 | | | 2026. augusztus 16. vasárnap, Ábrahám napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ébenfa-elefántcsont-Krisztus | | Otthonom legfontosabb falán függ. Féltve őrzöm, ó nem a pénzben mérhető értéke miatt.Amikor ránézek, nem csupán az értünk meghalt Jézusra gondolok. Nagymamám jut eszembe zsemlével, és az a nagymama, aki művészi feszülettel keresett fel. Ébenfa kereszten elefántcsontból faragott Krisztus. Délelőtt volt. A ház előtti teniszpályán napfényben pattogott a labda. Edzés volt. A behallatszott vidám játék nem zavart. Íróasztalomnál dolgoztam. Kopogtak. Félénken.
- Tessék!
- Dicsértessék a Jézus Krisztus! - köszönt az idős, jól öltözött hölgy.
- Mindörökké.
- Ugye nem ismer? Unokáimat igen. Ikrek. Fiú és lány. Büszke vagyok rájuk, mert tehetségesek. Önnél már jártak. Esztergomban a ferencesek gimnáziumába járnak, készülnek az érettségire. Aggódom értük. Taníttatásuk sokba kerül, szüleik anyagi gondokkal küzdenek. Segíteni szeretnék. (Táskájába nyúl és elém tesz egy feszületet, és folytatja.) Kérem, nézze csak jól meg. Indiai elefántcsontból faragott hindu arcú Jézus. Látott már ilyet? Nem akarom megsérteni, tudja, mi ennek a műkereskedelemben az ára?
- Nem sért meg.
A fekete kereszten a hindu arcú csontkorpusz (test) lenyűgöz.
- Kérem, vegye meg. Szívemhez nőtt, örököltem, de unokáimon akarok segíteni.
- Most én kérem, ne essék rosszul, megvenni nem tudom, de vásárlás nélkül anyagi gondjain, engedje meg, hogy segíthessek. Unokáit becsülöm. Többször voltak nálam beszélgetni.
- Nem fogadhatom el, ami felajánl. Unokáimat nagyon szeretem. A feszületet boltba nem viszem, olyannál legyen, aki megbecsüli. Szívem úgy lesz nyugodt, ha én hozok értük áldozatot. Közelebb tolta felém a feszületet. Néztem az arcát, mélyen a szemébe néztem, nem kételkedtem a szavában, hanem a szívéig szerettem volna látni és csodálni benne a nagymama jóságát.
Asztalomra tettem a kért összeget, sőt valamivel többet, hiszen biztos, nem a kereskedelmi árat kérte. Megszámolta a pénzt és csak annyit vett el, amennyit kért.
- Köszönöm! - mondta.
Szemében könnyek csillantak fel, az öröm könnyei, hogy unokáit tudja támogatni. - Dicsértessék, mondta, kezemet megszorította, szemében a hálát láttam.
Ajtómon kilépett, emlékeimből soha. Ráadásul itt a feszület, amely emlékeztet rá és nagymamámra is, midig. Ő szegény asszony volt, nagyon szegény, de Nagymama volt, jósággal tele. A városban, ahol élt és dolgozott, heteket töltöttem szamárköhögésem miatt, hiszen a levegőváltozás azt enyhíti, gyógyítja. Reggelenként, amikor nagybátyám a Berettyó-partra vitt a tiszta levegő miatt, mindig megálltunk nagymamám alacsony ablakánál.
Kopogtam. Hármat. Az ablak kinyílt és piciny táskám azonnal megtelt meleg zsemlével. Máskor süteményt adott. Mindig mosolygott. Halk, szelíd hangonminden nap kérdezte: "Ugye ma már jobban vagy? Holnap is gyere!" (Hogyan is írjam? Minden reggel szeretetében fürödtem...)
Zsemlék a táskámban, mint a bibliai szegényasszony két fillérje a templom perselyében. Ő is "mindenét" adta, mint a művészi feszülettől megvált nagymama. Szeretet nagymamák szívében. És nem is tudják, hogy szívükön keresztül simogat már gyermekkorunkban az Isten. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |