 | | | 2025. augusztus 24. vasárnap, Bertalan napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Tóth Árpád első, 1913-ban megjelent kötete az érett és kiforrott művészt mutatja meg a legcsodálatosabb elégiák hangján. Tóth Árpád múlásszimfóniájaként is lehetne jellemezni ezt a kötetet, melyek közül nem hiányozhat az őszi tájak, az esti hangulatok mellett a korán feltűnő betegség iszonyata sem. De itt olvashatjuk Ady Endréhez szóló elégiába hajló ódáját és a Mddő órán döbbenetes hangjait is... ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum - Cián és őszibarack | | 
Igazából a „csoda" nekem mindig olyan megfoghatatlan, kicsit ködös dolog volt. Talán azt is mondhatnám, alig-alig hittem benne. Eddig. Azt hiszem, át kell értékelnem az ezzel kapcsolatos vélekedésemet. Az ember esendő és nem tévedhetetlen lény. Furcsa anyagból van gyúrva. Mindaddig tamáskodik valami létezésében, míg a saját bőrén meg nem tapasztalja, hogy bizony, tévedett... Egyetlen egy nap alatt lejátszódhat benne egy egész emberöltő végtelen bánata, önsorsrontó kínlódása és a földöntúli boldogság, a katarzis maga - mégpedig egyetlen picike másodpercbe sűrítve. Egy csepp boldogság-koncentrátum. Mikor már minden körötted létező dolog eresztékeiben recseg-ropog és minden, de minden veszni látszik: a nyár, a józan ész, a vitalitás, a hit, a bizodalom, a világmindenség maga... Amikor elsüllyed kutyád borostyánsárga, hű tekintete a te száraz, égő szemeidben; amikor elillan a jólismert és imádott hegy hajnali derengése és finom illata; amikor minden nagyhatalmú fenyőfa ott fenn a hegyen gyufaszállá válik erőtlen pillantásod tükrében, amellyel még magadhoz öleled Budát; amikor jelentőségét veszíti a tűzliliom szépsége; a munka, amire mindig is vágytál; a Milka csoki selyme a nyelved hegyén; a napsütés; a zserbó illata; a legszebb tűsarkú cipőd; a kávé aromája keserű ciánná válik az ínyeden; amikor a lehetőségeid köddé válnak, mintha sosem lettek volna - gyakorlatilag minden addig működő dolog megsemmisül, ami addig - hitted! - tied volt. Amikor olyan valószínűtlen, hogy másnap is nap lesz - talán egy kedd vagy szombat -, és létezhetetlen, hogy valaha lehet még élet, létezés; nos, a csoda akkor történik. Pedig bizton tudod, hogy eljött a huszonnegyedik óra utolsó másodperce, már csak pillanatok vannak előtted és nincs kiút, nincs egérút, csak a puha semmi, ahová már olyannyira vágysz, mert ennél rosszabb már nem jöhet - ...akkor hirtelen megtörténik a csoda. Egy matematikailag zéró (vagy elhanyagolható) eshetőségű valami, az a bizonyos dolog, ami egy hang, egy szó, vagy akár egy máskor hétköznapinak tűnő csengetés képében, ezek köpenyébe bújva bukkan fel - a Csoda maga - ami abban a pillanatban megfordítja (vagy visszafordítja...?) az életedet, és egyúttal újat kínál, egy továbbélhetőt, emberi léptékkel mérhetőt, kézzel foghatót, valóságosat, a mindent... [...] Nem gondolom, hogy ez mindenkivel megeshet... És nem lehet megfejteni, hogy ki érdemli ki. Talán nem is kiérdemlés útján lesz a tied. Talán ez a kegyelmi állapot száz évben csak egyszer fordul elő. Talán csupán minden ötezredik évben egyszer. Talán kéthetente. Megfejthetetlen - mint ahogy az is, valóban megérdemled-e...? Vagy ha igen, mivel érdemelted ki...? Meg tudod-e eléggé köszönni...? És legfőképpen: meg tudod-e becsülni, és örökre megtartani...? Talán annyit vezekeltél már, hogy szükségszerű a megtörténte. Talán méltatlan vagy erre a hatalmas jóra - de mégis szorítod a fogaid közt, mint anyatigris viszi óvatosan újszülött kölykét a barlang hűsítő zugába, belekapaszkodsz, mint hajótörött a tajtékos vízben málladozó deszkadarabkába és alig hiszed, hogy veled ez még megtörténhet. A legkevésbé számítottál rá, hiszen farkasszemet néztél az éppen megsemmisülő világ kakofóniája közepette a reménytelenség acélkék ridegségével. És mégis. A csoda megtörténik. Tudod, hogy megmenekültél, hogy újra édesedhet majd a szádban a sárgabélű, magvaválós őszibarack, hogy mehetsz a Farkasréti temetőbe a drága sírhoz, hogy lesz csikorgó tél, amit szidhatsz, hogy fájhat még a fejed egy ködös, nyálkás és szürke kedden, hogy felállva tapsolhatsz egy szép május estén, párás szemmel egy káprázatos Maugham-színdarab után, hogy nagyfiad új autóját is megcsodálhatod, hogy hallhatod újra a Cavatina gyönyörű dallamát, hogy érezheted ismét az ereidben és a bőröd alatt a „...már hamvassá vált az út, és árnyak teste zuhant át a parkon" megismételhetetlen, utánozhatatlan szépségét, vagy láthatod gyönyörűszép lányodat hófehér, suhogó esküvői ruhában az oltár elé lépni...- pedig mindezekről már lemondtál, és valamiféle ólmos lankadtság miatt ez nem is esett nehezedre. ...aztán lassanként visszaszivárog a kívánatos, édes csönd és béke a szobádba, a világ napsütötten sárga és gömbölyű, újra várod a holnapokat, bízol valamiben, vagy valakiben - és akkor az éjjeliszekrényed fiókját halkan becsukod, felülsz a széles franciaágyon, épp elcsörömpöl a busz a kanyargós budai utcában, nyár van, érik az őszibarack, a lányod szerelmes, a kutya ott ül a hálószoba zárt ajtaja előtt, hallod, ahogy türelmesen vár, és néha fészkelődik, szól Rahmanyinov zongoraversenye - és tudod, hogy Isten létezik. Már hiszel a Csodában. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |