 | | | 2026. február 12. csütörtök, Lívia, Lídia napja. Kalendárium | 
Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. ... | | | | 
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...
| | 
Hetvennyolc éve, 1933. február 1-én hunyt el Budapesten Sajó Sándor, a trianoni tragédia és a magyar életerő dalnoka.
1868. november 13-án született a felvidéki Hont vármegyében, Ipolyságon. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte, egyetemi tanulmányait a fővárosban. Rövid ideig a „Verbász és Vidéke” című lapot szerkesztette, majd 1903-tól középiskolai tanárként Nyitrán, Újverbászon, Jászberényben, végül Budapesten tanított, a Szent László Gimnázium igazgatójaként. Verseivel tizenkétszer érdemelte ki legtekintélyesebb irodalmi társaságaink jutalmát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szent István Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének. Költői életművének legjavát Bartha József irodalomtörténész gyűjtötte egybe és látta el bevezetéssel 1937-ben. 1945-től nemcsak verseit, hanem nevét is elfeledtették.
... | | 
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. ...
| | 
Balázs napja a magyar nyelvterületen is az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, az időjárásjóslás napja. Magyarországon a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőket, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben....
| | 
A parasztgazdaságokban ekkor már megindul a tavaszi tevékenység, mert Bálint napján megszólalnak, csivitelnek a télen helyben maradt madarak, a verebek. Ők már jelzik a tavasz közeledtét. A gazdák metszik a fákat, a szőlőt; gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Azonban a hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell számítani....
| | 
Négy évvel a Boldogságos Szûz Szeplõtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvõ barlangban, 1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szûz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplõtelenül Fogantatott Szûzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedõ embereken. (...
| | 
A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Március idusa elpusztíthatatlanságunkat hirdeti | | 
Nemzetünk a világtörténelemben alighanem egyedülálló elbukásaihoz
és felemelkedéseihez való viszonyulásában: naptári évfordulóikon megkoszorúzza
(többnyire tragikus) hősei nyughelyét, szívszaggatóan énekel és szaval róluk,
miközben az év további napjain álmot álmodóan álmodik, csak gondolataiban él az
örök magyarság, legfeljebb hirtelen fellobbanásokban eszmél arra, hogy március
idusa elpusztíthatatlanságunkat, röghöz kötöttségünk iránti vágyunk kifejezését
jelenti.
'Március
a magyarság ifjúságát jelenti, friss, élettől duzzadó megújhodási kedvét. A
régi március mintha teremtő, áldott vulkán lett volna, ontotta a tehetségeket,
a függetlenségre fölkészült nemzet értékeit, és ontotta az eszméket is,
melyeket századok szenvedése, századok elfojtott vágyai szentesítettek. Március eszméi nem múlandó
lobbanások, hanem szervesen hozzátartoznak a magyarság lelkéhez, szelleméhez,
életéhez: ha elfeledjük őket, ha lemondunk róluk, életünkről mondunk le', írta egykor Féja
Géza.
Aligha lehetne ennél találóbban kifejezni korántsem csak az
ezernyolcszáznegyvennyolcas, hanem felemelkedési kísérletsorozataink
mindegyikének értelmét, az életakaratainkat bárkik által elnyomókkal szemben
való örök elégedetlenség lelkünkből való kiirthatatlansága általi
elpusztíthatatlanságunkat, ugyanakkor a bolsevizmusnál összehasonlíthatatlanul
veszedelmesebb liberalizmus által megteremtett globális fertőzés milliónyi
szindrómáját érzékelve tudatosítanunk kell, mennyire nem elegendők ilyenkor a
mégoly megható megemlékezések, főleg, amikor az ellenség legtöbbször
láthatatlanul és állandóan támad.
Láthatatlanul és állandóan, de leghathatósabban már nem
katonai arzenállal, hanem az éter hullámhosszain, a médiaipar totális
tudatmódosításaival, a szakrális hagyományok, etnikai identitások
felszámolására irányuló tudatos törekvésekkel, meghagyva az általuk
lelkileg-szellemileg meg nem fertőződött, ugyanakkor vegetatív életkörülmények
közé süllyesztetteknek a múltidéző megemlékezéseket, gondosan ügyelve persze
eközben is arra, nemhogy szellemük kiszabaduljon ama palackból, nemhogy a
madáchi falansztert megidéző rabszolgák potenciájukat aktusra váltsák fel,
nehogy elhiggyék elpusztíthatatlanságukat.
Csak eggyel nem számolnak ők sohasem, azzal az ontológiai
realizmussal, amelynek hiányában már régen elpusztult volna az emberiség, az
ókori bölcsek hármas jelszava, a szépség, jóság, igazság
elpusztíthatatlanságával, azzal, hogy mindig mindenhol születnek álmot álmodó
tűzcsiholók, akik ismerik a tűz megtisztító varázsát, akik, Madáchcsal szólva,
nemcsak fazék alatt ismerik azt, akik barátaikért, szeretteikért, hazájukért a
szó szoros értelemben kezüket tűzbe teszik, így egyesülve Teremtőjükkel,
tudván, csak azok nyerik el az örök boldogságot, akik sohasem hagyják kihalni a
tüzet, akik ezért Adyval így esdekelnek:
De Tűz és Tűz, én ifjú
testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar,
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annál százszorta inkább kell akarni.
Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |