 | | | 2026. január 13. kedd, Veronika napja. Kalendárium | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik. A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Élni vagy meghalni - 24-25. levél | | A huszonnegyedik levél tudja: ÉS MOST FOLYTATÓDNAK A MINDENNAPOK
Úgy érzem, magad látod igazán, nem a körülményeid változtak, illetve változnak meg; nem az önpusztításba sodró ok szűnt, illetve szűnik meg. Ennél fontosabb történt és történik. IGENT mondasz az életre. Az igen, melyet kimondtál önmagadnak, felszabadította a bensődben szunnyadó erőt: van erőd élni. Élni jó, élni szépen még akkor is, ha szíved, ha szemed olykor egyaránt sír. IGENT mondtál. Az igenben személyiséged szólalt meg. Hiszel önmagadban. Hitednek alapja van. Erőd, reményed, szereteted, mellyel önmagad felé fordulsz. Az önszeretet nem bezár. Mások felé kinyit. Társakat hoz neked. Társként visz mások felé téged. A mindennapokban, melyek jönnek. (És itt villan fel bennem, ha te nem csupán hívtad, hanem meg is kísérelted a halált, de visszahoztak az életbe, akkor hogyan nézzél az emberek szemébe? Nyugodtan. Nincs mit szégyellned. A gyöngeség, az emberi elesettség, a kétségbeesés, az erkölcsös emberben nem az ítélkezést váltja ki, hanem a segítőkészséget, az együttérzést. Akiknek érdemes véleményére adni, azok nem elítélni akarnak téged, hanem segíteni. Nézz a szemükbe. Hiszen túlélted tettedet. És ez a döntő: IGENT mondasz az életre. Akarsz hinni és szeretni. Tudsz hinni és szeretni, még azokat is, akik értetlenül néznek nyílt tekintetedbe.) Ha még van türelmed olvasni soraimat, hadd ismertesselek meg néhány, a gyakorlati életet megkönnyítő tanáccsal. 1. Napi munkádat képességeid szerint a legjobban végezd el. A munka visszahat rád. Alakít. A jól végzett munka a megelégedettséget ajándékozza neked. (Óvd magad a „versenytől”, amely másokhoz mér, hogy mennyit végeztél, értél el. Az elvégzendő feladatot saját képességeidhez, erődhöz mérd, s így az eredményt is. Elkerülni így tudod az önelégedetlenséget, a hajszát, a túlterhelést.) 2. Tégy jót. Jobb adni, mint kapni.” Adj. Van mosolyod, van megértő szavad, tudsz érdeklődni más gondja, öröme után. Van időd. Legalább néhány perc. Ne rohanj, érj rá szeretni. Meghallgatni a másikat. 3. Olvass naponta. Az újság kevés! Olvass egy regényt. Naponta néhány oldalt. Vagy legalább egy verset, ízlésed, igényed szerint. Hasznos lenne olyan könyvet, amely önismeretre segítene. 4. Zene nélkül ne múljék el napod. Énekelj egy dalt. Kapcsold be a rádiód. Forgasd le kedvenc lemezed. 5. Naponta vedd észre a természet eléd kerülő szépségét. Felhők az égen. A lomb megadó bókolása a szélnek. A csillagok! Verebek az utcán. Arcod mossa az eső. – Szóval, naponta tudatosan érintkezzél a természettel, mely körülvesz. (Már írtam: valamiképpen szeret.) 6. Ajándékozd meg magad néhány perces csönddel. Igen, jól olvasod: néhány perc csönd naponta. Amikor egyedül vagy. A csönd segítség. A zaj ártalom. A csönd ünnep. Magaddal találkozhatsz benne. 7. Szíved szomjas az örömre. Adj neki inni. Naponta. Egy kortyot. Abból az örömből, mely felderít. Ismered öröm-igényedet? Elégítsd ki! Öröm nélkül ne múljék el napod. Bizonyára észre veszed, hogy ez a hét tanács mily egyszerű. Szükség van rájuk azonban, hogy a hétköznapok lehangoló szürkesége elviselhető legyen. Arra segítenek, hogy egyéniséged egészséges „kondícióban” tartsd. S mindehhez nem pénz kell. Csak figyelem. IGENT mondtál az életre. Kezedben van sorsod. Alakítsad. Rengeteg múlik rajtad. Korunk lángelméjű fizikusának megállapítása – ezzel fejezem be ezt a levelem – segíti veled: „Az élét értelme azokban az értékekben van, amelyeket mi magunk létrehozunk, azaz mindenki saját maga adja meg életének értelmét.” (Heisenberg) A huszonötödik levél leírja: AMIRŐL NEM ÍRTAM, AMIRŐL NEKED KELL ÍRNOD VAGY SZÓLNOD
Lassan végére járok mindannak, amit szerettem volna megírni. Vajon te mit gondolsz? Lehet, elégedetlen vagy, mert azt állapíthatod meg, hogy éppen olyan témáról hallgattam, ami téged leginkább izgat, foglalkoztat. Valóban, nem írtam arról, – ha valakit az édesanyja nem szeret, – ha valakit az apja nem bír elviselni, – ha valakit gyermekei elhagynak, – ha valaki önmagával elégedetlen, – ha valakin úrrá lett az elkeseredés, – ha valakit a kétségbeesés fojtogat, – ha valaki gyógyíthatatlan beteg, – ha valaki italnak, kábítószernek a rabja, – ha valakit elhagyott a szerelme, – ha valakiről lánya vagy fia nem gondoskodik, – ha valakit elnyom a gond, a munka, – ha valaki munkanélküli, – ha valakit sikertelenség ér ismételten, – ha valaki... ha valaki... ha... Így folytathatnám. Folytathatnád éppen azzal a gondoddal, problémáddal, mely leveleim elolvasására késztetett. Ám kérem megértésedet. Hogyan írhattam volna a TE PROBLÉMÁDRÓL – amelyet csak te ismersz – KONKRÉTAN? Amiről én nem írhattam, arról neked kellene írnod. Leghelyesebb, ha szólnál róla. Beszélj arról, ami belül nyom. Beszélj barátodnak, szüleidnek, kedvesednek. Akivel együtt jársz. Keress fel egy orvost. Tud segíteni! Keressél fel egy lelkészt. Neki hasonló a feladata. Orvost, papot titoktartás kötelez. Segítenek. (Azt ne hidd, hogy igaz a mese: Münchhausen báró, mikor lovastól süllyedni kezdett a mocsárban, saját magát hajánál fogva kihúzta! Senki önmaga orvosa nem lehet!) Van telefon, amelyen hozzáértő, megértő emberek válaszolnak kérdéseidre. Tanácsot adnak. A telefonszámokat közlöm. Hívjad fel őket. Az újságoknak van levelező rovata. írj oda. Választ kapsz. Saját címedre is. Miért foglalkoznának veled? Olvasd el újra első levelem. Fogadd el, sokan gondolkodnak úgy, amint korunk nagyszerű embere, Albert Schweitzer. Ő írja: „Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőséghez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.” Nem írok tovább. Indulj, hogy fölkeressél valakit. Tárcsázd a megadott számot és beszélj, vagy vedd kezedbe tolladat és írj, kérdezzél arról, amiről én nem írtam.
„Lehet gyógyítani igazsággal, lehet gyógyítani törvénnyel, lehet gyógyítani késsel, de minden gyógyítás közül a legjobb az, amit a szent szó végez, a szent szó, mely az igaz ember szívéből sugárzik” (Zarathustra)

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |