2024. március 29. péntek,
Auguszta napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Isten magányos embere - A taxisofőr (részlet)
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Charlie (Aljas utcák) karaktere még Scorseseben gyökerezik ezért nála a katolicizmus játszik meghatározó szerepet. Travis a film kálvinista irójának, Paul Schradernek teremtménye, ezért az ő esetében a protestantizmuson felüli értelmezésnek van létjogosultsága. A kettőjük közötti alapvető különbség is a teológiában gyökerezik. Charlie a bűnhődés megszállottja, Travis a tisztaságé. Az Aljas utcák főhősét érzelmei fűtik, Travis (Kálvinhoz hasonlóan) hűvös és szigorú. Utóbbi az egyházhoz fordul, elfogadja annak közvetítő szerepét, közvetlenül kommunikál Istennel (valószínűleg egyetlen egy felekezetbe sem tudna beilleszkedni). A protestantizmusból ered Travis kiválasztottság-tudata. A kálvinista és a puritán közösség tagjai hangsúlyozták, hogy ők egy Istennel kötött paktum részesei (kiválasztott nép, Új-Jeruzsálem felépítői), és Travis ezt a hagyományt folytatja.

Charlie-hoz hasonlóan azonban ő is meghazudtolja, sőt megszentségteleníti saját egyházának (ezúttal a kálvini konfesszió) tanításait. Abban a hitben él, hogy cselekedeteit Istennek rendeli alá, az ő akaratának megfelelően teszi a dolgát. Kálvin azonban megköveteli híveitől, hogy vessék el a „nagyravágyást és az emberi dicsőségre való hajlamot” is. Travist, akárcsak Charlie-t, önmaga üdvössége és valakivé válása motiválja.

Scorsese kiemeli azonban Travis ószövetségi jegyeit is: „Úgy gondolja (Travis), hogy az igazság csak Isten haragján keresztül szolgáltatható.” Profetikusága szintén ebből fakad, azonban a bibliai szereplőktől eltérően ő nem bűnök felett állva ostorozza a világot. Travis benne él, elfogadva azt pokolként. 

A Taxisofőr vallási rétegeit tehát nem lehet olyan egyértelműen leírni, mint a korábbi műveiben. Travis sokkal inkább próbálkozik egy saját vallásos rendszert létrehozni, melyben a megváltás, a felmentés összekapcsolódik a büntetéssel, átkozódással.  A Scorsese-hősök vallásos rendszereinek ellentmondásossága Travis esetében a legerősebb.  A rendező így foglalja össze Travis spirituális értékeinek keveredését: „Ő, ahogyan Charlie is, korunk szentje. Szentnek készül, akárcsak Szent Pál. Épp annyira hajlandó segíteni az embereken, amennyire meggyilkolásuktól sem riad vissza … Bickle átmeneti figura Charles Manson és Szent Pál között.” Scorsese ezzel arra utal, hogy Travisben egyszerre műkődnek isteni és ördögi tulajdonságok, de a film végére eluralkodik rajta a bosszúvágy. Charlie egy bukott angyal, aki a gonoszt azért kísérte, hogy vele szemben a jót cselekedje. Travis az ördög, aki poklából a felszínre kíván kerülni és miközben a jót keresi, csak bűnt hoz magával.

            A megtisztuláshoz vezető utat Travis - J.R-hoz és Charlie-hoz hasonlóan - egy másik személyben látja meg. Választása egy 12 éves prostituáltra, Irisre esik. A lány a film kezdete óta kísérti a taxist. Mialatt Betsynek udvarol, Iris egy pár másodperc erejéig a kocsijába száll azzal a felkiáltással, hogy vigye ki innen őt, majd a futtatója kiráncigálja a járműből.  A film során még kétszer botlanak egymásba véletlenszerűen és találkozásaik után Travis egyre jobban elköteleződik a lány a mellett. 

A lány fiatalkorúságában megleli azt az ártatlanságot, amire vágyik, de emellett úgy gondolja, hogy annak megváltásával bosszút vehet a világon, mely áldozattá és szajhává tette a gyereklányt. Iris a rendező legspeciálisabb női karaktere, egyszerre jeleníti meg a főhősök számára a romlatlan angyalt és a bemocskolt nőt. Betsy-t szajhává degradálta, most Irisből angyalt kíván faragni.

Iris ugyanazt jelenti Travisnek, amin Johnny Boy Charlie-nak: az üdvösség eszközét. Azzal, hogy atyáskodik felette, és ki akarja ragadni a körülötte lévő pokolból, saját lelki felemelkedést kívánja magának megalapozni. Travis nincs tisztában azzal, hogy nem jelent megoldást, ha a lányt visszavezeti a társadalomba, a szüleihez. Iris ugyanúgy ennek a bűnös világnak a teremtménye, mint Travis, kiszakadni sosem tudnak innen, éppen ezért önző és teljesen felesleges a filmvégi leszámolás.

A főhős semmilyen értelmes alternatívát sem tud felkínálni a lánynak, ezért is száll vissza a kocsiba a film elején, és ezért marad végig futtatója, Sport mellett. Ő ugyanis éppen azt adja meg, amire Iris vágyik (és amire Travis képtelen) – a szeretetet.. Annak ellenére, hogy trágárul szexuális eszközként beszél a lányról, és a legjövedelmezőbb befektetésként tekint rá, Iris szemében Sport jobb ember, mint Travis.

Kettőjük kapcsolatát közös táncuk jellemzi a legjobban. A filmnek ez az egyetlen jelenete, melyben Travis nincs vásznon. Sport lakása rendezett, tiszta, melegség és intimitás árad mindenhonnan. Tökéletes ellenpárja a koszos, rideg és elszeparált lakhelynek, ahol Travis él. Ebben a meghitt, érzéki környezetben fogadja a lányt, aki ismét azzal áll elő, hogy fel akar hagyni a prostitúcióval. Sport ekkor magához öleli, és negédes, „popdalszerű” monológban vallja meg a lánynak mennyire fontos neki. Egyszerre játssza el  Irisnek a szeretőt és az apát. Sport szavai átlátszóak és álszentek, kihasználja velük Iris naivitását, de még így is tisztább és őszintébb, mint Travis lány iránti megszállottsága. Sport szeretettel és az intimitásával újra magához láncolja a lányt.

Travis Betsy után Irist is elveszti, utolsó menekülési lehetőségnek a megváltó erőszak, a „mindent elborító özönvíz marad.” A film vége ugyanúgy, ahogyan az Aljas utcák is, véres apokalipszisbe torkollik. Travis Sporton és a munkáját segítő emberek mészárlásában vezeti le dühét. Tettét úgy fogja fel, mint a világ szimbolikus megbüntetését. Szemében New York utcáinak szennye nem mint politikai-közigazgatási probléma jelentkezik, hanem mint egy biblikus átok, mint egy apokalipszis-előjel.

A vérfürdőt bevégezve halálos ernyedtséggel rogy le egy sarokba, és ő is a mutatóujját emeli homlokához, mert arra már nem maradt lőszere, hogy öngyilkos legyen. A főhős tragédiája abban rejlik, hogy nem képes felismerni, hogy saját lénye okozza a legfőbb problémát. Nem érti, hogy a végső probléma: önnön létezése. Ahelyett, hogy magával végezne, agresszióját és kételkedését a külvilág ellen irányítja és másokra összpontosítja.

A film befejezése azt sugallja, hogy Travis tettével hőssé válik. Miközben Travis falán olyan újságcikkek olvashatók, melyek felmagasztalják, és jogosnak tartják tettét, ugyanakkor Iris szüleinek hálálkodó szavait halljuk. Travis egy rövid időre a figyelem középpontjába került, valakivé vált, azonban hősiessége is a vágyak szférájában marad. Bickle végül eltűnik neonsivatagában, észrevétlenül, ahogyan a taxisofőrök általában. A megtisztulás és a felszabadulás sem adatik meg neki. A rendező Schraderrel együtt azt állítja, hogy Travis lelkileg egyáltalán nem jött rendbe attól, amit elkövetett, és a férfi valójában egy időzített bomba, aki a következő robbanásból már nem biztos, hogy hősként fog előlépni.

 


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007