2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött.
...

A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg.

...

 

Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.

...

Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja.

...

 Tóth Árpád első, 1913-ban megjelent kötete az érett és kiforrott művészt mutatja meg a legcsodálatosabb elégiák hangján.

Tóth Árpád múlásszimfóniájaként is lehetne jellemezni ezt a kötetet, melyek közül nem hiányozhat az őszi tájak, az esti hangulatok mellett a korán feltűnő betegség iszonyata sem. De itt olvashatjuk Ady Endréhez szóló elégiába hajló ódáját és a Mddő órán döbbenetes hangjait is...

...

Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára.
...

Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg).

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv?
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Nyilván nem vagyok egyedül azzal, ha megvallom: szerelmem a könyv, legalábbis a jó könyv. A legjobb barát. A szerzője is. Csakhogy igazán jó könyveket inkább antikváriumokban, mint könyvesboltokban találni. Miért?

 

Régi mondás, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa. Hát akkor mi a költő, az író? Ha van is tehetsége, jó ideje nem annak mértéke szerint ír (tisztelet persze a kevés kivételnek!), hanem a piac, a börze elvárásainak megfelelően. És persze a már régente is kegyes hazugsággal „műveltnek” nevezett közönség úgynevezett érdekei szerint. Ezeket pedig inkább ne részletezzük, ugye?

Volt egyszer – mit egyszer, még nem is olyan régen – egy (nem magyar, csak magyarországi) könyvkiadó, amely gomba módra adott ki olyan „műveket”, melyeknek kár volt egyáltalán megszületniük. Csak két címet idézek ide: „Hogyan tegyük tönkre férjeinket?, „Hogyan öljük meg férjeinket?” A kiadó tartozásai miatt aztán lebukott és megszűnt. Ám vajon még hány ugyanilyen él és virul?

Igaz, amint hírlik, antikváriumokban is – leszámítva az egyes gyűjtőkörökben kutakodó vásárlók nem túl népes rétegét – többnyire a „kommersz” kerestetik, így e boltok bibliofil embereket megcélzó árverések tartása nélkül meglehet, hogy könnyen csődbe mennének. A plebsz, az állítólagosan „istenadta”, igénytelensége nem ismer határt, vallják mérvadó antikváriusok.

Nagy kérdés persze, hogy a politikai rendszereknek általában miért nem érdekük a könyvkultúra hathatós állami támogatása? És e kérdés sem mai. Félelmetes, mennyit panaszkodtak például már hajdanában-danában is a magyar irodalom, sőt általában a hazai könyvkiadás áldatlan állapota miatt. 

„A magyar irodalom a magyar nemzet legmostohább gyermeke: a közművelődésre hatástalan, elvesztette irányadó szerepét, eszméin nem lelkesülnek, irányát nem követik... Ezt a meddőséget az időszaki sajtó túltengése okozza. Okozza azzal, hogy elszakította a közönséget a könyvirodalomtól, azáltal, hogy teljesen lefoglalja annak érdeklődését, hozzászoktatja ahhoz, hogy csak újságot olvasson; eltompítja a közönség ízlését, amely azután csak az újságban látja egyedüli szellemi táplálékát. Szépirodalmi szempontból is kap olvasnivalót, a tárcák selejtes, külföldi regényfordításaiban, amivel a teret is elveszik a magyar írók érvényesülése elől.”

Ilyenekről panaszkodtak például már az 1880-as évek sajtójában is – legalábbis a konzervatívban (Magyar Szemle: 1889/1, 15, 32-36. szám, 1890/39, 41. szám, Koszorú: 1879, 185-187. old., 1883/1, 15. szám).

„Az írók szívéből mintha csak kihalt volna minden idealizmus és nemesebb ambíció. Arra, hogy maradandó művet alkosson, manapság senki sem gondol. A napi sajtó Molochja nyel el és emészt föl mindent. Ennek termelnek az elmék lázas sietséggel, villamos erővel. Kielégíteni a pillanatnyi szükségleteket, ez a fő dolog.” – írja lakonikusan a „Magyar Szemle” 1890-ben ( 461. old.).

„Hírhajhászat és reklámvadászat, ez a két legfőbb faktora a mai sajtó irányának. Az érzés nemesítésére, a hazafi erények ápolására és ébren tartására mit sem ád a mai irodalom; előtte mindez az ábrándvilágba tartozó, hangzatos frázis, de lelke veleje minden működésének, melyért mindent áldoz, nemcsak saját, de nemzetének tisztességes hírnevét is, az a haszonlesés, melyért nem átallja azt az irodalmat, mely azelőtt büszkeségünk, féltett kincsünk volt, a zsibárus piacon szereplő ponyva-irodalmi termékekkel azonosítani.” – olvassuk a „Függetlenség” 1886. november 6-i számában.

„Az írók azt vetik szemére a kiadóknak, hogy üzleti érdekek miatt elhanyagolják a komolyabb irodalmi termékeket, nem fogadják el őket kiadásra; a könyvkiadók pedig azzal védekeznek, hogy míg emezekből évenkint alig adnak el 10 példányt, a selejtes regényfordításokból legalábbis százszor annyit. (Koszorú, 1885; 32. szám: „Könyvkereskedői panaszok.”).”

(Kokas Endre OSB: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1939. Dunántúl Egyetemi Nyomdája Pécsett. 64. old.)

Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? Ha a mai könyvkiadás felől nézzük, könnyen rábólinthatjuk persze, hogy igen. Ámde azért mégse tegyük. Mert ha a nagyérdemű „átlagközönség” ízlése olyan is, amilyen, azért bizonyos, hogy mindig is lesznek, akik tudják, hol, kinél keressék az igazi barátot, szellemi társat, vagyis a ténylegesen jó könyvet.

S ha máshol nem, hát antikváriumokban. Nem, nem írok ide persze most címeket – diszkréció is van a világon. Aki kitartóan keres, úgyis megtalálja azokat. S ne feledjük, amit Gárdonyi Géza mondott: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007