2021. december 8. szerda,
Mária napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egészen szép vagy 3.
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Lélekben anya
 

Már beszélgettünk arról, hogy a Nő lényege az odaadás. A Nőben természetes az a szeretet, amely anyává teszi őt. Aki nőnek születik, anyának születik.
A szűz lemond a vér szerinti gyermekről, de soha nem mondhat le arról, hogy anya legyen. Hogyan lehetséges ez? Egyszerűen nem lehet másként. Már a pici leány babát ringat karján. Az idős „öreglány” felsír: nem lehetett gyermekem. A Nő életkorától és sorsának körülményeitől függetlenül elsősorban anya. Az anyaságtól nem lehet megfosztani a szüzet sem. Ő lélekben lehet és legyen anya.
A vér szerinti anyák is csak akkor édesanyák, ha lélekben az anyaság jóságával ölelik, nevelik, ápolják, védik gyermeküket. Úgy, amint azt a Biblia leírja, midőn Salamon elé két vitatkozó asszony ment s mindkettő állította, övé a kisbaba, akit magukkal vittek. A király kardot hozatott, kettévágatni a gyermeket, hogy a két asszony megkapja felét-felét. Az igazi anya kiáltva tiltakozott, inkább legyen a másiké, de ne bántsák magzatát. A másik könnyedén mondta, felezzék csak meg. Salamon ebből látta meg, ki a gyermek anyja. Neki ítélte a kisbabát. Ő olyan anya volt, aki nem csupán megszülte, de szerette is, a szeretet tette igazi anyává (1Kir 3,16-28).
Egy másik történetet Bertold Brecht Kaukázusi krétakör című drámája mond el, amelyben a vér szerinti anya saját életét mentve elhagyja csecsemőjét, és azt egy szolgálója, a szűz leány Gruse menti meg, mégpedig a saját élete kockáztatásával. Gruse-ban – aki nem szült még akkor gyermeket –, romlatlan nőiességében élt az anya; látta, érezte a piciny gyermek apró pihegését, szívének dobbanását, és nem bírt ellenállni belső ösztönérzésének és magához ölelte, mentette a gyermeket.
Napjainkban is látjuk, hogy van vér szerinti anya, akinek nincs „lelke” gyermekéhez. S látunk, ismerünk „szüzeket”, akik az anyai szív melegségével áldottá teszik a rájuk bízott, környezetükben élők életét.
„Anya, aki után a mai emberiség vágyakozva kiált, nemcsak az a nő lehet, akinek test szerint gyermeke van... Mert anyának lenni, anyailag érezni annyit jelent, mint a tehetetlenek mellé állni, minden gyengéhez, kicsinyhez a földön szeretettel és segítőkészen odahajolni... A világnak szüksége van anyai nőre, mert oly szegény és tehetetlen gyermek.” (Gertrud von Le Fort)
Az anyaság inkább lélektani tény, mint biológiai. Hányszor tapasztaljuk, hogy a nő, aki szül, nem csupán gyermekeinek anyja, hanem minden gyermeknek, mindenkinek, aki odaadásra szorul: védtelen, beteg, gyönge vagy erős férfi, aki igényli, hogy társa legyen: anya, aki befogadja alkotását, gondozza, őrzi.
A gyermeket pólyáló kéz, a beteget ápoló kéz, az otthonokat takarító kéz, az ételt készítő kéz: anyai kéz!
A Nő, amikor szabadon vagy a megélhetés kényszere miatt munkát vállal, ne az „anyaság” helyett, vagy annak kiegészítésére legyen orvos, tanár, tisztviselő, ápoló, mérnök, vállalkozó, hanem a benne lévő anyai hivatástudattal, érzéssel hassa át munkáját! Az anyai érzelemgazdagságot muzsikálja környezetébe. Tegyék gyöngéddé a férfiak kemény és rideg világát. Jelenjen meg a „dolgozó nőben” a nőiesség anyai jósága, törődése.
Az egyedül élő nő teljesebben lehet anyja a rászorultaknak. És hol nincs rászoruló?! Gondoljunk csak a Nobel-díjas Kalkuttai Teréz „ANYÁRA” és szüzességben élő nővéreire, akik a világ elhagyatottjait, haldoklóit, éhezőit, elhagyott csecsemőit gondozzák... Szűzen is anyák ők. 18 évesen estem át mandulaműtéten. Egyszerű rutinműtét, de vannak rendkívüli esetek is. Ültem a székben. A műtét beígért 15 perce már rég letelt, már a 30 perc is. Arcomba csepegett az orvos verejtéke. Tekintetében aggodalom tükröződött. Engem fájdalom, kín, fuldoklás gyötört. Ketten fogták már a fejem. Aztán a falon függő óra alatt megláttam egy ápolónővért, akiről tudtam, hogy apáca. Csak állt ott és segítséget kereső, könyörgő szemembe nézett. „Csak” nézett. Tekintetében felém hajló szeretet, aggódás, biztatás, és „láttam”: imádkozik. Kék tekintetéből mintha édesanyám mélybarna szemének jósága érintett volna. A szűzi életállapotban élő Kedves Nővér anyai szeretettel segített. S jól segített. A műtétet túléltem. Igen, az orvosprofesszor néhány nap múlva közölte, hogy tízezer műtétje közül ez volt a legnehezebb és majdnem csodának tekinthető, hogy életben vagyok...

Kedves Leányom, álmod, lényed kiált az anyaság után. Természetes. Még szűzen is lehetsz anya, és vér szerinti anya is akkor leszel igazán, ha LÉLEKBEN ANYA vagy.
 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007