 | | | 2026. április 7. kedd,
Herman napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | ![http://hir.ma/wp-content/uploads/2013/07/jkk.jpg]()
" 1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
...
| | 
Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | | 
ÉMILE ZOLA
(1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum - Cián és őszibarack |   | 
Igazából a „csoda" nekem mindig olyan megfoghatatlan, kicsit ködös dolog volt. Talán azt is mondhatnám, alig-alig hittem benne.
Eddig.
Azt hiszem, át kell értékelnem az ezzel kapcsolatos vélekedésemet.
Az ember esendő és nem tévedhetetlen lény. Furcsa anyagból van gyúrva. Mindaddig tamáskodik valami létezésében, míg a saját bőrén meg nem tapasztalja, hogy bizony, tévedett...
Egyetlen egy nap alatt lejátszódhat benne egy egész emberöltő végtelen bánata, önsorsrontó kínlódása és a földöntúli boldogság, a katarzis maga - mégpedig egyetlen picike másodpercbe sűrítve.
Egy csepp boldogság-koncentrátum.
Mikor már minden körötted létező dolog eresztékeiben recseg-ropog és minden, de minden veszni látszik: a nyár, a józan ész, a vitalitás, a hit, a bizodalom, a világmindenség maga...
Amikor elsüllyed kutyád borostyánsárga, hű tekintete a te száraz, égő szemeidben; amikor elillan a jólismert és imádott hegy hajnali derengése és finom illata; amikor minden nagyhatalmú fenyőfa ott fenn a hegyen gyufaszállá válik erőtlen pillantásod tükrében, amellyel még magadhoz öleled Budát; amikor jelentőségét veszíti a tűzliliom szépsége; a munka, amire mindig is vágytál; a Milka csoki selyme a nyelved hegyén; a napsütés; a zserbó illata; a legszebb tűsarkú cipőd; a kávé aromája keserű ciánná válik az ínyeden; amikor a lehetőségeid köddé válnak, mintha sosem lettek volna - gyakorlatilag minden addig működő dolog megsemmisül, ami addig - hitted! - tied volt.
Amikor olyan valószínűtlen, hogy másnap is nap lesz - talán egy kedd vagy szombat -, és létezhetetlen, hogy valaha lehet még élet, létezés; nos, a csoda akkor történik.
Pedig bizton tudod, hogy eljött a huszonnegyedik óra utolsó másodperce, már csak pillanatok vannak előtted és nincs kiút, nincs egérút, csak a puha semmi, ahová már olyannyira vágysz, mert ennél rosszabb már nem jöhet - ...akkor hirtelen megtörténik a csoda.
Egy matematikailag zéró (vagy elhanyagolható) eshetőségű valami, az a bizonyos dolog, ami egy hang, egy szó, vagy akár egy máskor hétköznapinak tűnő csengetés képében, ezek köpenyébe bújva bukkan fel - a Csoda maga - ami abban a pillanatban megfordítja (vagy visszafordítja...?) az életedet, és egyúttal újat kínál, egy továbbélhetőt, emberi léptékkel mérhetőt, kézzel foghatót, valóságosat, a mindent...
[...]
Nem gondolom, hogy ez mindenkivel megeshet...
És nem lehet megfejteni, hogy ki érdemli ki.
Talán nem is kiérdemlés útján lesz a tied.
Talán ez a kegyelmi állapot száz évben csak egyszer fordul elő.
Talán csupán minden ötezredik évben egyszer.
Talán kéthetente.
Megfejthetetlen - mint ahogy az is, valóban megérdemled-e...? Vagy ha igen, mivel érdemelted ki...? Meg tudod-e eléggé köszönni...?
És legfőképpen: meg tudod-e becsülni, és örökre megtartani...?
Talán annyit vezekeltél már, hogy szükségszerű a megtörténte.
Talán méltatlan vagy erre a hatalmas jóra - de mégis szorítod a fogaid közt, mint anyatigris viszi óvatosan újszülött kölykét a barlang hűsítő zugába, belekapaszkodsz, mint hajótörött a tajtékos vízben málladozó deszkadarabkába és alig hiszed, hogy veled ez még megtörténhet. A legkevésbé számítottál rá, hiszen farkasszemet néztél az éppen megsemmisülő világ kakofóniája közepette a reménytelenség acélkék ridegségével.
És mégis.
A csoda megtörténik.
Tudod, hogy megmenekültél, hogy újra édesedhet majd a szádban a sárgabélű, magvaválós őszibarack, hogy mehetsz a Farkasréti temetőbe a drága sírhoz, hogy lesz csikorgó tél, amit szidhatsz, hogy fájhat még a fejed egy ködös, nyálkás és szürke kedden, hogy felállva tapsolhatsz egy szép május estén, párás szemmel egy káprázatos Maugham-színdarab után, hogy nagyfiad új autóját is megcsodálhatod, hogy hallhatod újra a Cavatina gyönyörű dallamát, hogy érezheted ismét az ereidben és a bőröd alatt a „...már hamvassá vált az út, és árnyak teste zuhant át a parkon" megismételhetetlen, utánozhatatlan szépségét, vagy láthatod gyönyörűszép lányodat hófehér, suhogó esküvői ruhában az oltár elé lépni...- pedig mindezekről már lemondtál, és valamiféle ólmos lankadtság miatt ez nem is esett nehezedre.
...aztán lassanként visszaszivárog a kívánatos, édes csönd és béke a szobádba, a világ napsütötten sárga és gömbölyű, újra várod a holnapokat, bízol valamiben, vagy valakiben - és akkor az éjjeliszekrényed fiókját halkan becsukod, felülsz a széles franciaágyon, épp elcsörömpöl a busz a kanyargós budai utcában, nyár van, érik az őszibarack, a lányod szerelmes, a kutya ott ül a hálószoba zárt ajtaja előtt, hallod, ahogy türelmesen vár, és néha fészkelődik, szól Rahmanyinov zongoraversenye - és tudod, hogy Isten létezik.
Már hiszel a Csodában. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika