 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Sétálok | | Nyár van, a forróság szinte beledagad a park és a belvárosi házak közé. A lányommal sétálok, ahogy ilyenkor egy magamfajta embernek némi kispolgári attitűdöt magára erőltetve illik sétálnia. Nézem az embereket, hazámfiait, a mindenféle honleányokat és asszonyokat. A fák megcsóválják a forró levegőtől izzadt fejüket, a házak sárga verítéket izzadnak a lomha fényözön sátraira. Munkásformájú ember gázol át szinte rajtam, ahogy kerékpárral áttör a jó szokás és a jól neveltség amúgy is alacsony palánkfalán. Riadtam ölelem magamhoz lányomat, de semmiféle bocsánatkérés nem hangzik el ettől a modern Robin Hoodtól, aki ugyan nem rabolja ki a gazdag urakat, de a magamfajta szegény polgár életét viszont veszélyezteti. Igaz, nem is várom el a bocsánatkérését. Néha még a sétáló utcán is úgy érzem magam, mintha Peking belvárosának legforgalmasabb útján járnék. Ráadásul a hatvanas években, amikor tízmillió kerékpáros cikázott keresztül egy magyar vármegyeméretű belvároson. Itt ez mind együtt van jelen, arrogáns kerékpáros, nemtörődömség, nyegleség, udvariatlanság. Megállok a szökőkút előtti téren, mely szociológiai értelemben is társadalmi freskó. Legközelebb hozzám visszataszítón elhízott nő egy visszataszítón elhízott macskával az ölében terpeszkedik a padon, s minden mozdulata azt sugallja, hogy rajta kívül senkinek nincs joga a padra ülni. Az emberek ezt tudomásul vették, s olyannyira tiszteletben tartották, hogy még a jobbról-balról mellette lévő padok is üresen árválkodnak. Szemben idősebb asszonyság ül, s előtte – először egy elhajított rongynak nézem – különösen émelyítő formájú kutya. A nő büszkén mosolyog, a józanabb emberek pedig cinkos mosollyal konstatálják, hogy a kutyaszerű jelenség ronda. De nem kell messzire menni, a következő padnál is ugyanaz a képlet, asszony és kutya. Parasztasszony ücsörög polgári önelégültséget erőszakolva pirospozsgásra csókolt arcán, oda, ahova a hajnali szelek csókolózni és csipkedni járnak. Elgyötört és fáradt kezek gömbölyödnek az ölébe. Olyasféle kezek ezek, melyeket egy jóerőben lévő hentes vagy favágó is megirigyelhetne. Az asszony viszont irigykedve figyeli azokat a szép és fiatal lányokat, akik szinte fürödni járnak a szökőkúthoz. Izgató válluk, karjuk és lábuk csupaszsága vonz ijedt öregurat, aki még a fekete keretű szemüvegén is igazít, hogy jobban lássa azt, ami helyett otthon munkában elfáradt májfoltos kezek és visszeres lábak várják. Illetve azok sem várják, inkább kénytelenek elviselni. Hja, egyszer mindannyian megöregszünk, s leszünk olyan unalmas fráterek, akiknek nincs más témájuk, csak saját betegségük. És akiknek mindenre van egy kellemetlen megjegyzésük. Ilyen értelemben a magyar lakosság nagyobbik része már tízéves korától öregnek mondható. De nézzük tovább ezt a kicsiny, de mégis sok tapasztalást adó panorámát. Tehát az előbb magára hagyott hölgyünk megfáradt és elöregedett kezekkel ücsörög előttünk, szemét ide-oda kapkodja. Lábánál csőszerű, földszintes kutya ácsorog kilógó nyelvvel, huncutkodó tekintettel, hengerszerű, elhízott testtel, ide-odapattogó farokkal. Kacska lábai alig látszanak a hordószerű hastól. Mellső lábát is inkább elcsökevényesedett kinövésnek véli az ember. Végül otromba cigányasszony hever el a padon. Az emberek messze elkerülik. Mikor feléje közeledem, megértem az emberek rosszallását. Az asszony fölött aljas, fekete legyek végeznek zuhanórepülést. Szeme gonosz, keze piszkos, ruhája vasalót sohasem látott, teste munkában soha nem görnyedt. Szánakozom. Nem rajta, hanem inkább a hazámon, hogy mindenütt ezekkel azonosítják a magyarságot, s rólunk nem Arany János vagy Liszt Ferenc jut a külföldi eszébe, hanem a lustaság és elhanyagoltság. És igénytelenség, mert sehol ennyi túlhízott, elhanyagolt, kövér embert nem látni, mint itt. Szerb Antal azt írja a Világirodalom története előszavában, hogy a világirodalom elfér egy jól megválogatott könyvtárban. Önkéntelenül is az jut az eszembe, hogy ma Magyarországon minden házban egy egyetemi professzort is kielégítő könyvtár állhatna, ha ennek az ellenértékét nem felesleges zabálásra fordítanánk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyit iszik, kortyol, habzsol vagy vedel ez a nemzet. Hidak, akadémiák, egyetemek, terek és középületek százai folynak le milliónyi torkon évente. Erről jut eszembe: egy ilyen forró és lusta nyári délutánon a férfiak tényleg a kocsmákban ülnek?

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |