 | | | 2026. március 13. péntek, Krisztián napja. Kalendárium | 
Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi. ... | |  Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...
| |
A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...
| | 
Életrajza SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | | -
Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult. ... | | 
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt. ... | | | | Az egyházi naptár szerint e napon azt a Gergely pápát ünnepelték Európa-szerte, aki pápasága idején, a VI. században, összegyűjtötte a kor keresztény népénekeit. Ebből alakult ki az úgynevezett gregorián ének és éneklési mód, a középkori Európa első egyszólamú műzenéje. ...
| | 
Petőfi Sándor, János Vitéz című műve verses mese, azaz irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költemény. Verses formája van, de mégis az epikák közé tartozik, mert cselekményt mond el. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettes és páros rímei vannak. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Túlzottan ragaszkodunk a nemzeti irodalom kincseihez? Bár úgy lenne! | | Vörösterror már nincs, de van helyette
véleményterror. Takaró Mihály irodalomtörténész szokta az utóbbi jelzővel
illetni azon körök legfőbb tevékenységét, melyek mindent elkövetnek, hogy a
klasszikus irodalmi műveltséget hordozó művek ne váljanak a tananyag részeivé.
A Magyar Nemzet tegnapi számának egyik írásában (Csókás Adrienn: Elavulttá váltak a kötelező
olvasmányok) olvassuk:
„Kevesebb tanítandó művet és több szabadon választott olvasmányt
szeretnének a magyartanárok, mivel a jelenlegi tantervi szabályozás és az abban
előírt kötelező irodalom egyáltalán nem szeretteti meg a gyerekekkel az
olvasást. A szakemberek szerint az a baj, hogy az irodalomtanításban görcsösen
ragaszkodunk a hagyományok tiszteletéhez és a nemzeti kincsnek számító
művekhez, miközben az olvasás megszerettetéséhez inkább lenne szükség az
általános iskolában ponyvára vagy akár könnyed lányregényekre is.”
Raffay Ernő történész nemrég arról nyilatkozott az N1 stábjának, hogy nagy állami
egyetemeinken egyszerűen nincsen nemzetnevelés. Persze lejjebb sem sokkal jobb
a helyzet. Mert miféle magyartanárok, hovatovább „szakemberek” azok, akik
inkább ajánlják nebulóiknak a „könnyed lányregények”-et, mint irodalmunk igazi
alkotásait?
No de térjünk vissza az idézett íráshoz! „Jelenleg
nem tervezi újragondolni a kötelező iskolai olvasmányok listáját a szaktárca,
de a Nemzeti Alaptanterv (NAT) legközelebbi felülvizsgálata során lesz
lehetőség a szükséges és indokolt módosításokra – ez derül ki Rétvári Bence
tájékoztatásából.” – olvassuk. Pedig égetően szükséges lenne az újragondolás,
csak nem éppen a liberális véleményterror formálói részéről. Akik között ott
találjuk a Magyartanárok Egyesülete elnökét, Arató Lászlót, aki kijelentette:
„A tapasztalat azt mutatja, hogy
tekintélytiszteletből túlzottan is ragaszkodunk a nemzeti irodalom kincseihez. Egy szóval sem mondom, hogy a
remekműveket ponyvaregényekre kéne cserélni, de mindenképp nagyobb arányban
kellene foglalkozni a populáris és a kortárs irodalommal, hiszen az elsődleges
cél, hogy megszerettessük a gyerekekkel a könyveket.”
Az ember nem hisz a szemének! Túlzottan ragaszkodunk a nemzeti irodalom
kincseihez? Bár úgy lenne! (Egyáltalán mit jelent az, hogy „túlzottan”?)De
ugye tudjuk, mi a valóság. Ám Arató tovább folytatta: „Bármennyire is fontos
Jókai, korainak tartom hetedik osztályban, hisz a diákok nem tudják
megemészteni a regényeinek világát, nyelvezetét. Helyette inkább olyan olvasmányt kellene
kínálni, amiről a diákok úgy érzik, az ő világukról, saját élethelyzetükről,
általuk ismert problémákról szól.”
Vagyis eszerint a diákok „igényé”-hez kell
alkalmazkodni. Ne ők alkalmazkodjanak a tanárhoz, hanem fordítva. Gyönyörű
pedagógia, mondhatnók. Nem soroljuk most, minő alkotásokat mellőzne
irodalmunkból még Arató, viszont megemlítjük, miket ajánl helyettük: Louis
Sachar Stanley (A szerencse fia), Lois Lowry (Számláld meg a csillagokat, Az
emlékek őre), Leiner Laura (Szent Johanna gimije), Berg Judit (Rumini).
„A könyv kiválasztásában, melyet az ifjúságnak
kezébe adunk, nem az a fontos, hogy ideig-óráig elszórakoztassa őket, jó
narkotikuma legyen fáradt fizikumának vagy érdeklődő szellemiségének, hanem ha
nincsenek is nyakig bemártva a morális tendenciákba, mégis feltétlenül az
erkölcs nemesedését szolgálják. Természetesen itt eltér ez a felfogás a
materialista világnézettel rendelkező emberek földszemüvegének látásától, akik
lealacsonyítottnak hiszik az irodalmat, ha az író mondanivalóját az isteni
világ hangulatával hozza kapcsolatba. «Realitások kellenek, az életet kell
alapul venni». Feltétlenül, de ne úgy, hogy az olvasó, ki lélekzetét
visszafojtva élvezte a művet, mikor leteszi a könyvet s az író magával ragadó stílusának
lenyűgöző hatásától felszabadul, arra eszméljen, hogy az író a legocsmányabb
dolgokat öltöztette tetszetős ruhába és ezzel visszaélt az Istentől kapott
tehetségével, mert tehetségét nem Isten szolgálatába állította, hanem besározta
a föld porával és ezzel nemzetrontó munkát végzett.” – olvasható viszont egy
mindmáig időszerű nevelési műben (Horánszky Nándorné nagyrévi Czike Kornélia: Mindent a gyermekért!
Gondolatok a nemzetnevelésről, 1943).
Igen, véleményterror van. Csak egyben reménykedhetünk. Nem minden
magyartanár osztja Arató és „szakemberei”-nek véleményét. Becsukják maguk
mögött az ajtót, és – minő borzalom, ugye? – például Nyirő Józsefet is olvasnak
és olvastatnak óráikon... |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |