Híres úszók

Az amerikai születésű E.A. Poe szellemében a legkevésbé amerikai költő, mégis nevéhez nemcsak a hazája irodalmának minden elsősége járul, hanem úszói teljesítményéről is megemlékeznek. Már Jules Verne a Némo kapitány című regényében említést tesz Poe nagyszerű eredményességéről.
Poe az irodalom történetének különös és megható alakja. Fiatal és gyönyörű nők halnak meg mellette, élete egy önpusztító ámokfutás, művészete annyira egyedi és utánozhatatlan, hogy mai napig sem találni méltó követőjére.
A fiatal fiút, akit magániskolába íratnak, nemcsak a történelmi ismeretei vagy nyelvi jártasságában emelkedik ki, hanem kitűnő sportteljesítménye is felkelti tanárainak figyelmét.
Tizenöt éves korában egyik tanára hitelesítése mellett a James River árhullámainak ellenében tízórányi folyamatos úszással megdönti a korábbi távúszó rekordot. Az úszás ideje alatt a fiatalembernek rettenetes körülmények közt kellett előre haladnia. A szinte fél napig tartó kíméletlen küzdelem alatt egyszer sem kell az őt kísérő testnevelőjének közbeavatkoznia, mely idő alatt közel tizenhét kilométernyi távot kellett a megáradt és kellemetlen áramlatokkal teli folyón leúsznia..

Poe egyik példaképe George Noel Gordon Byron volt, akiről Verne szintén említést tesz híres regényében.
Számos szenvedélye rekordokat döntött meg Európa szerte. Így a hatalmas példányszámban elfogyó művei, verseinek fordításai, a Vatikán érdeklődését is felkeltő velencei kicsapongásai is példa nélkül álltak az öreg kontinensen.
Gyermekkorától gyakorlott úszó volt, az iskolai évei alatt vívott, lőtt és bokszolt, s oly kíméletlenül elszánt lett, hogy az egyik társának megfenyítésekor a büntetés felét átvállalta. De a legnagyobb sikereit az irodalmi élet és a nők szívének meghódítása mellett az úszásban érte el.
Huszonkét évesen a Dardanelláknál átúszott Európából Ázsiába, mely tettével egy régi mitológiai rekordot állított fel. Állítólag az áramlatok oly’ erővel ágaskodtak és forrongtak körülötte, hogy közel járt ahhoz, hogy azok a szikláknak csapják vagy a mélybe rántsák.
Mikor barátja, a másik száműzött angol poéta, Shelley meghalt, Byron a vízbe vetette magát, s hosszú kilométerekkel beljebb úszott, egészen addig, míg a part keskeny sávja eltűnt. Talán meg akart halni, vagy csak a szenvedélyes indulatát akarta megzabolázni?

A magyar irodalom egyik híres úszója a Tisza-parti Juhász Gyula.
Bár a kisfiú apró termetű volt, akit emiatt csúfoltak, teste mégis erőteljes és izmos lehetett. Igaz, tornából mindig gyengén teljesített, de ezekben eredendő gátlásossága is közrejátszott. Jelentéktelennek mondott külseje ellenére rendkívül szívós volt, hiszen fél tucat nyelvet tanult meg, költői életműve a rettenetes és alkotásképtelenségre kárhoztató betegségei ellenére is igen jelentős. Ezeroldalnyi vers, cikkek, kritikák és prózai művek gyűjteményes kiadása maradt fenn utána, és egy olyan nemes és tiszta jellem, mely keveseknek volt sajátja.
Juhász abban a korban élt, mikor az árvíz pusztításai az újjáépítések után is láthatók voltak. És a költő jól is ismerte a Tiszát, s gyakran úszta át: Volt olyan alkalom, hogy napjában többször is. Valószínűleg a „gnóm” csúfnév, az apró termete és a nagyobb osztálytársak gúnyos megjegyzései ellenében tette mindezt. Az úszások következtében szervezete igen erőssé válhatott, hiszen egy közelről való mellkasba lövést és több Veronállal való mérgezést is túlélt.

Az avoni fekete hattyú

Shakespeare életének egyik nagy misztikuma, hogy születésének és halálának napja ugyanaz, április 23.
De ennél még nagyobb misztikum az ifjú Shakespeare élete. Szüleiről tud az irodalomtörténet, mely szerint a jó család hirtelen elszegényedése odavezetett, hogy a kamasz fiú hamar kikerült az iskolából.
Az ifjú azonban nem lett szorgos polgárrá. Inkább ivásban mérte össze erejét az angol becsületért folyó söröskancsók csatájában, ahogy Taine mondta róla szellemesen.
„A szerelem túl fiatal ahhoz, hogy legyen lelkiismerete” – írja egyik művében, s valóban ez a vad és féktelen ifjú már tizennyolc esztendősen asszonyt visz a házhoz, ráadásul olyat, aki már három hónapja áldott állapotban van, s aki nemsokára harminc éves. Shakespeare gyermekeiről keveset tudunk, de azt tudjuk, hogy nemcsak születése és halála ikerdátumú, hanem ikrei is születtek feleségétől. Hamnet nevű fia tragikusan fiatalon, tizenegy éves korában halt meg, s ez az egyik oka, hogy végletesen eltávolodik a feleségétől.
Még akkor is életének egyik legkomolyabb traumája lehetett, ha Shakespeare szökése hamarabb bekövetkezett.
Ugyanis ez a szertelen fiatalember nemcsak nőcsábász volt, hanem orvvadász is, akit emiatt nemcsak megfenyítenek, hanem nyilvánosan megbotoznak, sőt börtönbe is zárnak.
Több és más alkalmakkor az ifjú Shakespeare a hajnalig tartó kocsmázás és ünneplés után az egyik út menti gyümölcsös árnyas fája alatt tölti az éjszakát.
A nyúl- és őzvadászatok és a kicsapongó életmód, valamint házasságának megromlása elől Londonba menekül, s csak évenként jár haza. Eleinte a lovak kikötése volt a feladata a színháznál, később páratlan alkotóerejének kibontakozása az egész világirodalmat kizökkentette és átformálta.
A híres és jómódú Shakespeare-nek néhány évtizeddel később azt kell megérnie, hogy lányának férje erőszakos nemi közösülés vádja miatt elzárásban részesül, ráadásul maga is ingatlancsalás botrányába keveredik, s a vagyonelkobzás elől nehezen menekül meg.
Anyagi jólétének és alkotókedvének ellobbanása idején hal meg. Még társszerzőként együttműködik az újabb nemzedék drámaíróival, de a Viharral végleg elbúcsúzik az irodalomtól.