 | | | 2026. február 13. péntek,
Ella, Linda napja. Kalendárium | 
Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. ... | | | | 
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...
| | 
Hetvennyolc éve, 1933. február 1-én hunyt el Budapesten Sajó Sándor, a trianoni tragédia és a magyar életerő dalnoka.
1868. november 13-án született a felvidéki Hont vármegyében, Ipolyságon. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte, egyetemi tanulmányait a fővárosban. Rövid ideig a „Verbász és Vidéke” című lapot szerkesztette, majd 1903-tól középiskolai tanárként Nyitrán, Újverbászon, Jászberényben, végül Budapesten tanított, a Szent László Gimnázium igazgatójaként. Verseivel tizenkétszer érdemelte ki legtekintélyesebb irodalmi társaságaink jutalmát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szent István Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének. Költői életművének legjavát Bartha József irodalomtörténész gyűjtötte egybe és látta el bevezetéssel 1937-ben. 1945-től nemcsak verseit, hanem nevét is elfeledtették.
... | | 
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.
...
| | 
Balázs napja a magyar nyelvterületen is az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, az időjárásjóslás napja. Magyarországon a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőket, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben....
| | 
A parasztgazdaságokban ekkor már megindul a tavaszi tevékenység, mert Bálint napján megszólalnak, csivitelnek a télen helyben maradt madarak, a verebek. Ők már jelzik a tavasz közeledtét. A gazdák metszik a fákat, a szőlőt; gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Azonban a hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell számítani....
| | 
Négy évvel a Boldogságos Szûz Szeplõtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvõ barlangban, 1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szûz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplõtelenül Fogantatott Szûzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedõ embereken. (...
| | 
A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum - Cián és őszibarack |   | 
Igazából a „csoda" nekem mindig olyan megfoghatatlan, kicsit ködös dolog volt. Talán azt is mondhatnám, alig-alig hittem benne.
Eddig.
Azt hiszem, át kell értékelnem az ezzel kapcsolatos vélekedésemet.
Az ember esendő és nem tévedhetetlen lény. Furcsa anyagból van gyúrva. Mindaddig tamáskodik valami létezésében, míg a saját bőrén meg nem tapasztalja, hogy bizony, tévedett...
Egyetlen egy nap alatt lejátszódhat benne egy egész emberöltő végtelen bánata, önsorsrontó kínlódása és a földöntúli boldogság, a katarzis maga - mégpedig egyetlen picike másodpercbe sűrítve.
Egy csepp boldogság-koncentrátum.
Mikor már minden körötted létező dolog eresztékeiben recseg-ropog és minden, de minden veszni látszik: a nyár, a józan ész, a vitalitás, a hit, a bizodalom, a világmindenség maga...
Amikor elsüllyed kutyád borostyánsárga, hű tekintete a te száraz, égő szemeidben; amikor elillan a jólismert és imádott hegy hajnali derengése és finom illata; amikor minden nagyhatalmú fenyőfa ott fenn a hegyen gyufaszállá válik erőtlen pillantásod tükrében, amellyel még magadhoz öleled Budát; amikor jelentőségét veszíti a tűzliliom szépsége; a munka, amire mindig is vágytál; a Milka csoki selyme a nyelved hegyén; a napsütés; a zserbó illata; a legszebb tűsarkú cipőd; a kávé aromája keserű ciánná válik az ínyeden; amikor a lehetőségeid köddé válnak, mintha sosem lettek volna - gyakorlatilag minden addig működő dolog megsemmisül, ami addig - hitted! - tied volt.
Amikor olyan valószínűtlen, hogy másnap is nap lesz - talán egy kedd vagy szombat -, és létezhetetlen, hogy valaha lehet még élet, létezés; nos, a csoda akkor történik.
Pedig bizton tudod, hogy eljött a huszonnegyedik óra utolsó másodperce, már csak pillanatok vannak előtted és nincs kiút, nincs egérút, csak a puha semmi, ahová már olyannyira vágysz, mert ennél rosszabb már nem jöhet - ...akkor hirtelen megtörténik a csoda.
Egy matematikailag zéró (vagy elhanyagolható) eshetőségű valami, az a bizonyos dolog, ami egy hang, egy szó, vagy akár egy máskor hétköznapinak tűnő csengetés képében, ezek köpenyébe bújva bukkan fel - a Csoda maga - ami abban a pillanatban megfordítja (vagy visszafordítja...?) az életedet, és egyúttal újat kínál, egy továbbélhetőt, emberi léptékkel mérhetőt, kézzel foghatót, valóságosat, a mindent...
[...]
Nem gondolom, hogy ez mindenkivel megeshet...
És nem lehet megfejteni, hogy ki érdemli ki.
Talán nem is kiérdemlés útján lesz a tied.
Talán ez a kegyelmi állapot száz évben csak egyszer fordul elő.
Talán csupán minden ötezredik évben egyszer.
Talán kéthetente.
Megfejthetetlen - mint ahogy az is, valóban megérdemled-e...? Vagy ha igen, mivel érdemelted ki...? Meg tudod-e eléggé köszönni...?
És legfőképpen: meg tudod-e becsülni, és örökre megtartani...?
Talán annyit vezekeltél már, hogy szükségszerű a megtörténte.
Talán méltatlan vagy erre a hatalmas jóra - de mégis szorítod a fogaid közt, mint anyatigris viszi óvatosan újszülött kölykét a barlang hűsítő zugába, belekapaszkodsz, mint hajótörött a tajtékos vízben málladozó deszkadarabkába és alig hiszed, hogy veled ez még megtörténhet. A legkevésbé számítottál rá, hiszen farkasszemet néztél az éppen megsemmisülő világ kakofóniája közepette a reménytelenség acélkék ridegségével.
És mégis.
A csoda megtörténik.
Tudod, hogy megmenekültél, hogy újra édesedhet majd a szádban a sárgabélű, magvaválós őszibarack, hogy mehetsz a Farkasréti temetőbe a drága sírhoz, hogy lesz csikorgó tél, amit szidhatsz, hogy fájhat még a fejed egy ködös, nyálkás és szürke kedden, hogy felállva tapsolhatsz egy szép május estén, párás szemmel egy káprázatos Maugham-színdarab után, hogy nagyfiad új autóját is megcsodálhatod, hogy hallhatod újra a Cavatina gyönyörű dallamát, hogy érezheted ismét az ereidben és a bőröd alatt a „...már hamvassá vált az út, és árnyak teste zuhant át a parkon" megismételhetetlen, utánozhatatlan szépségét, vagy láthatod gyönyörűszép lányodat hófehér, suhogó esküvői ruhában az oltár elé lépni...- pedig mindezekről már lemondtál, és valamiféle ólmos lankadtság miatt ez nem is esett nehezedre.
...aztán lassanként visszaszivárog a kívánatos, édes csönd és béke a szobádba, a világ napsütötten sárga és gömbölyű, újra várod a holnapokat, bízol valamiben, vagy valakiben - és akkor az éjjeliszekrényed fiókját halkan becsukod, felülsz a széles franciaágyon, épp elcsörömpöl a busz a kanyargós budai utcában, nyár van, érik az őszibarack, a lányod szerelmes, a kutya ott ül a hálószoba zárt ajtaja előtt, hallod, ahogy türelmesen vár, és néha fészkelődik, szól Rahmanyinov zongoraversenye - és tudod, hogy Isten létezik.
Már hiszel a Csodában. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika