2025. február 16. vasárnap,
Julianna, Lilla napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv?
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Nyilván nem vagyok egyedül azzal, ha megvallom: szerelmem a könyv, legalábbis a jó könyv. A legjobb barát. A szerzője is. Csakhogy igazán jó könyveket inkább antikváriumokban, mint könyvesboltokban találni. Miért?

 

Régi mondás, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa. Hát akkor mi a költő, az író? Ha van is tehetsége, jó ideje nem annak mértéke szerint ír (tisztelet persze a kevés kivételnek!), hanem a piac, a börze elvárásainak megfelelően. És persze a már régente is kegyes hazugsággal „műveltnek” nevezett közönség úgynevezett érdekei szerint. Ezeket pedig inkább ne részletezzük, ugye?

Volt egyszer – mit egyszer, még nem is olyan régen – egy (nem magyar, csak magyarországi) könyvkiadó, amely gomba módra adott ki olyan „műveket”, melyeknek kár volt egyáltalán megszületniük. Csak két címet idézek ide: „Hogyan tegyük tönkre férjeinket?, „Hogyan öljük meg férjeinket?” A kiadó tartozásai miatt aztán lebukott és megszűnt. Ám vajon még hány ugyanilyen él és virul?

Igaz, amint hírlik, antikváriumokban is – leszámítva az egyes gyűjtőkörökben kutakodó vásárlók nem túl népes rétegét – többnyire a „kommersz” kerestetik, így e boltok bibliofil embereket megcélzó árverések tartása nélkül meglehet, hogy könnyen csődbe mennének. A plebsz, az állítólagosan „istenadta”, igénytelensége nem ismer határt, vallják mérvadó antikváriusok.

Nagy kérdés persze, hogy a politikai rendszereknek általában miért nem érdekük a könyvkultúra hathatós állami támogatása? És e kérdés sem mai. Félelmetes, mennyit panaszkodtak például már hajdanában-danában is a magyar irodalom, sőt általában a hazai könyvkiadás áldatlan állapota miatt. 

„A magyar irodalom a magyar nemzet legmostohább gyermeke: a közművelődésre hatástalan, elvesztette irányadó szerepét, eszméin nem lelkesülnek, irányát nem követik... Ezt a meddőséget az időszaki sajtó túltengése okozza. Okozza azzal, hogy elszakította a közönséget a könyvirodalomtól, azáltal, hogy teljesen lefoglalja annak érdeklődését, hozzászoktatja ahhoz, hogy csak újságot olvasson; eltompítja a közönség ízlését, amely azután csak az újságban látja egyedüli szellemi táplálékát. Szépirodalmi szempontból is kap olvasnivalót, a tárcák selejtes, külföldi regényfordításaiban, amivel a teret is elveszik a magyar írók érvényesülése elől.”

Ilyenekről panaszkodtak például már az 1880-as évek sajtójában is – legalábbis a konzervatívban (Magyar Szemle: 1889/1, 15, 32-36. szám, 1890/39, 41. szám, Koszorú: 1879, 185-187. old., 1883/1, 15. szám).

„Az írók szívéből mintha csak kihalt volna minden idealizmus és nemesebb ambíció. Arra, hogy maradandó művet alkosson, manapság senki sem gondol. A napi sajtó Molochja nyel el és emészt föl mindent. Ennek termelnek az elmék lázas sietséggel, villamos erővel. Kielégíteni a pillanatnyi szükségleteket, ez a fő dolog.” – írja lakonikusan a „Magyar Szemle” 1890-ben ( 461. old.).

„Hírhajhászat és reklámvadászat, ez a két legfőbb faktora a mai sajtó irányának. Az érzés nemesítésére, a hazafi erények ápolására és ébren tartására mit sem ád a mai irodalom; előtte mindez az ábrándvilágba tartozó, hangzatos frázis, de lelke veleje minden működésének, melyért mindent áldoz, nemcsak saját, de nemzetének tisztességes hírnevét is, az a haszonlesés, melyért nem átallja azt az irodalmat, mely azelőtt büszkeségünk, féltett kincsünk volt, a zsibárus piacon szereplő ponyva-irodalmi termékekkel azonosítani.” – olvassuk a „Függetlenség” 1886. november 6-i számában.

„Az írók azt vetik szemére a kiadóknak, hogy üzleti érdekek miatt elhanyagolják a komolyabb irodalmi termékeket, nem fogadják el őket kiadásra; a könyvkiadók pedig azzal védekeznek, hogy míg emezekből évenkint alig adnak el 10 példányt, a selejtes regényfordításokból legalábbis százszor annyit. (Koszorú, 1885; 32. szám: „Könyvkereskedői panaszok.”).”

(Kokas Endre OSB: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1939. Dunántúl Egyetemi Nyomdája Pécsett. 64. old.)

Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? Ha a mai könyvkiadás felől nézzük, könnyen rábólinthatjuk persze, hogy igen. Ámde azért mégse tegyük. Mert ha a nagyérdemű „átlagközönség” ízlése olyan is, amilyen, azért bizonyos, hogy mindig is lesznek, akik tudják, hol, kinél keressék az igazi barátot, szellemi társat, vagyis a ténylegesen jó könyvet.

S ha máshol nem, hát antikváriumokban. Nem, nem írok ide persze most címeket – diszkréció is van a világon. Aki kitartóan keres, úgyis megtalálja azokat. S ne feledjük, amit Gárdonyi Géza mondott: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007