 | | | 2025. október 14. kedd, Helén napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| |
1849. október 6.: a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. Rájuk emlékezünk a mai napon. ...
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Élni vagy meghalni - 12-13. levél | | A tizenkettedik levélben vallom: BARÁTOM!
Talán ez a szó hiányzik neked. Talán egy másik: kedvesem, szerelmem, szeretett gyermekem – egyetlen szó hiányzik, s elcsitul benned a vágy, hogy önkezedtől szűnjön meg életed. Kérlek, figyelj. Hallgass magad körül figyelmesen. Van valaki, aki mondja neked: barátom. Lehet, mást mond, azt, amire vágyol: szeretett gyermekem – kedvesem – szerelmem. Lehet, hogy kiáltja. Csak te nem hallod. Úgy ne járj, mint a bibliai Júdás. Ismerjük történetét. A názáreti Jézusnak 12 barátja volt. Júdás, az egyik tanítvány elárulta Mesterét és ellenségei kezére játszotta 30 ezüstpénzért. Elárulta. Jézust letartóztatták, halálra ítélték, keresztre feszítették. Júdás ezt, a halált már nem akarta. Árulásától kétségbeesik. Döbbenetében visszaviszi megbízóinak a 30 ezüstpénzt. Menekült önmagától. Kötelet fogott és felakasztotta magát. Sajnálom Júdást, mert elkeseredésében nem jutott eszébe éppen az árulás pillanata. Ugyanis akkor, amikor áruló jelként megölelte Jézust, az elárult Mester ezt mondta neki: Barátom. Mert szerette. Még akkor is, még árulásában is. Júdás azonban nem hallotta meg. Nem emlékezett vissza a szóra: barátom. Pedig, ha hallja, ha eszébe jut kétségbeesésében, akkor nem fogja a kötelet, nem fut a fához, nem végez magával. Megsiratja tettét és tovább él. Szívedben honnan a kétségbeesés? Mi sodor az önpusztítás felé? Hiányzik egyetlen szó, mit hallani szeretnél. Már elhangzott! Emlékezz most vissza, lehet, egy órával ezelőtt mondta valaki, egy nappal előbb, vagy a múlt héten. De mondta. Emlékezz! Egyetlen ölelés hiányzik. Nem éppen téged ölelt meg valaki, akit szeretsz, aki szeret? Ölelésének melege már ruhádon nem lelhető, de szívednek éreznie kell. Aki akkor megölelt, az vár, szeret, akar, és keserűen sírni fog, ha úgy kell megtalálnia téged, azt kell hallania rólad, ami Júdással történt. A szó nem hiányzik – halld meg. Ha még Júdásnak is volt, aki mondta: barátom! Elhagyatottságod jégpáncélja egy ponton olvad, szeretnek, vedd észre. Ha hallod, ha érzed, akkor az úton megállsz, a fához nem jutsz el, a kötelet kiejti a kezed. De jó emlékezni szavakra: barátom, szerelmem, szeretett gyermekem... Tudom, ismeretlen vagyok előtted. Bár egyre jobban megismersz, amint soraimat olvasod. Vonaton találkozott két ismerős? Ennél már több. Együtt érzek veled. Ha emlékeidből nem hangzik fel a várt szó: engedd, hadd mondjam én: Barátom... Szívesen találkoznék veled.
A tizenharmadik levél elbeszéli: MIÉRT DÖNTÖTT HAMLET AZ ÉLET MELLETT?
Ki ne ismerné a dán királyfi történetét, melyet Shakespeare beszél el híres tragédiájában? Hamlet, az ifjú királyfi lelkét bú, keserűség nyomja. Apja halott, anyja, megszakítva a gyászt, férjhez akar menni sógorához, aki már elfoglalta a trónt. Hamlet még nem tudja, hogy apja gyilkosság áldozata lett, de már akkora a szomorúsága, hogy öngyilkosságra gondol. Nem érti, „mért szegezte az Örökkévaló az öngyilkosság ellen kánonát” (törvényét). Majd keserűen kiáltja: „Ó, Isten, mily unott, üres, nyomasztó nékem e világi üzlet! Phi! rút világ!” Lelki válsága akkor tetőzik, mikor megismeri apja meggyilkolásának körülményeit. Apja édestestvére, aki most készül anyját feleségül venni, mérgezte meg a királyt. Csalódott édesanyjában is, aki cinkosa volt a gyilkosnak. Gonosszá vált előtte az ember, az egész emberiség. Hamlet lelkét hatalmába vette az önpusztítás örvénye.
„Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés... Meghalni, – elszunnyadni, – semmi több; S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait: Oly czél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni, – elszunnyadni, – és alunni! Talán álmodni: – ez a bökkenő; Mert hogy mi álmok jőnek a halálban Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent... – Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte járadalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó – le nem Lohasztja kedvünk’, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni?...” (Arany János fordítása)
Figyeled, mi zajlik le Hamlet lelkében? Talán hasonló zajlik a tiédben. Üres, nyomasztó, rút a világ. És meghalni, elaludni, álmodni. Így oldani meg a feszültséget, a külső kudarcot. Hamlet mégsem emel kezet önmaga ellen. Fél, retteg. Mi biztosítja neki, hogy a halál megoldás? A halál a béke „álma”. S ha nem az? Csupán megsemmisülés? És ha az ismeretlen tartomány szenvedéseket tartogat, különösen az öngyilkosoknak, amint azt akkoriban hitték (ma is vannak, akik vallják). Inkább tűri a jelen gonoszt, mint sietne az ismeretlen felé. Kérlek, ha hasonló vagy Hamlethez abban, hogy szíved keserűségében a halálra vágyol, légy hasonló hozzá gondolataiban is. Gondold át, amin ő elmélkedett. Senki és semmi nem biztosítja, hogy a jelen rosszat jobb váltja fel. Hamlet bátor volt bevallani, hogy fél. Nem szégyen, ha szíved megremegteti a halál utáni vágy, ha tenni induló szándékod bénítja a le nem gyűrhető kérdés: mégis, mi lenne utána... Dönts, mint Hamlet! Ő az életet választotta. Természetesen legyünk igazságosak Hamlethez. Nem csupán a halálon túli ismeretlenség fogta vissza kezét, hanem a tett vágya, mit neki kellett még megtennie. Amikor az életet választotta, amellett is döntött, hogy CSELEKSZIK. Igazságot kell tennie apja halála miatt. Igazságot a gyilkos testvéren, a cinkos anyán. Cselekszik. A gyilkost leleplezi. Anyja áldozata lesz a „férje” előkészítette cselszövésnek. Hamlet intézkedik hazája jövője felől. Végül párviadalban hal meg. Hamletet becsülöm, mert az önként hívott haláltól való félelme bátorságot, tettrekészséget váltott ki énjéből. Lehet nagyszerű ember, aki hívja a halált, de teljesebb értékű, aki az élet mellett dönt. Az élet pedig tetteket vár. Rád milyen tettek várnak? „Lenni, vagy nem lenni?” – kérdi Hamlet. „Élni vagy meghalni?” – kérded te. Félj, mint Hamlet. Dönts, mint Hamlet. Élj és tedd, amit tenned kell!
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |