 | | | 2025. július 13. vasárnap, Jenő napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? | | 
Nyilván nem vagyok egyedül
azzal, ha megvallom: szerelmem a könyv, legalábbis a jó könyv. A legjobb barát.
A szerzője is. Csakhogy igazán jó könyveket inkább antikváriumokban, mint
könyvesboltokban találni. Miért?
Régi
mondás, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa. Hát akkor mi a költő, az író? Ha
van is tehetsége, jó ideje nem annak mértéke szerint ír (tisztelet persze a
kevés kivételnek!), hanem a piac, a börze elvárásainak megfelelően. És persze a
már régente is kegyes hazugsággal „műveltnek” nevezett közönség úgynevezett
érdekei szerint. Ezeket pedig inkább ne részletezzük, ugye?
Volt egyszer – mit egyszer, még nem is olyan régen – egy (nem magyar, csak
magyarországi) könyvkiadó, amely gomba módra adott ki olyan „műveket”,
melyeknek kár volt egyáltalán megszületniük. Csak két címet idézek ide: „Hogyan
tegyük tönkre férjeinket?, „Hogyan öljük meg férjeinket?” A kiadó tartozásai
miatt aztán lebukott és megszűnt. Ám vajon még hány ugyanilyen él és virul?
Igaz, amint hírlik, antikváriumokban is – leszámítva az egyes gyűjtőkörökben
kutakodó vásárlók nem túl népes rétegét – többnyire a „kommersz” kerestetik,
így e boltok bibliofil embereket megcélzó árverések tartása nélkül meglehet,
hogy könnyen csődbe mennének. A plebsz, az állítólagosan „istenadta”, igénytelensége
nem ismer határt, vallják mérvadó antikváriusok.
Nagy kérdés persze, hogy a politikai rendszereknek általában miért nem érdekük
a könyvkultúra hathatós állami támogatása? És e kérdés sem mai. Félelmetes,
mennyit panaszkodtak például már hajdanában-danában is a magyar irodalom, sőt
általában a hazai könyvkiadás áldatlan állapota miatt.
„A magyar irodalom a magyar nemzet legmostohább gyermeke: a közművelődésre
hatástalan, elvesztette irányadó szerepét, eszméin nem lelkesülnek, irányát nem
követik... Ezt a meddőséget az időszaki sajtó túltengése okozza. Okozza azzal,
hogy elszakította a közönséget a könyvirodalomtól, azáltal, hogy teljesen
lefoglalja annak érdeklődését, hozzászoktatja ahhoz, hogy csak újságot
olvasson; eltompítja a közönség ízlését, amely azután csak az újságban látja
egyedüli szellemi táplálékát. Szépirodalmi szempontból is kap olvasnivalót, a
tárcák selejtes, külföldi regényfordításaiban, amivel a teret is elveszik a
magyar írók érvényesülése elől.”
Ilyenekről panaszkodtak például már az 1880-as évek sajtójában is – legalábbis
a konzervatívban (Magyar Szemle: 1889/1, 15, 32-36. szám, 1890/39, 41. szám,
Koszorú: 1879, 185-187. old., 1883/1, 15. szám).
„Az írók szívéből mintha csak kihalt volna minden idealizmus és nemesebb
ambíció. Arra, hogy maradandó művet alkosson, manapság senki sem gondol. A napi
sajtó Molochja nyel el és emészt föl mindent. Ennek termelnek az elmék lázas
sietséggel, villamos erővel. Kielégíteni a pillanatnyi szükségleteket, ez a fő
dolog.” – írja lakonikusan a „Magyar Szemle” 1890-ben ( 461. old.).
„Hírhajhászat és reklámvadászat, ez a két legfőbb faktora a mai sajtó
irányának. Az érzés nemesítésére, a hazafi erények ápolására és ébren tartására
mit sem ád a mai irodalom; előtte mindez az ábrándvilágba tartozó, hangzatos
frázis, de lelke veleje minden működésének, melyért mindent áldoz, nemcsak
saját, de nemzetének tisztességes hírnevét is, az a haszonlesés, melyért nem
átallja azt az irodalmat, mely azelőtt büszkeségünk, féltett kincsünk volt, a
zsibárus piacon szereplő ponyva-irodalmi termékekkel azonosítani.” – olvassuk a
„Függetlenség” 1886. november 6-i számában.
„Az írók azt vetik szemére a kiadóknak, hogy üzleti érdekek miatt elhanyagolják
a komolyabb irodalmi termékeket, nem fogadják el őket kiadásra; a könyvkiadók
pedig azzal védekeznek, hogy míg emezekből évenkint alig adnak el 10 példányt,
a selejtes regényfordításokból legalábbis százszor annyit. (Koszorú, 1885; 32.
szám: „Könyvkereskedői panaszok.”).”
(Kokas Endre OSB: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1939. Dunántúl
Egyetemi Nyomdája Pécsett. 64. old.)
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? Ha a mai könyvkiadás felől nézzük,
könnyen rábólinthatjuk persze, hogy igen. Ámde azért mégse tegyük. Mert ha a
nagyérdemű „átlagközönség” ízlése olyan is, amilyen, azért bizonyos, hogy
mindig is lesznek, akik tudják, hol, kinél keressék az igazi barátot, szellemi
társat, vagyis a ténylegesen jó könyvet.
S ha máshol nem, hát
antikváriumokban. Nem, nem írok ide persze most címeket – diszkréció is van a
világon. Aki kitartóan keres, úgyis megtalálja azokat. S ne feledjük, amit
Gárdonyi Géza mondott: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a
vetőmag.” |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |