pekár = pék
peniaz = pénz
perkelt = pörkölt
petrľlen = petrezselyem
pfuj = pfuj
piatok = péntek (lásd A hét napjai című fejezetet)
pijavica = pióca, pio = folyadék, víz, lásd: pióca, piás, pisi
pika = „böke”: pika, lándzsa
pikantý = bökős, lásd fenn: pika
pinka = pinty (pintyőke)
pipasár (régies) = pipaszár
pi-pi = pi-pi
pipika = pipiske
piškóta = piskóta
piplat = pepecsel, pep p>b: bab, lásd babrál
pitvor = pitvar
pivnica = pince
piľmový = pézsma -(illat); pézs, piľ a bűz kiejtési változata
pláš» = palást, általában köpeny (ami lep: pal fordítva: lap, lep)
pléd = pléd, takaró, pléd a leped(ő) (ami lep) hangátvetéses alakja
pleva = pelyva (hangátvetés)
pletka = pletyka
pliecko = lapocka; lap > pl, vagyis pliecko szabályos módosulata a pliecko, lásd fenn: pléd, alább: plienka, ploštica
plienka = pelenka (hangátvetés: pel = pli, de a pel a lep fordítottja)
ploštica = poloska, valójában laposka
podkova = patkó
podkúvač = pat(koló)kovács
pokrovec = pakróc
podlaha = padló
pohár = pohár
pol = fél (1/2) f>p hangmódosulással és mély hangrendben
polica = polc
polkruh = félkör, kr = kör
po|maranč = narancs; narancs tulajdonképpen „nyárancs”, ami a mongolból tisztán kitűnik
pologula = félgömb, azaz „félgolyó
polovina = fél (1/2)
poltucet = féltucat (pol a fél szóból származik f>p módosulattal)
pošuška» = megsúg, odasúg; itt sus-torog
pootvorit = kissé nyitott, ez a pitvar szavunk
pot = izzadság, pl. „patakzik róla az izzadság”, lásd még a potok címszót
potkan = patkány
potok = patak
potóčik = kis patak
póda = föd > föld, talaj, lásd „főd, fed f>p: padlat
pójd = padlás
póza = póz a fesz, mint feszül (pl. fasz) szóval azonos, innen a pózna, poszt (rendőr) szó is.
prach = por, az o hang kiesésével, itt valójában: „poracs”
prašný = poros, azaz „porosnya”
prachovka = porrongy, pr = por, lásd még: prášit = poroz
prak = parittya, pr = per (pereg, perdül) gyökből
pramálo = nagyon kevés, pr = por, par(ány)
prameň = forrás; pr = por, f>p váltással a forrból
prášit = poroz, valójában „porosít”
prášok = porszem, pr = por, lásd prach = por
praľi» =  perzsel, pörköl, pirít, süt, ránt, perzsel, valójában parázsít
prska» = 1. prüszköl, 2. serceg, sistereg, szikrázik, pattog, 3. fröcsköl
prskavka = csillagszóró, lásd fenn: prska»
pst = csitt, pszt
pudlík, pudel = puli
puf = puff
puchnú» = puffad, dagad, duzzad
puknú» = felpukkad (a hólyag), meghasad, megreped
pusa (köznyelv) = puszi
pusta = puszta
   pustatina = pusztaság, kopárság
   pustnú» = pusztul
   pustoši» = pusztít
   pustota = pusztaság, sivárság
   pustovník = remete
pustý = puszta, üres, kopár
puška = puska
púš» = sivatag (puszta)
púš»a» = elenged, valójában elveszt, ugyanis puszt = foszt = veszt, p-f-v hangmódosulattal
     o|púš»a» = elhagy
     od|púš»a» = megbocsát
putňa = puttony
pýr = (arc)pír
R
rab (költői) = rab
rabova» (exp) = rabol
rabstvo (költői) = rabság
ráčkova» = raccsol
rad = rend (a magyarban az n csak vendéghang)
rád = rend (pl. jezsuita)
rak = rák
rakovina = rák (betegség)
rám = ráma, keret
rang (köznyelv) = rang
rapavý = ripacsos, ragyás
rároh = rárósólyom
rašpµa = ráspoly (amivel reszelhetni)
raľ = rozs
raľdie = rőzse
reďkev, reďkovka = retek
rehot = röhögés
     rehota» sa, rehli» sa = röhög
repa = rép
repka = repce
rešeto = rosta (a ráz gyökből), szita
rev = ordítás, üvöltés, a re, rí gyökből, pl. rian, rikolt
rez = vágás, szelet, a rész szóval azonos
rezeň = szelet, tehát rész
riadny = rendes
ribezle = ribizli
riedi» = ritkít
riedky = ritka, gyér
ring = ring
ringolat = ringló
robit’ = dolgozik (a rob, robot a ró-rov v>b változata!, azaz a kirovott, kirótt, rárótt munkát végzi; robot = rovott, kirótt)
roj = raj (méhraj)
rojčenie = rajongás
rojčivý = rajongó, álmodozó
rojenie = rajzás
rošt = rostélyos
rováš = rovás, „sok van a rovásán”, jelzésre szolgáló pálca
rovina = róna, a rovina a róna v-s párja, mint zűr-zavar, zár-závár
rúcho (költői) = ruha, ruházat
ruina = rom, omladék
rumy = romok
ruľa = rózsa, a ró gyökből, a rovóiról = tüskéiről
S (SZ)
sako = zakó, eredetileg a zsák, szák szóból, az alapszó: zug
salaš = szállás (nyári/hegyi, karámmal és kalibával)
sane = szán
sanica = szánkózó
sankova» = szánkózik
sánky = szánkó
sára = szár: csizmaszár, cipőszár
satan = sátán
sat = sziv, szpik, a szí gyökkből, lásd alább:
savý = szívó
scéna = szín, az angol scena, scene is ez, sc = sz
scenár = szövegkönyv, tehát „színár”, lásd fenn
sečka = szecska, a szegcse (mint szegdelt) szóból hangátvetéssel, ilyen szó pl. a szökcse>szöcske
 sečný = szegő, vágó, metsző
 sekáč = „szegőce”: vágókés, vágóeszköz
 sekera = szegő: fejsze, balta
sečny = vágó, metsző, tehát szegő
sekat = vág, metél, a szeg, szak gyökből, lásd: szecska
sekera =  szekerce, balta, mint szegő
semenač = magfa, lásd: mag = szem
semenár = magtermelő
semenica = magnövény
semeno = mag, azaz szem
sennik = szénapadlás, azaz szennik szóban a széna szó áll, lásd: seno
senný = szénás
seno = széna
séria = sorozat, minden nyelvben egyaránt a magyar sor szóból
siho» = sziget/félsziget (folyóban)
silo = siló, silótároló
sípavý = sípoló, sziszegő
sipie» = sipít, sziszeg
sipot = sípolás, sziszegés
sitina (botanika) – szittyó (növény)
sitko = kis szita, vagyis szit-ka, lásd: sito = szita
sito = szita
skala = szikla (hangátvetés)
sklz = siklás
s|kory = korai (az s csak előhang)
s|koro = korán, hamarosán
s|kŏr = korábban
s|krátit = kurtít (az sz előhang s kiesett az u)
s|krček (exp) = korcs, nyápic, csenevész ember
skriňa = szekrény (minden nyelben a szek = szeg = zug gyökből)
skrinka = szekrényke
skrúcat = csűr, összecsavar, hangösszekeveréssel a csűr-ből
s|kúpy = kuporgató fukar, az sz előhang
s|kvelý = kiváló, remek, pompás, lásd: az sk után követlező velý = váló, mint kiváló
skyprit = porhanyósít, porít, itt a pr-ben rejtőzik a por
slama = szalma, hangátvetés
slamenák = szalmakalap, hangátvetés
slamka = szalmaszál, hangátvetés
slamnik = szalmazsák, hangátvetés
slanina = szalonna, hangátvetés
sláva = dicsőség, ami erős tévedés, mert szláv, régen sláve, sclave annyit tesz, mint szolga, rabszolga, lásd: szervilis, az eredeti szer, szerv szóból
slivka = szilvafa, hangátvetés
slivkový = szilvás, hangátvetés
slivovica = szilvapálinka, , hangátvetés
sloboda = szabadság, az l csak vendéghang, tehát szoboda
slobodno = szabad, az l csak vendéghang, tehát szobodno
Slovák = szlovák, alapszó a „szláv”, a régi szláve = szolga szóból; ezt az is bizonyítja, hogy a v hang h is lehet, s lásd: sluha = szolga
slovko = „szavka”: szócska
slovník = „szavnyik”: szótár
slovo = szó, szav, az l vendéghang, díszítő hang
slovom = szóval, az l vendéghang
sluha = szolga, u,o-l hangátvetés; a h v is lehet, s innen adódik a „szláv” szó
sluka = szalonka, kiesett az a és az n
sluľba = szolgálat, az s és a l közül kiesett az o
smelo = merészen, s vendéghang, mer r>l: mel
smer = irány, de itt meg a mer(ev) szót találjuk
smet = szemét, kiesett az e
smyk = simít, kiesett az első i
sneh = hó, hab, a HO alapgyökből, melynek jelentése: fed
snovat = sző, az n vendéghang
sobášit’ = esket, valószínű, hogy szöv v>b: szob hangmódosulattal, tehát szövés, szövetség kötés
sobota = „szabada”: szombat, a szabad szóból (lásd A hét napjai című fejezetet)
sója = szója
sokol = sólyom
solídny = szelíd, szolíd
somár = szamár
somársky = szamár, buta
s|pád = esés, pod<pot<poty, mint potyog, pottyan, a s vendéghang
s|pakova» = 1. bepakol  (pl. kofferbe) 2. bezabál, bevág
s|párit = párol, az sz vendéghang
s|para = fülledt, értsd: párás, az sz vendéghang
s|pecatit = megpecsétel, az sz vendéghang
s|probova» = kipróbálni
srat’ = szarni
sračka = szar(ocska)
sŕka» = szürcsöl, a magyarázatot lásd A hét napjai című fejezetben
srs» = szőrzet (állati)
s|tara» sa = törődik vkivel
step = sztyepp, valójában: gyep; e szóból a gyapjú, gyapot, gyepál stb. szó is
s|tiera» = letöröl, töröl
stĺp = oszlop, oszlop hangátvetéssel: cölöp
straka = szarka, a magyarázatot lásd A hét napjai című fejezetben
strakatý = tarka, a magyarázatot lásd A hét napjai című fejezetben
streda = szerda, a magyarázatot lásd A hét napjai című fejezetben
sto = száz, száz>szat>(hangátvetéssel) szto
stopa = nyom, a top, tap gyökből, az sz itt vendéghang
stopár = nyomozó, lásd fenn
stol = asztal, az szlovákban az a hang kiesett
strebat = hörpöl = szörpöl-ből
studeny = st-h: hideg (lásd még: hűt), ahol h>st
s|tupaj = talp, a tap, top gyökből, az sz vendéghang
s|túpit = lép, a tap, top gyökből, az sz vendéghang
s|tyk = érintés, a tak, ták gyökből, az sz vendéghang
suka = szuka
sukňa = szoknya
súri» = sürget
sused = szomszéd; a szó sim, mint simul szóból származik; szomszéd tehát: simuló, érintkező
sviš»a» = süvít
svrček = tücsök, „svrücsek”
syča» = sziszeg
syka» = sziszeg

Š
šabla = szablya
šafran = sáfrány
šál = sál
šalát = saláta
šalovat = zsaluz („zsaluvat”)
šalvia = zsálya
šaman = sámán
šamlík = sámli, zsámoly
šanovat’ = sajnál, kimél
šarkan = sárkány
šantít = pajkos, a sanda = sánta szóból
šášie (köznyelv) = sásos: nádas
šašina = sás
šelest = zörej, a cser-eg szóból, r>l hangváltással
šero = szürkület, a szür, pl. szüremlik szóból
šiator = sátor, e szó gyöke a söt (mint sötét)
šik = sor, vonal, itt valójában: csík
šikovný = sikeres, ügyes
šindel = zsindely
šipka = csipke(bogyó), csíp gyökből csipke cs>s: sipka
šipový = csipkebokor; šip = csip
širenie = terjeszt, a szór gyökből
šišak (régies) = sisak, továbbá kalap, sapka
škola = iskola, régiesen: oskola; itt nem fejthetem ki, de a lényeg: skol a csel, mint cselleng szóval azonos, a- fosztóképzővel: aszkol jelentése pedig: csellengéstől megfosztottság, azaz elfoglaltság; a szó átvevői elhagyták a számukra nem érthető a- fosztóképzőt, s így a szó pont ellenkező értelművé vált
škrečok = hörcsög
šk|rekot = rikácsolás, lásd: „rikót”, „rikolt”
šlapa = talp, a lap-ból, lásd pl.: claptat, a caplatból
šnúra = zsinór, más nyelvben is ebből, az i kiesésével, végső elemzésben zsinór a húr szó erősen rontott alakja
sojka = szajkó
šor (köznyelv) = sor
špargµa = spárga (növény); itt is ugyanaz a baj, mint a skola szó esetében (lásd ott), ugyanis spar a spór(a), szapor(a) szóval azonos, ha a növény nem spóra (s|por = por) által szaporodik, akkor: a-spor, innen az aszparágusz szó, amiből rövidült – helytelenül – a spárga szó
špetka = csipetke, azaz értsd: csipet, csipetnyi
š|pina = penész, a szlovákba: piszok, kosz, mocsok
štekli» = „csiklít”: csiklandoz
šteklivý = csiklandoz
štípa» = „csípit”, azaz csíp
štipec = csipesz
štipka = „csipka”: csipet, csipetnyi, lásd: špetka
štôla = stóla = sál: az l hang csak vendéghang
štrbavý = csorba
štrkot = a csörög szóból: csörgés, zörgés, csörömpölés
štrnga» = csenget, penget, 1. cseng, peng
štrúdµa = rétes, strudli, végső soron: rúd
š»uka = csuka
š|túra» = túr, túrkál, bökdös, szurkál
štvrtok = csütörtök, aligha képzelhető el, hogy ebből lett a štvrtok (az -ok, -ök végződés eleve magyar); csötör valójában gyötör (csűr, csavar), pl. régen: „ha a kalap öszvecsötörtetnék”, azaz öszvegyötörtetnék; csötörtök, mint nap, Jézus Nagypéntek előtti gyötrésével kapcsolatos, s mint a hét negyedik napja, innen egyben számnév is, ahogy pent = bán(a)t (Jézus halála miatt), s ebből a péntek; magyar szó ez mindegyik, lásd bővebben A hét napjai című fejezetben
šuba = suba
šúcha» = 1. dörzsöl, súrol 2. kopik, súrlódik
šuchorit’ = suhog
šuchotat’ = susog
šumiet’ = susog, bizonyára a zümmögből
šunka = sonka, de más nyelvekben is a csonk, csonká-ból, csonk cs>t: tönk
šuškat’ = susog
šušota» (köznyelv) = suttog, susog
šuš»a» = zizeg, suhog, zörög
šuta = szarvnélküli, suta
šusti» = suhog, zuhog
švagor = sógor
švih = suh, suhintás
švihat’ = suhogtat, lásd fenn: švih = suh
švihota» = süvít, visít
švík = csík (a harisnyán)/
T
ta = oda, ez a távolító ta-tov
tabela = tabella, lásd: tabla
tabla = 1. tábla (pl. búza-) 2. gyúródeszka, ugyanis tábla gyöke táv, s a szó valójában távla, azaz kiterjedt valami
tábor = tábor; tábor terjedt, tág, nyílt helyet jelent; gyöke a tá, melyből a tanya szó is; oly régi magyar szó ez, hogy még Mózes is a Tábor-hegynél állt meg
táborák = tábortűz
táborit = táborozik
tabuµa = tábla (iskolai, emléktábla), lásd elébb: tabla
tácka, tacňa = tálca, lásd: tabla
táčky = talicska (tolicska) szó hangátvetéssel
tajit’ = titkol
tak = úgy, ez a ták, tak, pl. takar gyök, tehát tak = fed, takar
takisto = éppenúgy
takmer = csaknem
takto = így (a tak, mint takar, fed gyökből)
taký = olyan (a tak, mint takar, fed gyökből)
taliga = taliga, azaz toliga, a tol gyökből
tancova», tanči» = táncol, lásd: tanec
tanec = tánc (magyar szó ez, lásd még: tántorog, téblábol)
tanečnik = táncos
tanier = tányér; tan, tany kiterjedést jelent, ebből a tanya és a tenyér szó is
tanistra = tarisznya (hangösszekeverés)
taňa = tanya
tápat’ = tapogat (lásd tapasztal, tapint)
tapeta = tapéta (magyarból ez a szó mindenhol, mert tapéta: tapad, e tapból a tapló is
tapetovat’ = tapétáz
»apka» = 1. tapsol 2. vereget, paskol
tarasi» = torlaszol
tarhoňa = tarhonya (mert tör, tar > dar, mint pl. darab, dara)
tarcha = teher, régen ugyanis: tereh, terh,ebből átvetéssel: teher, mint pelyh-pehely, kelyh-kehely
»archavá = terhes (asszony), lásd fenn: tarcha
tárnik = társzekér
taška = táska
tátos = táltos
tavba = olvasztás (tav-tó-tócsa)
tavit’ = olvaszt, azaz: tóít
tégeµ = tégely (takart, fedeles edényke eredetileg)
tehla = tégla
tehotnost = terhesség
tekvica = tök
temnica (hist.) = tömlöc, ahová betömik az oda valót
teperit = cipel (cip c-t: tep), vonszol
terasa = terasz, a tér szóból
terč = tárcsa: céltábla, jelzőtárcsa
terem = a tér szóból: 1. terem, csarnok 2. kastély
terén = terep, a tér gyökből; terén  =  tereny, melyből hangátvetéssel: tenyér
teritorinálny = terület (a territórium is a magyar terület szóból származik)
terkeµ (tájszólás) = törköly, a törek szóból
teror = terror; terr a rett (mint rettenet) szó megfordítása
ticho = csend, hangátvetés a csit, mint csitít, csitul szóból
tika» = ketyeg: tik-tak
timeny = tompított, a tom, töm gyökből
tis = tiszafa
tísit = csitít; hangátvetés, lásd fenn
tlači» = tol
tlapa = talp
tlmoči» = tolmácsol
tkács = takács (takács)
tkáci = szövőszék, valójában tákoló, azaz összeillesztő
tkat = sző (lásd: takács) a ták (illeszt) gyökből
topánka = cipő (lásd: topogó)
torba = tarisznya, a tár gyökből, ahogyan a tarsoly is
torta = torta, ez eredetileg  csűrt, csavart édesség, lásd tortúra, torzít (= csavar)
torzo = torzó, e szó eredetileg törzset jelent
továr = áru, a táv, ebből a régi távár = kereskedő szóból, tehát távolba vivő
továriš = segéd, mesterlegény, az orosz tavaris-val azonos, s ez az azonosság a magyarból világlik meg: alapjuk egyaránt a társ = táros, melynek a közbeiktatott v-s változata a táváros, azaz egy tárból egy „fészekaljából” valók
tragač – 1. targonca 2. tragacs; a tol szógyökből l-r hangváltással; egyébként mongol tergen = szekér
trápenie = gyötrés, kínzás, szintén a tor>tr gyökből
tres = durranás, a dör>tör>tr gyökből
trie» = töröl, dörgöl
trpaslík = törpe; szegény törpe szó össze-vissza torzult; eredetije: töpör (mint pl. töpörödött, töpörtyű); a szlovákban a töpör, hangátvetéssel törp szónak csak a mássalhangzói maradtak meg: trp, az angolban viszont t-d és p-f módosulattal: dwrf
trucova» (köznyelv) = „durcovaty”: durcáskodik, dacol, makacskodik, truccol (=durcol)
tupit = tompít, az m kiesett belőle
tupost = tompa, lásd fenn
turnaj (hist) = lovagi torna; tor a csűr, csavar gyökkel azonos, tehát torna a test csűrését, csavarását jelenti
turňa (köznyelv) = torony
tutlat’ = titkol, orosz taity = titok
tý = te
týkat = tegez, ahol tý = te
týranie = kínzás, gyötrés, minden nyelvbe a magyarból került, ugyanis a tor a csűr-csavarból származik, vagyis tor, týr annyi, mint csavar (csav fordítva: facs, tehát csavar = facsar), például tortura, s ebből a torta is, mely csavart süteményt jelent, ilyen pl. a kürtős kalács
U
ú|čel = cél
u|čini» = „meg|csiníty”: csinál, megtesz
údaj = adat
úhor = ugar, parlag
uhorka = uborka, eredetileg: buborka, mert búb, bubor alakú
u|jarmi» = leigáz: járom = iga
ujú, ujujú = ujjuj
u|lovit’ = vadat elejt, az lő-löv gyökből
u|lovok = (vadász)zsákmány, a löv gyökből, lásd fenn
u|mazat = bemocskol, ahol maz = maszat
ú|mera = arány, arányos, a mér (mint mérték) gyökből
unudene = unottan
u|lupit = elrabol, a lop gyökből

u|padat = sűllyed, hanyatlik, az apad szóból
u|padok = hanyatlás, az apad szóból
u|pokoj = békít, megnyugtat, pokoj = béke, a bok, bék b>p változata
u|praľit = megpirít, szó szerint „parázsít”
u|pustit = elál valamitől, lemond valamiről, e szóban a „puszt” = ”veszt” szó áll
uragán = orkán, szélvész; or = hor: erős, pl. hurrikán, ordít
u|razit = megsért, megbánt, e szóban a rossz szó áll
u|štipačný = csipkelődő
u|štipnú» = megcsíp
u|salaši» = el|szállásol
u|slovie = szállóige, e szóban a s(l)ov = szó, szav áll
ú|sluznost = szolgálatkész, a szóban sl = szol
u|štipnút = megcsíp, e szóban u = meg, štip = csíp
u|tábori» sa = letáboroz, letelepszik
u|tkat = megsző, u = meg, tkat = takat, lásd: takács
u|timit = eltompít, e szóban u = el, timit|ben tim = tom
u|tok = támadás, valójában atak, melyben a tak = összeilleszt magyar szó áll, pl. tákol, takács
u|triet = megtöröl, e szóban u = meg, tr = tör
ú|trľok = töredék, e szóban tr = tör
u|týrat = meggyötör, e szóban u = meg, týr = csűr cs>t változata: tor, melyből pl. a tortúra szó is
u|valit = rázúdít, ahol u = rá, valit = válít, a vál (pl. leválik) gyökből
u|väznit = örizetbe vesz, väz = vesz
u|vidiet = meglát, ahol u = meg, vid = figy, pl. figyel
u|viest = elvezet, ahol u = el, vies(t) = vez(et)
u|viezt = el bír szállítani, ahol viez = visz
u|vod = bevezetés, ahol vod a visz, vez, vit(el) d>t változata: vod, ebben az eredetben rejlik annak titka, hogy a vod víz|et is jelent a szlávban
ú|vodnik = vezércikk, lásd fenn: vez(ér)>ved
u|volnit = megszabadít, u = meg, vol = vál
u|záver = zár, itt a zár = závár, mint závárzat látható, csak a magyarra jellemzők a v-s és v-nélküli szópűrok, mint csűr-csavar, zűr-zavar
u|zavretie = lezárás, a závár-ból kiesett a második magánhangzó
u|zavierat = bezár, lásd fenn
V
vábit = csábít, oly erős a hasonlóság, hogy méltán vélhetjük a cs>v hangátmenetet
vábidlo = csábítószer
vábivý = csábító
vačok = zseb, a vacok szóból, mely magyar módosulat a fészek szóból
vajatat’ = vajúdik, e szó annál is inkább magyar, hogy a bajlódik szóból alakult
vak = táska, valójában bog, a bog, bugy szóból b>v váltással
val = fal, szlovákban: védőfal védősánc
válov = vályu
vandrák = „vándorák”: vándorló, csavargó
vandorovat = vándor
vandorovka = vándorút
vandorovnik = vándorlegény
vankus = vánkos
var = forrás, a for-ból f>v hangmódosulással
varovat = vigyáz, őriz, a vár, mint várakozik szóból
vedro = vödör, lásd alább:
vedenie = vezetés, lásd alább: vedúci
vedúci = vezető, a ved azért fordul elő egyaránt a vödör és a vezető szlovák megfelelőiben, mert a magyarban a vez, vesz és a víz azonos hangalakúak, s a szlovákban természetszerűleg egyformán módosultak; lásd: szláv ved-em vagy vegyjem (vezetem), továbbá vez-em vagy vezjem (jármüvön viszem, szállitom), és vezmem (elveszem)
velikán = óriás, a vál, mint kiváló, azaz kiemelkedik a többi közül, ez a vál szó vel alakban sok szó első tagja nagy jelentéssel
veli» = „vezít”, azaz vezet:  vezényel
velký = nagy, a vál, váló, mint kiváló szóból
velmi = nagyon, lásd fenn: velký
verš = vers
veršik = versecske
veršovat = versel
vetrat = szellőztet, a vet a visz>vit (melyből a vitorla is) szóból
vetrik = gyenge szél, szellő, vet: lásd fenn
vetrovka = viharkabát, a fentiek alapján már érthető, hogy miért „dereng” fel itt a vitorla szó is
vhodne = megfelelően, kellőképpen, e szóban a hogyne búvik meg
vhodny = alkalmas, megfelelő, lásd fenn
víchor = vihar
víchrica = vihar, fergeteg
videnie = látás, más nyelvekben is a figy gyök (mint figyel, néz, lát) >fid>vid kiejtési változatából,  szlávban a figy>vigy változata is elterjedt, pl. vigyényie
vidiecky = vidéki
vidiek = vidék
vidina = látomás, lásd fenn: videnie
viest = vezet, a visz>vez-ből, lásd még: viezt, továbbá visz = vesz:
 pre|vies» = (véghez)visz
 pre|viez» = átvisz, megkocsikáztat
vietor = szél, lásd fenn: vetrat
viezt = visz
vinár = szőlész, lásd alább:
vino = bor, más nyelvekben is csak áttételes értelmezése a venyige szónak, mely a fon, fonadék szóból szárnmazik: fony f>v: veny
vi»úz (ironikus) = vitéz (betyár, csibész)
vnuk = (u-v) unoka(fiú)
voda = víz,  a ned (nedv, nátha) >med>ved>vod kiejtési változata
vodáren = vízművek
vodca = vezér, a víz és a vez(ér) azért egyarán vod a szlávban, mert ezek amagyarban egyformán hangzanak: vez-víz, lásd a vodovod címszót is
vodic = vezető, lásd fenn és lenn
vodička = vizecske
vodit’ = vezet
vodivost = vezetőképesség
vodomer = vízóra, ahol mer = mér
vodovod = vízvezeték, itt kétszer szerepel a vod, egyszer víz, egyszer vez jelentéssel, mely azonosságot csakis a magyar víz és vez = visz azonos hangalak magyarázhatja, lásd még a visz>vit (pl. vitel, vitorla) pedig szelet jelent a szlovákban
volači = valakié, ahol vol = vala
volačo = valami, ahol vol = vala
volajaco = valahogyan, ahol vol = vala
volakam = valahova, ahol vol = vala
volba = választás, itt a vál gyök szerepel
volič(-ka) = választó, vol = vál
volit’ = választ, vol = vál
voz = kocsi, szekér, itt a visz gyök szerepel, lásd alább is
vozen = vasúti kocsi, a visz gyökből, tehát „viszeny”, lásd alább:
vozit’ = visz
vozovka = úttest, itt is a visz gyök látható, bizonyára a visz, „messzire visz”, „messzire vezet” gondolat alapján
v|padnút = beesik, v = be, pad a pot, poty t>d változata, lásd fenn: pád és padák
vrabec = veréb (mintha azt mondanánk a terebély helyett, hogy „trebély”), e madár csiripelő, régiesen mondván „verregő” (e szóból a cserregő is) hangjáról kapta, régi szlávban vrabij, új szlávban vrabelj, vrabec
v|sadit’ = beletesz, ahol a v = bele, sed = szed
v|strcit’ = beledug, bedug, v = be, strcit szórészben pedig a szorít szót tisztelhetjük
vs|tupi = belép, itt a stup szórészben a top (pl. toppan) rejlik
vs|tupné = belépődíj, lásd fenn, tehát kb. betoppanódíj”
vsak = „csak”: de, azonban
v|simat si = szemügyre vesz,sim (ejtsd: szim) = szem>szim
v|tesnat = belegyömöszöl, beleszorít, tes (ejtsd: tesz) = tesz
v|tierat’ = bedörzsöl, dör d>t: tör>tier
v|tieravost = tolakodás, dörgölőzés, lásd fenn, továbbá ne feledjük, hogy tolakodás l>r: törekedés, törtetés
v|tieravý = tolakodó, dörgölőző, lásd fenn
vy|cicat’ = „ki|csöcsít”: kiszív, kiszop, itt a csecs, csöcs (mint csúcs)>cici szerepel
v|cifrovat’ = feldíszít, a cifra, ahogyan Czucor Gergely feltárta: „úgy látszik, hogy az irkál, firkál gyöke ir, fir rejlik benne, miszerint átvetve annyi volna, mint fircza, azaz irkált, firkált ékesség, vagy jegy”. Igen elterjedt szavunk: olasz cifra, franczia chiffre, német Ziffer
vý|čap = söntés, itt a csap szavunk szerepel teljesen hibátlanul, lásd alább:
vý|čapnik = csapos
vý|čiň = garázdálkodás, itt čiň (ejtsd: csiny) = csíny szavunk szerepel
vý|čiňat’ = garázdálkodik, lásd fenn
vý|fuk = kipufogó, ahol fuk a fú (fú>pú) gyökkel azonos, lásd alább:
vý|fúkat’ = kifú
vy|lomit’ = „ki|romít”, bizonyára „kirohamít”: kitör
vy|merat’ = „ki|mérít”: kimér, felmér, mer = mér
vy|mlat = cséplés, ahol mál>ml
vy|padnut = kipottyan, pad a pat, pot, poty t>d kiejtési változata
vy|pálit = kiéget, ahol pír ( = tűz) r>l: pál
vy|par = pára
vy|parit sa = elpárolog
vy|parovat sa = párolog
vy|pichnút = kibök, kiszúr, bök b>p pich
vy|plach = „ki|placcs”: kiöblítés
vy|praľit = ki|parázsít: kisüt
vy|pustit’ = ki|pusztít, itt kirekeszt,  pust (ejtsd: puszt) a puszt = foszt szóból
vy|rabovat = kirabol
vy|razit =  kiüt, kiver a szótár szerint, de itt a (ki)ráz áll (pl. kirázza a hideg), e szó a rügy és ragya szókkal is rokon a ro gyök révén
vy|raľka = kiütés, pattanás
vy|riedit’ = megritkít, rit>ried
vy|rojit’ = „ki|rajít”: kirajzik, raj>roj
vý|ron = kiáradás, kiömlés, rohan > ron: kiront
vy|rovnanie = kiegyezés, a szóban a ró, rov áll
vy|sávač = „ki|szivacs”: porszívó, sáv (ejtsd száv) a szív szóból; tehát szívó a sávač s a szivacs szó hajaz rá
vy|sávat’ = ki|szivat, lásd fenn
vy|sek = „ki|szeg”: kivágás, sec(ejtsd: szek) = szeg (vég), pl. szekerce = szegőce
vy|slat’ = kiküld, ahol slat (ejtsd: szlat) a szalajt szóval azonos
vy|slovený = kimondott, kifejezett, lásd slov címszót: szó, szav l vendéghanggal: szlov
vy|slovne = kimondottan, kifejezetten, slov = sov, szav, azaz szó
vy|s|topovat = nyomára bukkan, itt top (pl. topog) nyom jelentéssel szerepel
vy|s|túpenie = fellépés, az s vendéghang, túp = top, tehát „feltoppanás”
vy|tavit’ = „ki|tavít”: kiolvaszt, itt a tó-tav (lásd még: tócsa, tocsogó) szó áll
vy|vábit’ = „ki|csábít”
vy|viest” = ki|vezet
Z
za|cengat’ = fel|csenget
za|fajčit’ = „rá|fújcsít”: rágyújt
za|gága» = fel|gágog
za|mazat’ = „rá|mázít”: bemázol
za|nôti» = „rá|nótít”: rázendít egy nótára
zástava = zászló, lobogó
zá|tarasa = torlasz
záver = závár v-nélküli párja: zár, itt: záróberendezés, závárzat
zelený = zöld
zeler = zeller, eretelileg: szélie, ugyanis a régi szokás szerint kert szélynövénye volt
z|mera» = meg|mér, le|mér
z|riedka = ritkán
z|unovaný = unott, kedvetlen, fanyar
z|unova» = elunni, megunni
zúzik (tájszólás) = zúza
®
ľandár = zsandár, csendőr
ľeliar = zsellér
ľemµa = zsemlye
ľgrloš = zsugori, fösvény
ľinčica = zsendice
ľinka = zsineg, kötél
ľírny = 1. zsíros, tápláló 2. termékeny 3.hízó, hizlalásra alkalmas (pl. marha)
ľiváň = zsivány, élénk gyermek, rabló
ľivánska pečienka = zsiványpecsenye
ľupan = ispán, a zsupán  az ispán szó eltorzított alakja

***

Irodalom:

Barabási László: Magyarul gondolkodni, Fríg Kiadó, Budapest, 2006.
Barabási László: Székely-magyar történelem Atillától máig, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Czuczor-Fogarasi szótár, Magyar Tudományos Akadémia, 1862.
Cser Ferenc-Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, magánkiadás, Budapest, 2000.
Harsányi Ildikó: Fekete magyarok-fehér magyarok, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Mesterházy Zsolt: A Magyar ókor I-II., Magyar Ház Könyvek, 2002.
Mesterházy Zsolt: A honfoglalások kora, Kr. e. 2200-Kr. u. 1250., Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Szabédi László: A magyar nyelv eredete, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974.0
Szabó István Mihály: A magyar nép eredete, Mundus Kiadó, Budapest, 2004.
Varga Csaba: JEL JEL JEL, avagy az ABC 30000 éves története, Fríg Kiadó, Budapest, 2001.
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve, Fríg Kiadó, Budapest, 2003.
Varga Csaba: A magyar szókincs titka, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv, Fríg Kiadó, Budapest, 2006.
Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel, Fríg Kiadó, Budapest, 2007.

Kapcsolat felvétele: eredet.e@freemail.hu