 | | | 2026. május 7. csütörtök, Gizella napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Amit kevesen tudnak ötvenhatról... | | 
Elöljáróban: 1957-ben 251 magyar író az ötvenhatos felkelést gyalázó és tiltakozó levéllel fordult az ENSZ-hez, amelyben azt követelték, hogy az ENSZ közgyűlése ne tárgyalja az úgynevezett Ötös Bizottság jelentését, amely a felkelésből lett szabadságharc vérbefojtásának körülményeit volt hivatott feltárni. A levél (amelyet annak idején a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölt) többek között a következőket tartalmazta:
„Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat, itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet. A történelmi és társadalmi körülmények tragikus találkozása folytán 1956. október 23-án mégis az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek fordulatain már sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti résztvevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak sem volt csekély része benne, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Világ írói, világ népeinek tiszta szándékú értelmisége! A nemzetek kölcsönös megbecsüléséért, sokat szenvedett hazánkért, a magatok emberségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete becsületéért tiltakozzatok velünk."
És most jön a lényeg, az aláírók névsora. Csak néhány nevet emelünk ki: Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Weöres Sándor.
Az ember nem hisz a szemének, ugye? „Bár ne lenne igaz, bár kiderülne, hogy hamisítvány a levél, illetve, hogy ha nem is az, de az aláírók valójában nem adták hozzá a nevüket, hanem rútul visszaélve tekintélyükkel, csak odaírták őket mások!"
Bizonyára vannak, akik így füstölögnek e nevek olvastán. Nos, annyi bizonyos, hogy a kádári cenzúra nem ismert semminemű etikai határokat. Írók, költők műveibe azok tudta nélkül beleírtak vagy elvettek belőlük. Sőt olyan is volt, hogy arra kényszerítettek írót, gyakoroljon önkritikát és művéhez maga írjon olyan utószót, amelyben elhatárolódik korábbi szövegeitől. (Ez történt például Kodolányi Jánossal, így jelenhetett meg a kádári „konszolidáció" alatt eredetileg 1940-ben megjelent önéletrajzi regénye, a „Süllyedő világ".)
Visszatérve a méltán sokkoló levélhez: nincs tudomásunk arról, hogy bárhol, bármikor is jelezték volna az említett aláírók, nem adták hozzá a nevüket, vagy ha igen, kényszerből és megbánták. De arról sincs tudomásunk, hogy helyettük bárki is bebizonyította volna, valójában nem adták a nevüket e gyalázatos tiltakozáshoz.
Félreértés ne essék: abból, hogy aláírták, nem következik persze, hogy vessük tűzre műveiket. Az viszont igen, hogy életművük és életük elvált akkor egymástól. Mintha nem is ők lettek volna!
A mindenkori nagy tanulság pedig, amelynek leszögezése miatt szóba hoztuk e dokumentumot, aligha más, mint annak szomorú konstatálása, hogy történelmi korfordulókon sokszor mennyire nem tudnak helytállni még olyanok sem, akiktől műveik alapján viszont ezt mintegy automatikusan elvárná az ember. Anélkül, hogy ítélkeznénk, csak annyit mondhatunk: gyarló az ember. Igen, éspedig – ennyire... |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |