 | | | 2026. szeptember 10. csütörtök, Nikolett, Hunor napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Az Ómagyar Mária-siralom megmásításáról | | 
Becses nyelvemlékünket, az Ómagyar Mária-siralmat mindenki ismeri. Itt most a 2. versszak hibás értelmezésről szólok. Az Ómagyar Mária-siralom második szakasza így tétetett át a köztudatba: „Választ világumtul, / Zsidó fiadumtúl, / Ézes ürümemtől.” ( (Mészöly Gedeon olvasata; a függőleges vonalak ütemhatárok)
Sajnos ez így teljesen hamis, amit csak egy vessző szinte észrevehetetlen elhagyása tesz. E verszak valójában így olvasandó: „Választ világomtól zsidó, fiadumtúl, ézes ürümemtől...”. Ez régies mondatszerkezet: a régi beszédre jellemző volt az alany átvetése, mintegy “késleltetése”. Jelen esetben mi az alany, a késleltetett alany? Látható, hogy az idézetben a zsidó szó a mondat alanya, ez került a mondat belsejébe (ráadásul az eredeti latin szövegben nem a zsidó, hanem a Judea szó áll). S ha az alanyt a mondat elejére tesszük, ezt kapjuk: „Zsidó választ világumtól, fiadumtúl, ézes ürümemtől”. Amiből kitetszik, hogy sem Mária, sem Jézus nem zsidó. Érdekes is lenne, ha pl. egy szlovák anya így jajongana: Választ világomtól, szlovák fiamtól, édes örömemtől. No de ki? Vagyis „Szlovák választ világomtól, fiamtól, édes örömemtől”. Tehát nem szlovák anyáról és gyermekről van szó e kis példában sem, hanem ellenkezőleg: arról van szó, hogy az anya és a gyermek éppen hogy nem szlovák. Avagy japán anya esetében sem várható ez a siránkozás: “választ világomtól, japán fiamtól”. Ez így képtelenség. Az utolsó előtti versszak is megerősíti mindezt, mely így hangzik: „Zsidó, mit tész, türvéntelen”, maibban: „Zsidó, amit tesz, törvénytelen.” Érdemes az eredeti szövegre is tekinteni. Az eredeti latin szöveg: „Orbat orbem radio, / me Judaea filio, / gaudio, dulcore”. Ez Horváth Iván remek, mai ízű fordításában, s egyúttal az eredetihez híven ugyancsak késleltetett alannyal: „Megfoszt világot fénysugártól, / engem Júdea a fiamtól, / az örömtől, az édességtől”. Ha pedig ezúttal is előre tesszük az alanyt, ahogyan az ma leginkább szokásos, ezt kapjuk: „Júdea megfoszt világot fénysugártól, / engem a fiamtól, / az örömtől, az édességtől”. Tehát már kis nyelvtani ismeret is hozzásegít annak felismeréséhez, hogy a köztudottnak, tanítottnak épp az ellenkezőjét jelenti az Ómagyar Mária-siralom második versszaka.

Maria Dietrich hozzáfűzése a fentiekhez: Történelmileg világos, hogy Mária nem oda tartozott, ahová az idegenek szeretnék, hogy tartozzon. Ez már abból is adódik, hogy fogadta a három keletről jövő mágust, ugyanis törvényük kimondja, hogy (5. Moses 18; 10-12) minden csillagjóst, mágust kerülni kell, megölni és kiirtani. Ez magában már nagy szentségtörés lett volna, mivel nem tarthattak az ő istenük mellett „egy fényisten fi át”. Ez a népség az anya után tartja a szövetséget istenükkel, de ha egy megesett lány lett volna a sajátjuk közül, akkor nem élte volna túl a haragot. Jézus mostoha apja után meg természetes, hogy nem lehetett ennek a családfának az örököse. Bizonyára nem véletlenül történt a vessző elhagyása... mint sok más minden, ami hasznos lehetne a cél eléréséhez. Csak az emberi tudás, az értelem tudja megszabadítani az emberiséget ettől az inváziótól.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |