 | | | 2026. január 10. szombat,
Melánia napja. Kalendárium | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű
fekete vérrel telt kupa!
Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
világgá űzött árva kobzos
utolsó Koppány-unoka!
Borra nem telt. Így hát kupámat
...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Amikor koldus a szeretet |   |
A szeretet gazdag. Bőségéből ad, ajándékoz. Fogyhatatlan, mint a láng, amelyről ezer és ezer tüzet lehet gyújtani, s nem fogy el. Ilyen a természete. Adni, adni, adni, bőséggel gazdagítani. Mértéket nem ismer.
Ilyen a szeretet. Ki kételkedne ebben? Gazdag.
Akkor miért írom a címben: "Amikor koldus a szeretet."…? Igen, mert olykor (többször, mint képzeljük) a koldus-tehetetlenség rabjává teszik.
Talán akkor tapasztaltam meg először, amikor a gödöllői szociális otthon lakóit (1961-ben) naponta felkerestem. Találkoztam ott nyomorúsággal, betegséggel, tragédiákkal, türelemmel, reménnyel, átszellemült örömmel.
Ott is mertem meg H. Józsefet is. Óvtak tőle. Talán "őrült" - mondták.
A szoba, amelyben élt, kettőjüknek adott otthont. Társa nagybeteg lett. Hozzá hívtak. H. József ágya szélén ülve nézte, mit csinálok, miként végzem papi munkámat. Dolgom végeztével a zavaros tekintettel figyelő Józsefhez szólok.
- Közelebb ülhetek?
- Igen.
- Beszélgessünk.
- Velem senki nem beszélget. Látogatóm sincs - keményen a szemembe néz és folytatja - maguk vagy szentek, vagy gazember.
Megdöbbentem. Nézése nem az őrülté, hanem egy megkeseredett, sokat tapasztalt, tisztán látó emberé.
- Meglep, amit mond. Kérem, beszélgessünk. Szavaimból majd megítéli, mely csoporthoz tartozom.
Így indult beszélgetésünk. Érdeklődtem rokonai, barátai, ismerősei után. Röviden válaszolt.
- Elhagytak, ide kényszerítettek. Csupán az angol nagykövetségről jönnek évente két alkalommal meglátogatni. Valamikor kapcsolatom volt velük. Nézze, új könyvek, folyóíratok. Angolul. Ők küldik. Angolul - hogy más nyelvet ne említsek - írok, olvasok. Beszélgetni nincs kivel. Tud angolul?
- Sajnos nem.
- Akkor megtanítom. Csak jöjjön. Vagy küldjön fiatalokat vagy gyerekeket. Szívesen tanítanék nyelvet, filozófiát, irodalmat. Csak adni tudnám még, amim van! Vagyonom elveszett. De gazdag vagyok belül és mégis koldusként érzem magam, mert nincs, akinek átadjam tudásom. A szellem kincseit. Kérem, segítsen!
Mondtam, hogy sok-sok munkám mellett nyelvtanulásra nincs időm. Majd keresek tanítványt. Ám, ha megengedi, felkeresem, amikor jövök ide az otthonba. Így is történt. Hosszú beszélgetéseinkből megítélhettem, hogy nem őrült, ahogyan suttogják a háta mögött. Bölcs ember, aki szeretne jót tenni, gazdagságát megosztani, de nincs rá módja.
- Kikísérhetem a kapuig? - kérdezte harmadik találkozásunk után.
- Természetesen.
- Nem fog szégyellni?
- Nem, sőt részemre megtisztelő, hogy ilyen figyelmes irántam, hiszen József bátyám az apám lehetne.
A kapuig kísért. Az udvaron bámulták, hogy együtt megyünk, beszélgetünk. Néhány hét után már senki nem mondta róla, hogy őrült, csupán annyit, hogy különös ember. A kapuig kísért és azóta - már ötven éve - kísér, mert emlékezem rá. Benne találkoztam a szeretettel, amely koldussá lett azáltal, hogy nem volt lehetősége kincseit megosztani, ajándékozni…
Koldusnak lenni nehéz, nincstelenségében üres kezét tartani, félve kérni. Félelemmel, hiszen, ha elutasítják… Ezt mindenki el tudja képzelni. A koldusként kérő ember együttérzésre találhat, talál. Segítenek neki.
Ám ki "érti" a szeretetben-gazdag kínját,
amikor valakinek van bölcsessége - adná, de senkinek nem kell,
amikor valakinek hite van - hirdetné, de tiltják, vagy senki nem figyel rá,
amikor valakinek műveltsége van - megosztaná, de tanítani nem engedik.
Ki értheti az ilyen "koldust", akinek nem az a kínja, hogy bár kér, de semmit nem kap, a nincstelenség terhe nyomja vállait, hanem attól szenved, hogy a belülről élni akaró szeretetének nincs módja adni, ajándékozni...
Koldus-sorsnál koldusabb életet szenved a szeretetben gazdag, akit tehetetlenségre ítéltek.
Sátáni gonoszság - holott emberek teszik - tiltani az orvost, hogy gyógyítson, tiltani a papot, hogy hitét hirdesse, tiltani a földművest, hogy vessen, arasson, tiltani az emberi szívnek, hogy szeressen...
Ki értheti ezt? Aki már átélte, hogy szívbőségéből nem adhatott, mert tiltották vagy elzárkóztak előle.
H. József bátyám kikísért a kapuig. Nem gondolta, egy életen át kísér. Igaz, angolul nem tanultam meg tőle, de szívében megláttam a koldusként szenvedő szeretetet. Értékesebb ajándékot kaphattam volna-e tőle? Ínséges éveimben segített. "Koldus-sorsban" is szeretet a szeretet.
Azóta másként nézek a Feszületre.
A Megfeszített Szeretet a világot váltotta meg...
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika