 | | | 2026. október 4. vasárnap, Ferenc napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Túlzottan ragaszkodunk a nemzeti irodalom kincseihez? Bár úgy lenne! | | Vörösterror már nincs, de van helyette
véleményterror. Takaró Mihály irodalomtörténész szokta az utóbbi jelzővel
illetni azon körök legfőbb tevékenységét, melyek mindent elkövetnek, hogy a
klasszikus irodalmi műveltséget hordozó művek ne váljanak a tananyag részeivé.
A Magyar Nemzet tegnapi számának egyik írásában (Csókás Adrienn: Elavulttá váltak a kötelező
olvasmányok) olvassuk:
„Kevesebb tanítandó művet és több szabadon választott olvasmányt
szeretnének a magyartanárok, mivel a jelenlegi tantervi szabályozás és az abban
előírt kötelező irodalom egyáltalán nem szeretteti meg a gyerekekkel az
olvasást. A szakemberek szerint az a baj, hogy az irodalomtanításban görcsösen
ragaszkodunk a hagyományok tiszteletéhez és a nemzeti kincsnek számító
művekhez, miközben az olvasás megszerettetéséhez inkább lenne szükség az
általános iskolában ponyvára vagy akár könnyed lányregényekre is.”
Raffay Ernő történész nemrég arról nyilatkozott az N1 stábjának, hogy nagy állami
egyetemeinken egyszerűen nincsen nemzetnevelés. Persze lejjebb sem sokkal jobb
a helyzet. Mert miféle magyartanárok, hovatovább „szakemberek” azok, akik
inkább ajánlják nebulóiknak a „könnyed lányregények”-et, mint irodalmunk igazi
alkotásait?
No de térjünk vissza az idézett íráshoz! „Jelenleg
nem tervezi újragondolni a kötelező iskolai olvasmányok listáját a szaktárca,
de a Nemzeti Alaptanterv (NAT) legközelebbi felülvizsgálata során lesz
lehetőség a szükséges és indokolt módosításokra – ez derül ki Rétvári Bence
tájékoztatásából.” – olvassuk. Pedig égetően szükséges lenne az újragondolás,
csak nem éppen a liberális véleményterror formálói részéről. Akik között ott
találjuk a Magyartanárok Egyesülete elnökét, Arató Lászlót, aki kijelentette:
„A tapasztalat azt mutatja, hogy
tekintélytiszteletből túlzottan is ragaszkodunk a nemzeti irodalom kincseihez. Egy szóval sem mondom, hogy a
remekműveket ponyvaregényekre kéne cserélni, de mindenképp nagyobb arányban
kellene foglalkozni a populáris és a kortárs irodalommal, hiszen az elsődleges
cél, hogy megszerettessük a gyerekekkel a könyveket.”
Az ember nem hisz a szemének! Túlzottan ragaszkodunk a nemzeti irodalom
kincseihez? Bár úgy lenne! (Egyáltalán mit jelent az, hogy „túlzottan”?)De
ugye tudjuk, mi a valóság. Ám Arató tovább folytatta: „Bármennyire is fontos
Jókai, korainak tartom hetedik osztályban, hisz a diákok nem tudják
megemészteni a regényeinek világát, nyelvezetét. Helyette inkább olyan olvasmányt kellene
kínálni, amiről a diákok úgy érzik, az ő világukról, saját élethelyzetükről,
általuk ismert problémákról szól.”
Vagyis eszerint a diákok „igényé”-hez kell
alkalmazkodni. Ne ők alkalmazkodjanak a tanárhoz, hanem fordítva. Gyönyörű
pedagógia, mondhatnók. Nem soroljuk most, minő alkotásokat mellőzne
irodalmunkból még Arató, viszont megemlítjük, miket ajánl helyettük: Louis
Sachar Stanley (A szerencse fia), Lois Lowry (Számláld meg a csillagokat, Az
emlékek őre), Leiner Laura (Szent Johanna gimije), Berg Judit (Rumini).
„A könyv kiválasztásában, melyet az ifjúságnak
kezébe adunk, nem az a fontos, hogy ideig-óráig elszórakoztassa őket, jó
narkotikuma legyen fáradt fizikumának vagy érdeklődő szellemiségének, hanem ha
nincsenek is nyakig bemártva a morális tendenciákba, mégis feltétlenül az
erkölcs nemesedését szolgálják. Természetesen itt eltér ez a felfogás a
materialista világnézettel rendelkező emberek földszemüvegének látásától, akik
lealacsonyítottnak hiszik az irodalmat, ha az író mondanivalóját az isteni
világ hangulatával hozza kapcsolatba. «Realitások kellenek, az életet kell
alapul venni». Feltétlenül, de ne úgy, hogy az olvasó, ki lélekzetét
visszafojtva élvezte a művet, mikor leteszi a könyvet s az író magával ragadó stílusának
lenyűgöző hatásától felszabadul, arra eszméljen, hogy az író a legocsmányabb
dolgokat öltöztette tetszetős ruhába és ezzel visszaélt az Istentől kapott
tehetségével, mert tehetségét nem Isten szolgálatába állította, hanem besározta
a föld porával és ezzel nemzetrontó munkát végzett.” – olvasható viszont egy
mindmáig időszerű nevelési műben (Horánszky Nándorné nagyrévi Czike Kornélia: Mindent a gyermekért!
Gondolatok a nemzetnevelésről, 1943).
Igen, véleményterror van. Csak egyben reménykedhetünk. Nem minden
magyartanár osztja Arató és „szakemberei”-nek véleményét. Becsukják maguk
mögött az ajtót, és – minő borzalom, ugye? – például Nyirő Józsefet is olvasnak
és olvastatnak óráikon... |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |