2021. december 8. szerda,
Mária napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Megtalált levelek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

  



1.
(1969. június 25.)

Csöpp Kicsi Lányom!

Ismertem eddig az Embert, mint gyermeket, mint ifjút, felnőttet és öreget. Most benned találkozom a csecsemővel. Mióta megszülettél, figyellek. Ma, hogy törékeny kis tested puhán ölelő pólyája fölé hajlok s szemedbe nézek, kérdem, mit tudsz te már parányi emberke?
Mindent tudsz már pici emberke, mindent, amit ember tudhat.
Igen.
Nekem is meglepő, de így igaz.
Tudsz sírni, mosolyogni és hallgatni.
Vajon többet tud az Ember, mikor már gyermek, ifjú, felnőtt vagy agg? Beszél! Igen, de Te gőgicsélsz. Hogy azt nem érti senki? Érti, aki szeret. Ha majd nagy leszel, értelmes beszéded sem jelent többet azoknak, akik nem szeretnek, mint most gőgicsélésed. Akkor is csak az érti "gügyögésed" formát nyert, gondolattal telített szavaid, aki szeret.
Mit tudsz Te kicsikém? Mindent!
Sírsz. Idegeidben kinyílt a fájdalom, szomorúság fátyla szíveden.
Mosolyogsz. a boldogság parányi öröme simogatja lelkedet.
Hallgatsz. Hallgatásod a mindenségre figyelő értelem.

És persze gügyögsz. Próbálod kifejezni magadat. Ez lesz életed: megmutatni a világot, amely benned szunnyad, a lehetőségeket: mi lehetsz, mivé akarsz lenni, megmutatni azt, ami és aki vagy és azzá leszel, ha elfogadnak. Légy nyugodt, mindig lesz, aki ért, elfogad. Szeret. De sorsod nem lehet más, mint minden emberé. Hosszú próbálkozás után felejteni a sírást és csak mosolyogni, valami mondhatatlan szeretetben, és megtalálni azt, aki valóban azt szereti, aki vagy!
Kislányom, nézlek és már benned találkozom az Emberrel, aki csecsemőként elindult, hogy éljen. Elindultál. Nem egyedül. Pólyádnál gyöngédebben ölel Édesanyád és őrködő szemmel figyel Édesapád.
Az első, mit mondani akarok neked: érdemes volt megszületned, hiszen mily hamar megtanultál "mindent". A többi részlet csupán. Majd vigyázunk, hogy a részletek tökéletesek legyenek, hiszen szépségüktől, jóságuktól függ, hogy milyen lesz életed.

Apa

2.
(l969.augusztus 5.)

Kicsi Lányom!

Hogyan is szólítsalak?
Az értelem csacsiságnak tartja a szeretet becézését. Szólongattunk már Téged: Gömbi, - Bumbi, - Tengerimalac, -Picikém, - Meli,
- Drága húsom... Mennyi becézés, mennyi megszólítás?! A szeretet keresi a kapcsolatot Veled. Próbálgatja, hogyan nevezhet néven, hogy érintheti meg belülről azt, aki vagy? Még nem úgy, hogy fölmérné önmagad ki voltát, de meghatározná a viszonyt, hogy ki vagy Te nekem, ki édesanyádnak?
Minden becézés a szeretet útkeresése a másik szívéhez.
Becéző szeretet, nevethet rajtad az értelem, sződd csak tovább szívünk és parányi szíve között a kapcsolatot!
Hogyan szólítsalak?
Úgy szeretnélek megszólítani, hogy észrevedd, felfigyelj rá és még ha nem is tudhatod, érezzed: szólít valaki! Téged, mert akar. Ösztönös érzéseid szövevényében - éhség, szomjúság, fájdalom, simogató érintés- e szövevényben a megszólítások csalogatják elő öntudatod hajnalodását, az legmélyebb emberi érzést: a szeretetet. Szólítgatásunk dajkálja elő szívedben, belőled a legemberibb, isteni képességet: szeretnek és Te is szerethetsz.
Pici Emberke, mosolyogsz, sírsz, hallgatsz és szíved szeretet érinti és lelked elkezd tipegni a szeretet útján. Hová és merre jutsz? Lesz-e dalod, hogy " szeretném a földgolyót bejárni és minden embert szeretni, kik e földgolyón élnek"?
Meghallod-e majd a Szólítást, amely onnan jó, ahonnanTe jöttél: a mindenséget teremtő és éltető Szeretetből?! Érzed-e majd, hogy a "Világ alapszövete a szeretet"? Ha megérzed, akkor egy költővel vallod majd: " Az én szívemben boldogok a tárgyak. " A hindu Bölccsel állítod: " Egyidős vagyok a Mindenséggel."

Még valamit el kell árulnom. Valaki mindennél és mindenkinél tökéletesebben szeret. Ismert mielőtt megszülettél, neved előtte van. Ő akart. És lettél. És szólítgat majd, amíg élsz, neveden: Melinda. Nem akar kevesebbet, minthogy "föld-szülte föld, Isten-lehelte szép" legyél. És a hozzá való hasonlóságod egyre hasonlóbb legyen Hozzá. Szólít. Kérlek, mármost, halljad meg és válaszolj rá.
Hogyan is szólítsalak? A szeretet kineveti a becézést. Nem törődöm vele. Szívem virágai. Neked ajándékozom. Segítsen majd, hogy a szeretet útján megkezdett tipegésedből felemelkedve röpülj, szállj....

Apa

3.

(l969. augusztus 20)


Csöpp Lányom!

Sétálni viszünk. Kék kocsidban csöndesen fekszel. A távolság érzékelése nélkül nézed a lombok zöldjét, kékjét az égnek, a felhők fehér foltjait. Közel hozzád a lomb meg az ég. Nincs messze sem. Oly természetességgel nyúlsz kocsidba hajló ág után, mint a futó felhő után
Majdnem irigyellek ezért a "baba-látásért" Másként látod a világot, mint mi felnőttek. Mi már tudjuk mi van közel és mi van messze. Neked még minden "közel" van. Ráérsz megismerni, hogy van "itt" és van "ott". De ha majd érzékeled a távolságot és a közelséget, szívedhez maradjon minden "közel", minden ami emberi: együtt lásd a világot. A szép mellett a rútat, fényt a sötét mellett, a rossz ne takarja el a jót, a részben ott az egész, a véges a végtelenben. Most minden "közel" van hozzád. Majd ha megnősz semmi ne legyen idegen, csak vigyázz, mi lesz a szívedé, kinek adod a lelked.

Látjuk, élvezed a sétát. Hintázik veled a kocsi. A szél kedvedre játszik a lombbal és kergeti a felhőt. Tekintetünk is találkozik. Arcunk mosolyát kiszűröd a napfényből. Fekszel a kocsidban és fölnézel a rád boruló világra. - Majd mikor már felállsz, másként látod a világot. Így lesz rendjén.
Szeretném, ha majd nagy leszel, akkor is fölnézzél mindenre és mindenkire. A szeretet mellett kell a bölcsesség, amellyel tisztelettel nézünk mindenkire és mindenre. Akkor látjuk meg a létezők és élők sajátos értékét. Akiben a szeretet a tisztelettel ölelkezik, abban nyílik ki a csodálkozás. A bölcsesség első mozdulata. Nyíljék ki ámuló szemedben és nyitott szívedben.

Még hónapokig látlak így: fekszel és fölfelé nézel. Így kezdődik az Ember élete. Aztán idős korában a betegség fekteti ágyba és újra fölfelé néz.
Fölfelé nézni azt jelenti a gyermekben: semmit ki nem nevet, ám mindent megcsodál. Az idős beteg már semmin nem gúnyolódik, értékelése a lényegre figyel. Ő már tudja mit ítéljen fontosnak és mi-minden hiábavaló.

Kicsim, eljön az idő, amikor már nem mi hozunk, magad sétálsz. Kék kocsidra már emlékezni sem fogsz. Ki tudja mennyit lépsz virágok között, betonon, erdei ösvényen a csillagok alatt. Ó mennyi utat teszel majd meg az iskolás tudományokban! - Valamire kérlek: maradjon szívedben a "fölfelé nézés" erénye
Szeretetben és tisztelettel csodálkozzál a világra, mind a láthatóra és mind a Láthatatlanra.

Apa

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007