 | | | 2026. augusztus 15. szombat, Mária napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Március idusa elpusztíthatatlanságunkat hirdeti | | 
Nemzetünk a világtörténelemben alighanem egyedülálló elbukásaihoz
és felemelkedéseihez való viszonyulásában: naptári évfordulóikon megkoszorúzza
(többnyire tragikus) hősei nyughelyét, szívszaggatóan énekel és szaval róluk,
miközben az év további napjain álmot álmodóan álmodik, csak gondolataiban él az
örök magyarság, legfeljebb hirtelen fellobbanásokban eszmél arra, hogy március
idusa elpusztíthatatlanságunkat, röghöz kötöttségünk iránti vágyunk kifejezését
jelenti.
'Március
a magyarság ifjúságát jelenti, friss, élettől duzzadó megújhodási kedvét. A
régi március mintha teremtő, áldott vulkán lett volna, ontotta a tehetségeket,
a függetlenségre fölkészült nemzet értékeit, és ontotta az eszméket is,
melyeket századok szenvedése, századok elfojtott vágyai szentesítettek. Március eszméi nem múlandó
lobbanások, hanem szervesen hozzátartoznak a magyarság lelkéhez, szelleméhez,
életéhez: ha elfeledjük őket, ha lemondunk róluk, életünkről mondunk le', írta egykor Féja
Géza.
Aligha lehetne ennél találóbban kifejezni korántsem csak az
ezernyolcszáznegyvennyolcas, hanem felemelkedési kísérletsorozataink
mindegyikének értelmét, az életakaratainkat bárkik által elnyomókkal szemben
való örök elégedetlenség lelkünkből való kiirthatatlansága általi
elpusztíthatatlanságunkat, ugyanakkor a bolsevizmusnál összehasonlíthatatlanul
veszedelmesebb liberalizmus által megteremtett globális fertőzés milliónyi
szindrómáját érzékelve tudatosítanunk kell, mennyire nem elegendők ilyenkor a
mégoly megható megemlékezések, főleg, amikor az ellenség legtöbbször
láthatatlanul és állandóan támad.
Láthatatlanul és állandóan, de leghathatósabban már nem
katonai arzenállal, hanem az éter hullámhosszain, a médiaipar totális
tudatmódosításaival, a szakrális hagyományok, etnikai identitások
felszámolására irányuló tudatos törekvésekkel, meghagyva az általuk
lelkileg-szellemileg meg nem fertőződött, ugyanakkor vegetatív életkörülmények
közé süllyesztetteknek a múltidéző megemlékezéseket, gondosan ügyelve persze
eközben is arra, nemhogy szellemük kiszabaduljon ama palackból, nemhogy a
madáchi falansztert megidéző rabszolgák potenciájukat aktusra váltsák fel,
nehogy elhiggyék elpusztíthatatlanságukat.
Csak eggyel nem számolnak ők sohasem, azzal az ontológiai
realizmussal, amelynek hiányában már régen elpusztult volna az emberiség, az
ókori bölcsek hármas jelszava, a szépség, jóság, igazság
elpusztíthatatlanságával, azzal, hogy mindig mindenhol születnek álmot álmodó
tűzcsiholók, akik ismerik a tűz megtisztító varázsát, akik, Madáchcsal szólva,
nemcsak fazék alatt ismerik azt, akik barátaikért, szeretteikért, hazájukért a
szó szoros értelemben kezüket tűzbe teszik, így egyesülve Teremtőjükkel,
tudván, csak azok nyerik el az örök boldogságot, akik sohasem hagyják kihalni a
tüzet, akik ezért Adyval így esdekelnek:
De Tűz és Tűz, én ifjú
testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar,
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annál százszorta inkább kell akarni.
Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |