 | | | 2026. augusztus 13. csütörtök, Ipoly napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? | | 
Nyilván nem vagyok egyedül
azzal, ha megvallom: szerelmem a könyv, legalábbis a jó könyv. A legjobb barát.
A szerzője is. Csakhogy igazán jó könyveket inkább antikváriumokban, mint
könyvesboltokban találni. Miért?
Régi
mondás, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa. Hát akkor mi a költő, az író? Ha
van is tehetsége, jó ideje nem annak mértéke szerint ír (tisztelet persze a
kevés kivételnek!), hanem a piac, a börze elvárásainak megfelelően. És persze a
már régente is kegyes hazugsággal „műveltnek” nevezett közönség úgynevezett
érdekei szerint. Ezeket pedig inkább ne részletezzük, ugye?
Volt egyszer – mit egyszer, még nem is olyan régen – egy (nem magyar, csak
magyarországi) könyvkiadó, amely gomba módra adott ki olyan „műveket”,
melyeknek kár volt egyáltalán megszületniük. Csak két címet idézek ide: „Hogyan
tegyük tönkre férjeinket?, „Hogyan öljük meg férjeinket?” A kiadó tartozásai
miatt aztán lebukott és megszűnt. Ám vajon még hány ugyanilyen él és virul?
Igaz, amint hírlik, antikváriumokban is – leszámítva az egyes gyűjtőkörökben
kutakodó vásárlók nem túl népes rétegét – többnyire a „kommersz” kerestetik,
így e boltok bibliofil embereket megcélzó árverések tartása nélkül meglehet,
hogy könnyen csődbe mennének. A plebsz, az állítólagosan „istenadta”, igénytelensége
nem ismer határt, vallják mérvadó antikváriusok.
Nagy kérdés persze, hogy a politikai rendszereknek általában miért nem érdekük
a könyvkultúra hathatós állami támogatása? És e kérdés sem mai. Félelmetes,
mennyit panaszkodtak például már hajdanában-danában is a magyar irodalom, sőt
általában a hazai könyvkiadás áldatlan állapota miatt.
„A magyar irodalom a magyar nemzet legmostohább gyermeke: a közművelődésre
hatástalan, elvesztette irányadó szerepét, eszméin nem lelkesülnek, irányát nem
követik... Ezt a meddőséget az időszaki sajtó túltengése okozza. Okozza azzal,
hogy elszakította a közönséget a könyvirodalomtól, azáltal, hogy teljesen
lefoglalja annak érdeklődését, hozzászoktatja ahhoz, hogy csak újságot
olvasson; eltompítja a közönség ízlését, amely azután csak az újságban látja
egyedüli szellemi táplálékát. Szépirodalmi szempontból is kap olvasnivalót, a
tárcák selejtes, külföldi regényfordításaiban, amivel a teret is elveszik a
magyar írók érvényesülése elől.”
Ilyenekről panaszkodtak például már az 1880-as évek sajtójában is – legalábbis
a konzervatívban (Magyar Szemle: 1889/1, 15, 32-36. szám, 1890/39, 41. szám,
Koszorú: 1879, 185-187. old., 1883/1, 15. szám).
„Az írók szívéből mintha csak kihalt volna minden idealizmus és nemesebb
ambíció. Arra, hogy maradandó művet alkosson, manapság senki sem gondol. A napi
sajtó Molochja nyel el és emészt föl mindent. Ennek termelnek az elmék lázas
sietséggel, villamos erővel. Kielégíteni a pillanatnyi szükségleteket, ez a fő
dolog.” – írja lakonikusan a „Magyar Szemle” 1890-ben ( 461. old.).
„Hírhajhászat és reklámvadászat, ez a két legfőbb faktora a mai sajtó
irányának. Az érzés nemesítésére, a hazafi erények ápolására és ébren tartására
mit sem ád a mai irodalom; előtte mindez az ábrándvilágba tartozó, hangzatos
frázis, de lelke veleje minden működésének, melyért mindent áldoz, nemcsak
saját, de nemzetének tisztességes hírnevét is, az a haszonlesés, melyért nem
átallja azt az irodalmat, mely azelőtt büszkeségünk, féltett kincsünk volt, a
zsibárus piacon szereplő ponyva-irodalmi termékekkel azonosítani.” – olvassuk a
„Függetlenség” 1886. november 6-i számában.
„Az írók azt vetik szemére a kiadóknak, hogy üzleti érdekek miatt elhanyagolják
a komolyabb irodalmi termékeket, nem fogadják el őket kiadásra; a könyvkiadók
pedig azzal védekeznek, hogy míg emezekből évenkint alig adnak el 10 példányt,
a selejtes regényfordításokból legalábbis százszor annyit. (Koszorú, 1885; 32.
szám: „Könyvkereskedői panaszok.”).”
(Kokas Endre OSB: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1939. Dunántúl
Egyetemi Nyomdája Pécsett. 64. old.)
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? Ha a mai könyvkiadás felől nézzük,
könnyen rábólinthatjuk persze, hogy igen. Ámde azért mégse tegyük. Mert ha a
nagyérdemű „átlagközönség” ízlése olyan is, amilyen, azért bizonyos, hogy
mindig is lesznek, akik tudják, hol, kinél keressék az igazi barátot, szellemi
társat, vagyis a ténylegesen jó könyvet.
S ha máshol nem, hát
antikváriumokban. Nem, nem írok ide persze most címeket – diszkréció is van a
világon. Aki kitartóan keres, úgyis megtalálja azokat. S ne feledjük, amit
Gárdonyi Géza mondott: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a
vetőmag.” |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |