ópheléo(l) [ώφελέω] = segít, használ, hasznára válik vkinek

ÁPORODOTT  gyöke áp, értsd büdös, rothadt szagú, megzápult. A szó eredeti alakja: → ZÁP, régibb tájszólásban: ápul = zápul, áptojás = záptojás.  Záp sz-szel ejt­vén: szep, ebből a → SZEPSZIS szó.

BAJ  kiejtési változata: bal (l > j: mint jány > lány). Mert pl. nem bal oldali eset a baleset, hanem baj eset. Bal kéz: baj kéz, azaz bajt hozó, bajcsináló, vagyis ügyetlen kéz. Baj az ógörög jellegzetes kiejtéssel (b = p): pai [παι]. E régi, pai, paj kiejtést őrzik a pajk (paj-k), pajkos (azaz bajk-os, vagyis bajt okozó), pajtás (azaz bajtárs, valójában pajk-társ) szavak. Az ógörög korban a gye­rek is e gyökkel neveztetett meg, mert hogy: bajcsináló, de e pai szóból a pajzánkodás, pajzán szó is. Ógörög:

paidiká [παιδικά] = pajtika: fiúkedvese vkinek, kedvenc

paidikósz [παιδικός] = pajtikás: gyer­meki, gyerekes, játékos, fiúszerelemre vonatkozó.

paidiszké [παιδισκη] = pajtácska, paj­táska (ugyanis régi -iszka, iszké ma -icska, -ocska, mint pl. magocska, tal-icska, azaz tol-icska)

paio(l) [παιω] = 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) páhol.

(Itt csak megjegyzem e paid, pajt szóból származik a pedagógus = nevelő szó.Jelen­tése: aki a kis bajkeverőkkel, pajtásokkal foglalkozik, neveli őket.)

A ~ gyökből a bajlódik, baja van, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. → VAJUDIK, BAJÁN

Magyarból a szláv boj, voj (= baj) szó.

BAJÁN  az → ORVOS másik, régi megnevezése és a → BAJ, ógörög pai [παι] = baj) gyökből származik, értsd: aki legyőzi a bajt, aki diadalmaskodik a baj fölött. Így lehet a baján szó az orvos megnevezése és egyben avar királyunk (Baján) neve is.  E szóból a bajnok (tulajdonképpen bajánok) szó. Baján összevont alakja: bán (mint tiszt­ség). Ógörögben (b = p):

paián [παιαν] = baján: orvos, Paián: az istenek orvosa.

paióniosz [παιωνιος] = bajános, bajá­nyos: gyógyító, gyógyerejű.

BETEG  gyöke bet, régi kiejtéssel beth, peth, ez mély hangrendben pat, miből a pa­tika szó. Másik ágon a bet gyök kiejtése bágy lett, ebből a bágyad (régi bádjad), bá­gyadt szó. Ilyen érteményű a bet, beth, peth győkből épített petyhüd, petyhüdt szó is. Ezt igazolják ezek az ógörög szavak: 

páthé [πάJη] = baj, szenvedés, elviselt sors

páthosz [πάJος] = betegség, szenvedés, áttételesen külső hatás, benyomás, szenvedély stb.

A ~ szóból többek között: betegség, be­tegít, betegszik, betegesség, betegeskedés, betegül.

FÁJ  igen régi szavunk. Az ógörög kor­ban pheü [φεϋ] = fáj, de valódi értelme: jaj, ógörögben joj [ioi], azaz jaj. E pheü szó azonos a pfü, hü, piha szóval, pl. pfü, de büdös, azaz jaj, de büdös, hü, de büdös.

GÁZ  → GŐZ

GENY, GENNY  Jelentése: fehéres, sárgás sűrű folyadék, a keny (mint kenyő­dő, kenődő) szóból származik. A ~ szó áll a ganaj, ganyé szóban is. Érdekes, hogy már nem ismerjük ezt a szóazanosságot, de mégis egyenértékűen használjuk a „ganyé ember” és a „genny alak”, „genyó” kifeje­zést. → KENŐCS

GÉZ  másként kifejezve: fátyolszövet. ~ áttetszőt, gomolygót jelent, s azonos vele a → GŐZ, mint gomolygó, áttételesen át­tetsző, finom eloszlást jelentő szó. ~ azo­nos az angol gauze szóval.

GŐZ  gyöke az ősi magyar, valami­képp görbére hajlást jelentő go gyök, miből pl. a gomoly, gomolyag, gombolyag, gön­dör, göb, gubanc stb. szavak. Go gyökből a go-oz (mint fal-az, kör-öz) > gőz szó, értsd: gomolyog, általában nedv, pára, köd, s kissé áttételes jelentéssel ez a gáz szó is. Pusztán az áttetszőség miatt (fátyolszövet) jelenti ez a szó a → GÉZ -t is. Go-oz ma­gas hangrendben ge-iz, ebből pedig a geizir > gejzir szó, mely tehát mai kiejtéssel gőz­er lenne. A ~ nagyon régi szó lehet. A Cz. F. szótárban a GŐZ szó elterjedtségéről: „Rokonokul tekinthetők a német Gas, Gäscht, gischen, Gischt, Geist, svéd gåst, gaesning (forrás, pezsgés), angol yest, yeast, ghost, izland geys, geysi, geysan (hevesség), szláv jesa (felindulás, harag), finn kaasu stb.”

GYÓGY gyöke: → JÓ > gyó (mint táj­szólásban jő = gyü, jön = gyün). Gyógy, régiesen gyód, úgy képzett szó, mint me-gy, sze-d, de ez a gy, d hang t is lehet: gyót, vagy í-vel: gyó-ít (jó-ít) (hasonlatosan  a fut, süt, gyút azaz gyu-ít > gyújt szavakhoz). Tehát a gyógy ige, s e szót  könnyen megértjük, ha a jót szót a jó v-s párjával ejtjük ki: → JAVÍT. Ugyanis a régi általános magánhangzó kettőzés miatt jó jao, jau, így jót valójában jaot, esetleg jauit volt, ebből lett egyik ágon jót > gyót > gyód > gyógy, a másik ágon javít.

Hogy ~ gyöke valóban → JÓ, annak bi­zonyítását nem csak egyes tájszólá-sokban találjuk meg, hanem az is igazolja, hogy a jó jelentése a kínai nyelvben: gyógyszer, gyógynövény, a héber nyelvben ugyancsak gyógyszer.

Teljes körű igazolását pedig az ógörög­ben találjuk meg:

iá­szisz [ϊάσις] = józás: gyógyítás, gyó­gyulás. (Másként a jó = jav egyenlő­ség alapján JAV-azás: jóvá tevés lenne, ugyanis az ógörög kori -oszisz ma -ozás, -ezés, -özés):

iátész [ϊάτής] = jótész (jót-ész): orvos. Jótész ma gyógyász kiejtéssel haszná­latos, lásd a szócikk elejét.

iátér [ϊάτήρ], iátór [ϊάτωρ] = jóter vagy jótér, jótor (mint pl. futár): orvos.

iátosz [ϊάτός] = jótos: gyógyítható (jó­tos v-vel javítas – mint pl. avitas, avi­tos – lenne).

~ helynevekben is előfordul, gyógyvi­zet, gyógyforrást jelezve: GYÓGY, GYÓD, GYÜD s egykoron talán GÖD is gyógyvízéről, gyógyvíz forrásáról kapta nevét.

GYÓGYÁSZ  valójában jótész (jót-ész), ahol a jót ige (mint lát, süt) v hanggal azo­nos a javít szóval. Azaz ógörög jótész v belhanggal: javítász, s e jótész szó mai ki­ejtéssel: gyógyász. A kiejtés változásáról bővebben  → GYÓGY.

GYÓGYÍT  a → GYÓGY = jót  (v bel­hanggal: jav-ít) szó feleslegesen tovább­képzett alakja, ugyanis kétszer szerepel benne a -t, -ít igeképző. Valószínűleg a ki­ejtés (jót > jód > gyód > gyógy) módosulá­sával elhomályosult a gyógy jó-ít (jav-ít) érteménye, s végül főnévként értelmezték, aztán hogy ige legyen, ismét utána fűzték ugyanazt az igeképzőt.

GYÓGYÍTÓ  eredeti kiejtéssel: jót-ít, jót-ító, → GYÓGY,  GYÓGYÍT

GYÓGYSZER  összetett szó: gyógy + szer. → GYÓGY, melynek gyöke a jót ige (mint fut, lát), jelentése: ami javít, jó-ít. A szer jelentése: anyagi jav (→ JÓSZ), „va­gyon, portéka. Mindenféle szerrel üzérked­ni. Fűszer, ócska szerek.” (Cz. F.)

HALÁL, alapszava: hal, eredetileg hul, mely a hull szóval azonos: az l kettőzése csak nyomatékosítás, → HULLA. Aki meghal = elhull. Halni veszni = hullni veszni. „Él hal érte”. Világlátásunk szerint csak az ember hal meg, az állatok dögle­nek, vesznek, esetleg elpusztulnak. Egyet­lenegy kivétel van, a méhek. Ők ugyanis szintén meghalnak. Magyarázata az egyip­tomi, vagy az előtti időkben rejlik. Mint ahogyan a méh szó kettős értelme is. Ezek a jelenségek is a magyar világkép ősiségét jelzik.

HALANDÓ  eredeti alakja: hullandó, értsd: ami majd elhullik, azaz meghal. A gyök: hal, lásd → HALÁL. (Az -andó, -endő régi magyar képző, s a jövőben be­következő eseményre mutat: pl. hozandó, megírandó.

HALOTT  valójában: hullott, aki el­hullt. → HALÁL, HULLA.

HALOVÁNY  eredetileg halou-ány.   Az u hangból v lett: halv-ány. A halott fehé­res színéről. → HALÁL.

HULLA  alapszava: hull, ami elhullt,  → HALÁL

ÍR  gyógykenőcs. Közel áll hozzá elő­téttel a zsír szó. A Cz. F. szótár szerint az ír az erő szóval rokonnak látszik, minthogy gyógyerő van benne. (E szófejtés nem eléggé bizonyított.)

JAV v nélkül: → JÓ

JAVAS  gyöke: → JÓ, ebből v-vel: jav. Javas: gyógyító asszony vagy férfi. ~ v nél­kül: jós (jó-os), eredetileg → JÓSZ (jó-osz, jó-asz), mely szó már csak a jószág (jó­szág) szóban él.

~ tehát nem tévesztendő össze az azonos hangzású jóssal, jósolóval, e szavak gyöke ugyanis: → JŐ, JÖV, mint jövő, jövendő, jövendölő, a jós jövendőt mond.

JAVÍT  v nélküli párja: jót, miből kiej­tési változattal → GYÓGY. ~ jelentése: jóvá tesz, megjavít.

JÓ  régiesen: jau, ebből: jav; ógörög iá [ϊά] = jó (mint pl. iai [ιαι] = jaj), másik ki­ejtéssel: eü [έύ] = jó. Jó gy-vel: gyó, → GYÓGY.

JÓS  gyöke nem → JÓ (ld. → JAVAS), hanem: JŐ, miből: jövős, jövendölő, jövőt mondó.

JÓSZ (jó-asz) gyöke JÓ, JAV. A ~   szóból a jószág szó. Érteménye: jav, mint­hogy értékeim: javak, jó dolgok.

~ azonos az ógörög

éüsz [έύς] = (jósz) javak, jó dolgok szó­val.

KENŐCS  gyöke ken, keny, mely azo­nos a → GENY szóval. „Mindkettőnek eredeti gyöke pedig a szétömlést, olvadást jelentő en v. eny, mely megvan az enged, enyik, enyek, enyekes, enyészik, enyv szók gyökeiben s a k itt is mint több más szókban előlehellet. Értelme: valamit bizonyos híg, ragadós anyaggal dörzsöl, mázol, hogy nyirkossá, puhává, fényessé tegye, vagy szépítse, vagy enyhítse, gyógyítsa stb. Hajat, szakált, bajuszt kenni.” (Cz. F.)

MEDDŐ  eredeti jelentése metszett, azaz mett, s a heréltre mondták. ~ régi el­lentéte: magló (magot ontó), miből úgy tű­nik, hogy azonos szerkezetű, eredetű a két szó.  A Cz. F. szótár így magyarázza meg, hogy miként lesz meddő a metélés által a hím is és a nőstény is:  „Minthogy pedig mind a hím, ha heréjét kimetszik, mind a nőstény, ha görgőjét kiveszik, faját szaporí­tani megszün, s terméketlenné leszen: in­nen jelent átv. értelemben terméketlent.” → METSZ

METÉL  → METSZ

METSZ  alapszava: met, a szóvégi -sz csak újabb kori toldás. Például metszd ré­gen: medd vagy metd, metszeni: metni. ~ szóból: metél, metélés, megmetélni (pl. a szőlőtőkét). Más nyelvekben: „latin meto (aratok, metszek), szanszkrit masz, arab maza, franczia massacrer, és német met­zeln, Metzger, Messer stb.” (Cz. F.) Lásd még: → MEDDŐ

ORVOS alapszava: → ír (értsd: kenőcs). Ír régie­sen íru, írv (mint hamu – hamv, nedü – nedv), s ebből -os toldalék­kal: írvos. Kiejtésben ketté vált az iruos szó:

1) íres

2) orvos

Orvos tehát kenőcsös ember, az, akinek kenőcse van, aki keneget.

A gyógyító ember másik, régi neve: → BAJÁN (aki legyőzi a bajt), → BAJ.

SÉRV  gyöke: sér, miből a sérült, sérülés szó is. Sér régi kiejtéssel: seru, s az u-ból v lett (mint hamu - hamv), így keletkezett a ~ szó. Eredetileg mindenféle sérülést, sebet jelentett.

SÍR  (verem). Eredetileg gabonatároló vermet jelentett. Ógörög:

szirósz [σιρός] = gabona elraktározására szolgáló verem

SZEPSZIS  a szó szerkezete: szep-sz-is. Szep gyök kiejtési változatai záp, áp (mint áporodott). Részletesen: → ZÁP.

SZIKE  alapszava: szeg, ~ a szegő kiejté­si változata, azaz késféle szerszám. Ugyan­ez a gyök áll a szekerce és a szakóca (értsd: szegőce) szóban is. Egyezik vele a mongol szüke, mandsu: szoukhe.

VAJUDÁS eredetileg b-vel: bajódás, baj­lódás, → VAJUDIK

VAJUDIK = eredetileg: bajódik, l ven­déghanggal: bajlódik, ue. vajlódik. A baj gyökből másként képezve: bajmolódik.

ZÁP  jelentése: büdös, romlott, teljesen azonos vele az ógörög szép [σηπ] = rotha­dás, felbomlás jelentésű szó. Záp i előhang­gal: iszap, z előhang nélkül: ÁP, mint → ÁPORODOTT. Záp régi, szelyp kiejtéssel SZEP, miből sz utóhanggal szepsz (mint nyug – nyugsz, fek – feksz), ebből pedig a szepszis szó. Ógörög

szépo(l) [σηπω] = 1) zápol: rothaszt,  rothadásnak indít, 2) zápul: elrothad, bomlásnak indul.

széptikósz [σηπτιός] = záptikás: rotha­dást, felbomlást okozó.

széptósz [σηπτός] = záptos: elrohadt, felbomlott.

(Tehát ógörög kori szavaink: zápol, zápul, záptikás, záptos, csak z = sz.)

Latin seps (szepsz): egy apró gyíkfajta, melynek csípése állítólag rothadó sebet okoz.