 | | | 2026. október 9. péntek, Dénes napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ide vezetett a modernség... | | 
Valaha a híres
történelemfilozófus, Oswald Spengler a Nyugat halála egyik fő okát a
modernségben látta, a gépkultúra egyre nagyobb térhódításában. Számosan
vitatkoztak vele, mondván, nem a gépek, hanem az azokat túlzottan igénybe vevő
emberi akarat a felelős a romlásért.
Ezt
fogalmazta meg nagyon szemléletesen valaki a „neten”, a világhálón:
„Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal
pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam,
mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki,
hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk,
mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja
a jövő nemzedékének”.
Elgondolkodtam. És szépen mesélni kezdtem a pénztárosnak,
hogyan is volt a „mi időnkben”.
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és
sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és
sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez
a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert
nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba,
nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami
elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld”
dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még
eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot
zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A
gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj
göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem
létezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig
szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos
gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk
postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig
buborékfóliába.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet
emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette
számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal
működő gépeken edzünk, fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld”
dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk,
nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat
újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A
borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért,
mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én
időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek
biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24
órás taxiszolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt
szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot
biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő
műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik,
hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem
létezett annak idején?”
Akárki is írta mindezt, fején találta a szöget. Csak egy
valamivel tudom kiegészíteni. A mai kort annyira jellemző kényelemszeretet és
pazarlás régente elképzelhetetlen lett volna. Faluhelyen például nem törték,
hanem vágták a kenyeret, nehogy morzsálódjon, mert az „pazarlásba megy”. A
pazarlást ugyanis egyenesen bűnnek tartották.
Bűnnek bizony. Hja, a bűn! A modernség szótárában ez a szó
nem is szerepel. Pedig valaha nem véletlenül emlegették annyiszor.
„A szentek mind megértették a lélek nagy betegségének, a
bűnnek rettenetes voltát. Szent Lajos király egy alkalommal kivezette
udvaroncait a bélpoklosok telepére. A kényes főurak szörnyűködve fintorgatták
orrukat, nem tudták nézni a szomorú látványt. A király nagy komolyan
megkérdezte őket:
– Uraim, ha választaniok kellene egy halálos bűn vagy a
bélpoklosság között, melyiket vállalnák szívesebben?
– Inkább száz halálos bűnt, mint egy bélpoklosságot! –
kiáltották a főurak, megrettenve még a lehetőségétől is a rettenetes
nyavalyának.
– Nos, én inkább száz bélpoklosságot választanék, mint
egyetlen halálos bűnt! – mondotta határozottan a király. Mert őt az édesanyja
úgy nevelte: „Fiam, százszor inkább halva lássalak, mint egyszer halálos bűntől
beszennyezve.”
(Pákozdy József: Kongregációs beszédek. Budapest, 1943. Korda
R. T. 21. old.)
Egyetlen vigasz, hogy a történelem logikája szerint jönnie kell
egy reneszánsznak. A civilizált fehér európai keresztény ember
újjászületésének. Kár azonban jóslásokba bocsátkoznunk, hogy mikor. Inkább
tennünk kell érte azzal, hogy a modernség sárkányfogveteményeit, amennyire csak
lehet, kigyomláljuk életünk kertjéből. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |