A szeretet gazdag. Bőségéből ad, ajándékoz. Fogyhatatlan, mint a láng, amelyről ezer és ezer tüzet lehet gyújtani, s nem fogy el. Ilyen a természete. Adni, adni, adni, bőséggel gazdagítani. Mértéket nem ismer.
Ilyen a szeretet. Ki kételkedne ebben? Gazdag. 
Akkor miért írom a címben: "Amikor koldus a szeretet."…?  Igen, mert olykor (többször, mint képzeljük) a koldus-tehetetlenség rabjává teszik.
Talán akkor tapasztaltam meg először, amikor a gödöllői szociális otthon lakóit (1961-ben)  naponta felkerestem. Találkoztam ott nyomorúsággal, betegséggel, tragédiákkal, türelemmel, reménnyel, átszellemült örömmel.
Ott is mertem meg H. Józsefet is. Óvtak tőle. Talán "őrült" - mondták.
A szoba, amelyben élt, kettőjüknek adott otthont.  Társa nagybeteg lett. Hozzá hívtak. H. József ágya szélén ülve nézte, mit csinálok, miként végzem papi munkámat. Dolgom végeztével a zavaros tekintettel figyelő Józsefhez szólok.

 - Közelebb ülhetek?
 - Igen.
 - Beszélgessünk.
- Velem senki nem beszélget. Látogatóm sincs - keményen a szemembe néz és folytatja - maguk vagy szentek, vagy gazember.

Megdöbbentem. Nézése nem az őrülté, hanem egy megkeseredett, sokat tapasztalt, tisztán látó emberé.
- Meglep, amit mond. Kérem, beszélgessünk. Szavaimból majd megítéli, mely csoporthoz tartozom.
Így indult beszélgetésünk. Érdeklődtem rokonai, barátai, ismerősei után. Röviden válaszolt.
 - Elhagytak, ide kényszerítettek. Csupán az angol nagykövetségről jönnek évente két alkalommal meglátogatni. Valamikor kapcsolatom volt velük. Nézze, új könyvek, folyóíratok. Angolul. Ők küldik. Angolul - hogy más nyelvet ne említsek - írok, olvasok. Beszélgetni nincs kivel. Tud angolul?
- Sajnos nem.
- Akkor megtanítom. Csak jöjjön. Vagy küldjön fiatalokat vagy gyerekeket. Szívesen tanítanék nyelvet, filozófiát, irodalmat. Csak adni tudnám még, amim van! Vagyonom elveszett. De gazdag  vagyok belül és mégis koldusként érzem magam, mert nincs, akinek átadjam tudásom. A szellem kincseit. Kérem, segítsen!
Mondtam, hogy sok-sok munkám mellett nyelvtanulásra nincs időm. Majd keresek tanítványt. Ám, ha megengedi, felkeresem, amikor jövök ide az otthonba. Így is történt. Hosszú beszélgetéseinkből megítélhettem, hogy nem őrült, ahogyan suttogják a háta mögött. Bölcs ember, aki szeretne jót tenni, gazdagságát megosztani, de nincs rá módja.
 - Kikísérhetem a kapuig? - kérdezte harmadik találkozásunk után.
 - Természetesen.
- Nem fog szégyellni?
 - Nem, sőt részemre megtisztelő, hogy ilyen figyelmes irántam, hiszen József bátyám az apám lehetne.
A kapuig kísért. Az udvaron bámulták, hogy együtt megyünk, beszélgetünk. Néhány hét után már senki nem mondta róla, hogy őrült, csupán annyit, hogy  különös ember. A  kapuig kísért és azóta - már ötven éve - kísér, mert emlékezem rá. Benne találkoztam a szeretettel, amely  koldussá lett azáltal, hogy nem volt lehetősége kincseit megosztani, ajándékozni…
Koldusnak lenni nehéz, nincstelenségében üres kezét tartani, félve kérni. Félelemmel, hiszen, ha elutasítják… Ezt mindenki el tudja képzelni. A koldusként kérő ember együttérzésre találhat, talál. Segítenek neki.
Ám ki "érti" a szeretetben-gazdag kínját,
amikor valakinek van bölcsessége - adná, de senkinek nem kell,
amikor valakinek hite van - hirdetné, de tiltják, vagy senki nem figyel rá,
amikor valakinek műveltsége van - megosztaná, de tanítani nem engedik.
Ki értheti az ilyen "koldust", akinek nem az a kínja, hogy bár kér, de semmit nem kap, a nincstelenség terhe nyomja vállait, hanem attól szenved, hogy a belülről élni akaró szeretetének nincs módja adni, ajándékozni...
Koldus-sorsnál koldusabb életet szenved a szeretetben gazdag, akit tehetetlenségre ítéltek.
Sátáni gonoszság - holott emberek teszik - tiltani az orvost, hogy gyógyítson, tiltani a papot, hogy hitét hirdesse, tiltani a földművest, hogy vessen, arasson, tiltani az emberi szívnek, hogy szeressen...
Ki értheti ezt? Aki már átélte, hogy szívbőségéből nem adhatott, mert tiltották vagy elzárkóztak előle.
H. József bátyám kikísért a kapuig. Nem gondolta, egy életen át kísér. Igaz, angolul nem tanultam meg tőle, de szívében megláttam a koldusként szenvedő szeretetet. Értékesebb ajándékot kaphattam volna-e tőle? Ínséges éveimben segített.  "Koldus-sorsban" is szeretet a szeretet.
Azóta másként nézek a Feszületre.
A Megfeszített Szeretet a világot váltotta meg...