 | | | 2026. március 9. hétfő,
Franciska, Panni napja. Kalendárium | 
Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi. ... | |  Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...
| |
A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...
| | 
Életrajza
SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | |  -
Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult. ... | | 
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt. ... | | | | Az egyházi naptár szerint e napon azt a Gergely pápát ünnepelték Európa-szerte, aki pápasága idején, a VI. században, összegyűjtötte a kor keresztény népénekeit. Ebből alakult ki az úgynevezett gregorián ének és éneklési mód, a középkori Európa első egyszólamú műzenéje.
...
| | 
Petőfi Sándor, János Vitéz című műve verses mese, azaz irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költemény. Verses formája van, de mégis az epikák közé tartozik, mert cselekményt mond el. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettes és páros rímei vannak. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? |   | 
Nyilván nem vagyok egyedül
azzal, ha megvallom: szerelmem a könyv, legalábbis a jó könyv. A legjobb barát.
A szerzője is. Csakhogy igazán jó könyveket inkább antikváriumokban, mint
könyvesboltokban találni. Miért?
Régi
mondás, hogy a pedagógus a nemzet napszámosa. Hát akkor mi a költő, az író? Ha
van is tehetsége, jó ideje nem annak mértéke szerint ír (tisztelet persze a
kevés kivételnek!), hanem a piac, a börze elvárásainak megfelelően. És persze a
már régente is kegyes hazugsággal „műveltnek” nevezett közönség úgynevezett
érdekei szerint. Ezeket pedig inkább ne részletezzük, ugye?
Volt egyszer – mit egyszer, még nem is olyan régen – egy (nem magyar, csak
magyarországi) könyvkiadó, amely gomba módra adott ki olyan „műveket”,
melyeknek kár volt egyáltalán megszületniük. Csak két címet idézek ide: „Hogyan
tegyük tönkre férjeinket?, „Hogyan öljük meg férjeinket?” A kiadó tartozásai
miatt aztán lebukott és megszűnt. Ám vajon még hány ugyanilyen él és virul?
Igaz, amint hírlik, antikváriumokban is – leszámítva az egyes gyűjtőkörökben
kutakodó vásárlók nem túl népes rétegét – többnyire a „kommersz” kerestetik,
így e boltok bibliofil embereket megcélzó árverések tartása nélkül meglehet,
hogy könnyen csődbe mennének. A plebsz, az állítólagosan „istenadta”, igénytelensége
nem ismer határt, vallják mérvadó antikváriusok.
Nagy kérdés persze, hogy a politikai rendszereknek általában miért nem érdekük
a könyvkultúra hathatós állami támogatása? És e kérdés sem mai. Félelmetes,
mennyit panaszkodtak például már hajdanában-danában is a magyar irodalom, sőt
általában a hazai könyvkiadás áldatlan állapota miatt.
„A magyar irodalom a magyar nemzet legmostohább gyermeke: a közművelődésre
hatástalan, elvesztette irányadó szerepét, eszméin nem lelkesülnek, irányát nem
követik... Ezt a meddőséget az időszaki sajtó túltengése okozza. Okozza azzal,
hogy elszakította a közönséget a könyvirodalomtól, azáltal, hogy teljesen
lefoglalja annak érdeklődését, hozzászoktatja ahhoz, hogy csak újságot
olvasson; eltompítja a közönség ízlését, amely azután csak az újságban látja
egyedüli szellemi táplálékát. Szépirodalmi szempontból is kap olvasnivalót, a
tárcák selejtes, külföldi regényfordításaiban, amivel a teret is elveszik a
magyar írók érvényesülése elől.”
Ilyenekről panaszkodtak például már az 1880-as évek sajtójában is – legalábbis
a konzervatívban (Magyar Szemle: 1889/1, 15, 32-36. szám, 1890/39, 41. szám,
Koszorú: 1879, 185-187. old., 1883/1, 15. szám).
„Az írók szívéből mintha csak kihalt volna minden idealizmus és nemesebb
ambíció. Arra, hogy maradandó művet alkosson, manapság senki sem gondol. A napi
sajtó Molochja nyel el és emészt föl mindent. Ennek termelnek az elmék lázas
sietséggel, villamos erővel. Kielégíteni a pillanatnyi szükségleteket, ez a fő
dolog.” – írja lakonikusan a „Magyar Szemle” 1890-ben ( 461. old.).
„Hírhajhászat és reklámvadászat, ez a két legfőbb faktora a mai sajtó
irányának. Az érzés nemesítésére, a hazafi erények ápolására és ébren tartására
mit sem ád a mai irodalom; előtte mindez az ábrándvilágba tartozó, hangzatos
frázis, de lelke veleje minden működésének, melyért mindent áldoz, nemcsak
saját, de nemzetének tisztességes hírnevét is, az a haszonlesés, melyért nem
átallja azt az irodalmat, mely azelőtt büszkeségünk, féltett kincsünk volt, a
zsibárus piacon szereplő ponyva-irodalmi termékekkel azonosítani.” – olvassuk a
„Függetlenség” 1886. november 6-i számában.
„Az írók azt vetik szemére a kiadóknak, hogy üzleti érdekek miatt elhanyagolják
a komolyabb irodalmi termékeket, nem fogadják el őket kiadásra; a könyvkiadók
pedig azzal védekeznek, hogy míg emezekből évenkint alig adnak el 10 példányt,
a selejtes regényfordításokból legalábbis százszor annyit. (Koszorú, 1885; 32.
szám: „Könyvkereskedői panaszok.”).”
(Kokas Endre OSB: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1939. Dunántúl
Egyetemi Nyomdája Pécsett. 64. old.)
Halódik a magyar irodalom, a magyar könyv? Ha a mai könyvkiadás felől nézzük,
könnyen rábólinthatjuk persze, hogy igen. Ámde azért mégse tegyük. Mert ha a
nagyérdemű „átlagközönség” ízlése olyan is, amilyen, azért bizonyos, hogy
mindig is lesznek, akik tudják, hol, kinél keressék az igazi barátot, szellemi
társat, vagyis a ténylegesen jó könyvet.
S ha máshol nem, hát
antikváriumokban. Nem, nem írok ide persze most címeket – diszkréció is van a
világon. Aki kitartóan keres, úgyis megtalálja azokat. S ne feledjük, amit
Gárdonyi Géza mondott: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a
vetőmag.” |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika