 | | | 2026. május 9. szombat, Gergely napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Március idusa elpusztíthatatlanságunkat hirdeti | | 
Nemzetünk a világtörténelemben alighanem egyedülálló elbukásaihoz
és felemelkedéseihez való viszonyulásában: naptári évfordulóikon megkoszorúzza
(többnyire tragikus) hősei nyughelyét, szívszaggatóan énekel és szaval róluk,
miközben az év további napjain álmot álmodóan álmodik, csak gondolataiban él az
örök magyarság, legfeljebb hirtelen fellobbanásokban eszmél arra, hogy március
idusa elpusztíthatatlanságunkat, röghöz kötöttségünk iránti vágyunk kifejezését
jelenti.
'Március
a magyarság ifjúságát jelenti, friss, élettől duzzadó megújhodási kedvét. A
régi március mintha teremtő, áldott vulkán lett volna, ontotta a tehetségeket,
a függetlenségre fölkészült nemzet értékeit, és ontotta az eszméket is,
melyeket századok szenvedése, századok elfojtott vágyai szentesítettek. Március eszméi nem múlandó
lobbanások, hanem szervesen hozzátartoznak a magyarság lelkéhez, szelleméhez,
életéhez: ha elfeledjük őket, ha lemondunk róluk, életünkről mondunk le', írta egykor Féja
Géza.
Aligha lehetne ennél találóbban kifejezni korántsem csak az
ezernyolcszáznegyvennyolcas, hanem felemelkedési kísérletsorozataink
mindegyikének értelmét, az életakaratainkat bárkik által elnyomókkal szemben
való örök elégedetlenség lelkünkből való kiirthatatlansága általi
elpusztíthatatlanságunkat, ugyanakkor a bolsevizmusnál összehasonlíthatatlanul
veszedelmesebb liberalizmus által megteremtett globális fertőzés milliónyi
szindrómáját érzékelve tudatosítanunk kell, mennyire nem elegendők ilyenkor a
mégoly megható megemlékezések, főleg, amikor az ellenség legtöbbször
láthatatlanul és állandóan támad.
Láthatatlanul és állandóan, de leghathatósabban már nem
katonai arzenállal, hanem az éter hullámhosszain, a médiaipar totális
tudatmódosításaival, a szakrális hagyományok, etnikai identitások
felszámolására irányuló tudatos törekvésekkel, meghagyva az általuk
lelkileg-szellemileg meg nem fertőződött, ugyanakkor vegetatív életkörülmények
közé süllyesztetteknek a múltidéző megemlékezéseket, gondosan ügyelve persze
eközben is arra, nemhogy szellemük kiszabaduljon ama palackból, nemhogy a
madáchi falansztert megidéző rabszolgák potenciájukat aktusra váltsák fel,
nehogy elhiggyék elpusztíthatatlanságukat.
Csak eggyel nem számolnak ők sohasem, azzal az ontológiai
realizmussal, amelynek hiányában már régen elpusztult volna az emberiség, az
ókori bölcsek hármas jelszava, a szépség, jóság, igazság
elpusztíthatatlanságával, azzal, hogy mindig mindenhol születnek álmot álmodó
tűzcsiholók, akik ismerik a tűz megtisztító varázsát, akik, Madáchcsal szólva,
nemcsak fazék alatt ismerik azt, akik barátaikért, szeretteikért, hazájukért a
szó szoros értelemben kezüket tűzbe teszik, így egyesülve Teremtőjükkel,
tudván, csak azok nyerik el az örök boldogságot, akik sohasem hagyják kihalni a
tüzet, akik ezért Adyval így esdekelnek:
De Tűz és Tűz, én ifjú
testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar,
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annál százszorta inkább kell akarni.
Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |