Otthonom legfontosabb falán függ. Féltve őrzöm, ó nem a pénzben mérhető értéke miatt.Amikor ránézek, nem csupán az értünk meghalt Jézusra gondolok. Nagymamám juteszembe zsemlével, és az a nagymama, aki művészi feszülettel keresett fel.Ébenfa kereszten elefántcsontból faragott Krisztus. Délelőtt volt. A ház előttiteniszpályán napfényben pattogott a labda. Edzés volt.

A középkorban Nazianzi Szent Gergely egyik fohászában kérdi Istent,

Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom:
"TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"

Születtem 82 évvel ezelőtt. A születésnap ünnep. Az Életet ünnepeljük, amely felsírt egy sohasem volt csecsemőben, és azóta mosolya színesíti a

Jézus Krisztus születését ünnepeljük, akiben emberré lett az Isten. Kellett, hogy arca legyen, szeme, hangja.

Tizennyolc éves voltam. Bátyám Pesten lakott és dolgozott. Érettségi után felkerestem. Szűk padlásszobában élt. Ágy, asztal, egyetlen szék. Albérleti hangulat. A szegénységgel élt együtt. Mire is telhetett volna munkáskeresetéből?
Megöleltük egymást. Ő büszke volt érettségizett öccsére.

Csongrád, 1963
Édesanyám,
ha virágokat küldenék, elhervadnának,

Süteményt tett elém Erzsi néni. Jó íze volt, mielőtt nyelvem ízlelte volna, mert jósággal tette elém, mint máskor, és mosolygott, és kérte, meséljek

Újesztendő. Jövőbe nézünk. Szeretnénk látni, mi történik majd velünk? Ám, homály ködében a holnap is. Nézzünk önmagunkba!

Ki látta?
Keresztelő János állította a Jordán partján - adja hírül a Biblia.
Igazat mondott?
Látható a Láthatatlan? Érzékelhető az érzékelhetetlen? Istennél semmi sem lehetetlen.