Feszület útszéleinken, falvak, városok központjában, templomainkban, tornyainkon, otthonunk falán. Bánt valakit a MEGFESZÍTETTRE történő emlékezés? Unalmas látni itt-ott, oly sok helyen? Kérdéseinkre a válasz: nem. Vajon mi a titka annak, hogy bár gyötrelmes szenvedést mutat a feszület, mégis nyugalmat és békességet ad?

Hamvas Béla írja: “Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni. ” Maga a Keresztre feszített tanította: ” Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért. ” ( Jn 15,13 )

Nem csak nagypénteken nézünk a feszületre, de mindennap és látva Őt, talán értjük a költő imádó csodálatát: ” Szíve bevetve búzamaggal. / Ereiben az égi bor kiforrott. / Halálát / fölemeli,/ mint egy vörös monstranciát. / S ahogy kinyújtja karjait / elámulunk: / oldalsebébe elfér a világ. ” (Vasadi Péter.) Mi is.

Pál apostol Korintusiakhoz írott levelében bölcsen állapítja meg, hogy a ” kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülnek, Isten ereje… Mi azonban a Megfeszített Krisztust hirdetjük… Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. ” (1,18-25)

Ne csak nagypénteken, de ma is kérdezzük: miért Jézus kereszthalála?

A Megtestesült Isten a kereszthalál által által mulandóságunkba merült, hogy minket, embereket örökkévalóságába emeljen. “Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,40) Jelentette ki Jézus.
…

A szenvedés nem akkor kezdődött, amikor Pilátus római helytartó Jézust halálra ítélte. Még kisded volt, de már Heródes katonái gyilkos szándékkal keresték. Názáretben, saját városában életére törtek. (Lk 4,16) Halálra keresték. (Jn7,1) Barátja, Júdás pénzért elárulta. Pilátus faggatására jelentette ki: ” Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” (Jn 18,30) Ő nemcsak beszélt arról, hogy ” Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10) Ő megélte az üldözés okozta szenvedést, amely a keresztúton haláláig vezetett. És senki, egy pillanatra sem látta boldogtalannak.

A kereszten vergődő gyötrelme végtelen nyugalommá vált, a mennybe váró Atyja kezébe ajánlotta lelkét, majd győzelme teljes tudatában kiáltotta: “Beteljesedett!” (Jn 19,30)

Ezután jött a temetés, jött a harmadnapi hajnal és beteljesedtek szavai: ” Én vagyok a feltámadás és az élet!” (Jn 11,25) Feltámadt. És ez már húsvét. Apostolainak, követőinek megjelent, beszélgettek, együtt étkeztek, majd néhány hét után kivezette őket Betánia közelébe, megáldotta őket.” Áldás közben eltávozott tőlük és fölvitetett a mennybe.” (Lk 24, 50)

Íme, mennybe nyúlt a feszület. Ott él az Atya jobbján. Mindeneket magához vonz, amint mondotta. Helyet készít mindnyájunknak. És velünk van mindennap a világ végezetéig, amint ígérte.

…………..

Feszület: Nagypéntek. Feltámadás: Húsvét. Egyik követi a másikat. A sok-sok kereszt, mellyel találkozunk (szenvedéseink, amelyeket átélünk), nem ijesztenek. Hiszen a halált feltámadás követi. Halandóságunk halhatatlansággá változik. A mindenség egésze kell, hogy egyetlen pillangó fölemelkedhessék – olvastam egyszer. Ennyire igaz, hogy az ember élete akkor emberi, ha az Örökkévalóságban teljesedik ki. Garancia? Égig ér a feszület!